Megmondom őszintén, időnként nagyon tetszett, időnként untatott a párizsi megnyitó

Nyitókép: képernyőmentés

„Megmondom őszintén, időnként nagyon tetszett, időnként untatott a párizsi megnyitó, sőt, még giccsesnek is tartottam helyenként, de pár nap elteltével azt mondom, hogy ez jóval nagyobb show lett mint a londoni. Nem azért, mert lenyomta a 007est , a Királynőt, vagy Mr Beant, hanem mert sokkal fontosabbat csinált ennél. Olyan kérdéseket tett fel, amire láthatóan nincsenek egységes válaszaink. 

Hogy pl mennyire vagyunk toleránsak egyéni és társadalmi szinten- mit gondolunk arról aki szakállat visel és szoknyát, mit arról, aki drag queen, és mit gondolunk Az utolsó vacsoráról (amiről azóta kiderült, hogy nem is volt része a show-nak, szemben Jan Hermansz van Bijert Istenek ünnepe című képével)- egy fontos kultúrtörténetileg jelentős festménynek tartjuk, vagy annál sokkal többnek, amivel nem ízléses viccelni? Mivel lehet? Kell-e szembesíteni az egyházakat a saját kirekesztő elveikkel? Mit gondolunk a szabadságról és az egyenlőségről, azt, hogy politikai állásfoglalás, vagy azt, hogy alapvetés a 21dik századi Európában? 
Köszi Párizs, van min gondolkodni.”