Franciaország kritikus állapotban van

Nyitóképen: Jordan Bardella az Alapjogokért Központ CPAC kongresszusán

A szerző az Alapjogokért Központ vendégkutatója

Minden esély ellenére a radikális baloldali erők kerültek az élre a franciaországi előrehozott parlamenti választások második fordulójában, bár a szavazatok legnagyobb részét a hazafias tábor szerezte meg. A francia választási rendszer nem teremt egyenlő feltételeket, hátrányos helyzetbe hozza a szuverenista erőket. Az elfogult és pártos médiakörnyezet, valamint a centrista/liberális erők és a kommunisták egzotikus összefogása miatt Marine Le Pen Nemzeti Összefogása nem tudta átvenni a hatalmat. A Nemzeti Összefogás fiatal vezetője, Jordan Bardella – a CPAC Hungary rendszeres előadója – átvette az Európai Parlamentben az újonnan alakult „Patrióták Európáért” frakció elnöki tisztét, és mindez azt sugallja, hogy a régóta várt jobbra tolódás Párizsban (és Brüsszelben) csak idő kérdése.

A választások második fordulójának leglényegesebb következménye az, hogy 

Az ország a jelenlegi politikai mezőny összetettségéből fakadóan – a három fő tömb mindegyike egyszerre nyert és vesztett is – egyelőre kormányozhatatlannak tűnik.

A három jelentős tömb – a Macron-féle Ensemble, a Mélenchon által vezetett Új Népfront (NFP) és Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) – mindegyike jól szerepelt. A Nemzetgyűlésben az NFP 182, az Ensemble 168, az RN pedig 143 mandátumot szerzett. Az abszolút többség eléréséhez egy pártnak 289 képviselői helyet kell megszereznie (az 577-ből). Ez azt jelenti, hogy az RN továbbra is messze a legnagyobb párt a Nemzetgyűlésben, mivel a két másik blokkal ellentétben nem kispártok koalíciója. Az RN több mint ötven képviselővel növelte mandátumszámát, azaz 2022 óta megduplázta képviseletét a francia parlamentben. A közel 67 százalékos választási részvétel rekordmagasnak számít.

A jelenlegi helyzet Macron centrista formációját paradox helyzet elé állítja: ugyan a választók kiszavazták a hatalomból, mégis szükséges a többség eléréséhez továbbra is. A választási rendszer döntően befolyásolta a megmérettetés kimenetelét. Az RN 8 744 437 szavazatával (32,05%) messze a legtöbb leadott voksot kapta. Ha ehhez hozzáadjuk a párttal szövetséges Republikánusok jelöltjére, Eric Ciottira leadott szavazatokat, ez a szám meghaladja a 10,1 milliót. A francia választási rendszer sajátosságai miatt 

mint a hazafias erők együttes eredménye. Az RN még csak nem is második, hanem harmadik lett ; az NFP alig több mint hétmillió (7 005 381) szavazatot kapott, ami 25,68%-os eredménynek felel meg.

Ami az elnöki tábort illeti, az Ensemble 6,3 millió – egészen pontosan 6 314 424 – szavazatot és 23,15%-os eredményt mutathat fel. Macron elutasította Gabriel Attal miniszterelnök lemondását, aki így legalább június 18-ig, de az olimpiai játékok miatt esetleg augusztus közepéig is hivatalban marad. A Belügyminisztérium a választás két fordulójában több mint 2,1 millió meghatalmazás útján leadott szavazatot regisztrált ; minden idők legmagasabb számát az ünnepek időzítése magyarázza, mégis felvet jó néhány kérdést.

A kétfordulós választási rendszer összességében az NFP és az Ensemble összefogásához vezetett. Az előbbi formáció kommunistákból, zöldekből, szocialistákból és radikálisan palesztinpárti – Izrael-ellenes – aktivistákból áll. A centrista-liberális Ensemble és a radikális baloldali NFP Köztársasági Front néven emlegetett szövetségének azáltal sikerült megakadályoznia, hogy az RN abszolút többséget szerezzen, hogy a második fordulóban több mint 200 választókerületben (ahol ezt szükségesnek ítélték) egymás blokkjainak képviselőire szavaztak.

