Figyelmeztetés: így már többször vesztettek a demokraták, mutatjuk, hogyan

Fotó: Jimmy Carter; forrás: X

Ha nyílt verseny lesz a Demokrata Párt Nemzeti Konvencióján, jelölőgyűlésén, akkor annak ugyanaz lesz az eredménye, mint volt 1968-ban, 1972-ben és 1980-ban, amikor a demokraták ilyen előzmények után elvesztették a választást – jelentette ki Jim Clyburn dél-karolinai demokrata képviselő, még épp azelőtt, hogy lemondott az elnökségért való indulásról Joe Biden.

Hozzátette: „amikor 1980-ban egy vitás eljárást folytattunk a kongresszuson, elveszítettük a hivatalban lévő elnököt, 1972-ben pedig csak egy államot, Massachusettst és D. C-t (a fővárosi körzetet – a szerk.) körzetét hoztuk el. És mindannyian tudjuk, mi történt 1968-ban, amikor kifuttattuk Lyndon Johnsont a versenyből, és a nagyszerű eredményei ellenére megszabadultunk tőle egy probléma, a vietnami háború miatt. Itt most egy ügyet használunk, hogy megszabaduljunk egy elnöktől, az eredmény ugyanaz lenne.”

Szóval mi is volt az a három demokrata jelölőkonvenció, amiről a képviselő beszél?

1968

Az 1968-as augusztusi demokrata jelölőkonvencióra egy politikailag meglehetősen konfliktusos évben került sor, ez a diáklázadások éve, sok háborúellenes tüntetés is volt, s ez év áprilisában gyilkolták meg Memphisben Martin Luther Kinget. Sőt: alig két hónappal korábban, július 5-én gyilkolták meg Robert F. Kennedy New York-i szenátort Los Angelesben.

Egyébként a demokratáké volt a többség a kongresszus mindkét házában, a szenátusban és a képviselőházban is, és az ő elnökük lakott a Fehér Házban, az a Lyndon B. Johnson, aki az 1963-ban meggyilkolt John F. Kennedy alelnöke volt, de meggyilkolása után ő lett az elnök. 

A demokraták tehát biztosak lehettek a dolgukban.  Azonban több kihívója is akadt Johnsonnak: 1967 novemberében Eugene McCarthy minnesotai szenátor, 1968 márciusában a később meggyilkolt Robert F. Kennedy szállt be a versenybe. Johnson március 31-én épphogy megnyerte a New Hamsphire-i előválasztást, az április 2-re időzített wisconsini előválasztásra pedig harmadiknak mérték két kihívója mögött. Ezért Jonhson március 31-én bejelentette, hogy nem indul újra.

Ekkor belépett viszont a versenybe alelnöke, Hubert Humphrey. Robert F. Kennedy az augusztusi nemzeti jelölőgyűléskor már halott volt. 

 A konvenció az egyik legfeszültebb volt az amerikai történelemben.  Végül Humphrey lett az elnökjelölt.

Humphrey azonban elvesztette az 1968-as választást a republikánus Richard Nixonnal szemben.

1972

A következő, 1972-es demokrata nemzeti konvención már tíz jelölt volt, köztük ott volt Humphrey és McGovern, de miközben a gyűlés sokak szerint a legliberálisabb politikai programot fogadta el, amit ilyen gyűlésen valaha elfogadtak az Egyesült Államokban, aközben az alabamai kormányzó, a feketeellenes George Wallace is az indulók közt volt.

Eagleton mindössze 19 nappal később visszalépett a versenytől, miután nyilvánosságra került, hogy korábban mentális problémák miatt kezelésen esett át, beleértve az elektrosokk-terápiát is; és a marylandi Kennedy-rokon, Sargent Shriver került a helyére.

Nixon a republikánusok valaha volt legnagyobb győzelmét aratta, az amerikaiak 60,7 százaléka szavazott rá, és 49 államot elvitt, beleértve ellenfele, McGovern szűkebb hazáját, Dél-Dakotát is, ami különösen nagy értékkel bírt.

1980

Az 1980-as demokrata jelölőgyűlés a hivatalban lévő elnököt és alelnökét, azaz Jimmy Cartert és Walter Mondalét jelölte. Azonban a gyűlésen 

Kennedy végül visszavonult a jelöltségtől, s 1962-ben megszerzett szenátori székét egészen haláláig, 2009-ig megtartotta.

Carter azonban hivatalban lévő elnökként elvesztette a választást, amit a republikánus Ronald Reagan nyert meg, aki csak négy tagállamot és a fővárosi kerületet vesztette el, és aki két cikluson át elnök is maradt, majd utána alelnöke folytatta, azaz három cikluson át republikánus elnök ült a Fehér Házban. Ezt a sorozatot a demokrata Bill Clinton törte meg 1992-ben.