Egy dolog biztossá vált: az NFP-t a radikálisok immár nem pusztán nézeteik, hanem tetteik által is támogatják. A baloldal mögé felsorakozó antifák és iszlamisták az RN újabb földcsuszamlásszerű győzelme esetén lángba borították volna az országot. Másként fogalmazva: az elkerülhetetlennek tűnő polgárháborút mindössze elnapolták néhány hónappal vagy évvel.

Macron elnöki mandátumából még több mint két és fél év van hátra. Tekintettel arra, hogy Olaf Scholz Németországban meggyengült és 2025-re talán már nem is lesz kancellár, Macron immár az EU vezetőjeként pózolhat és a további központosítás felé terelheti az uniót. A július 7-i fejlemények arra utalnak, hogy Marine Le Pen rendszerszintű blokkolása az elnökválasztás második fordulójában ismét megtörténhet. Ez működött 2002-ben, 2017-ben, 2022-ben és idén is.

Franciaország úgy van megszervezve, hogy egy hazafias, nacionalista erő ne juthasson hatalomra. Ez a francia rendszer mélyreható lényege; részt vesz benne a média, az igazságszolgáltatás, a köztisztviselők, az üzleti élet, a szórakoztatóipar, a szabadkőműves páholyok és így tovább. A társadalom gyakorlatilag valamennyi rétegét olyan mértékig uralta le a baloldal az 1970-es évek óta, hogy egy irányváltás – különösen az NFP támogatói nagy részének nyíltan franciaellenes retorikája miatt – elkerülhetetlenül erőszakos összecsapásokhoz vezetne. Számos RN-ellenes tüntetésen több volt a palesztin zászló, mint a francia.

Szót sem kell ejtenünk a no-go zónákról, a woke-őrületről, az iszlamizációról és hasonlókról; Claude Janvier francia író, az A francia mélyállam című könyv szerzője szerint az ország adóssága meghaladja a hétezer milliárd eurót és közel 16 millió polgára él a szegénység határán. Még ha Bardella meg is szerezte volna az abszolút többséget és miniszterelnökké vált volna, valószínűleg belülről és kívülről is szabotálták volna a munkáját, így képtelen lett volna kezelni a fentieket és még sok más égető problémát.

Számos potenciális forgatókönyv lehetséges. Mivel az NPF pusztán relatív többséget szerzett, az új kormány megalakítása időigényes lesz. A várakozási idő alatt két lehetőség áll fent: vagy a folyó ügyek intézésére hivatalban marad az Attal-kormány, vagy a koalíció létrejöttéig egy új, ügyvivő kabinet jön létre. Új előrehozott választások kiírására is van lehetőség, azonban nem biztos, hogy ezek eredménye sokat változna a legutóbbi választásokhoz képest.

Ahogyan a második forduló is mutatta, Macron centrista blokkja, az Ensemble nagyobb valószínűséggel fog megegyezni az NFP-vel, mint az RN-nel, de egyik fél sem lesz engedékeny a tárgyalóasztalnál. Másként fogalmazva: a káosz és a helyzet befagyása rövid távon elkerülhetetlennek tűnik. Még az NFP összeomlása vagy a Republikánusok stratégiaváltása is kevésnek bizonyulna a többség eléréséhez.

Ami a nagyobb képet és benne Magyarországot illeti, az RN csatlakozása az Európai Parlament Patrióták Európáért nevű frakciójához kulcsfontosságú fejlemény. A demokratikus legitimáció hiánya az uniós politikában, de a tagállamokban is – erre éppen Franciaország a tökéletes példa – ismét szembeötlő. A Patrióták Európáért pártszövetséget minden bizonnyal a hagyományos módszerrel fogja elszigetelni a liberális mainstream, különösen, ha az Európai Néppártnak sikerül megállapodnia az ECR-rel. Ez azt jelentené, hogy a remélt jobboldali elmozdulás nem csak Párizsban, hanem Brüsszelben is ismét elhalasztódna.

A francia jobboldal fiatal és karizmatikus vezetője a 2022-es és a 2023-as CPAC Hungary konferencián is előadott és következetesen támogatta Magyarország politikáját, különösen a migráció és a nemzeti szuverenitás terén. Ha továbbra is fenntartja eddigi brilliáns teljesítményét, a 2027-es francia elnökválasztás esélyesei között tarthatjuk számon.