Négyszer nyerte meg az önkormányzati választásokat Kovászna megyében Tamás Sándor. A mérvadó székelyföldi politikus most egy ötödik mandátumra készül, mivel Romániában az EP-választás mellett fontos önkormányzati választásokat is tartanak. Boris Kálnoky beszélgetett vele a választás tétjéről!
Nyitóképen: Tamás Sándor (forrás: Facebook)
Elnök úr, ön az erdélyi politika egyik legrégibb motorosa. Mikor, miért kezdett egyáltalán politizálni?
Az nagyon rég volt, még a ’90-es évek elején. Volt ennek praktikus és lelki oka is. A lelki oka az volt, hogy azt akartam, járuljak én is hozzá ahhoz, hogy a szülőföldemen jobb legyen az élet. Ennek a jobbá tételnek két ága van: az egyik a fizikai értelemben való építkezés, fejlesztés. A másik pedig a székely identitás megerősítése, a szülőföld, Székelyföld hangulatának, közérzetének javítása. Tehát ez az egyik, az érzelmi csomag. A másik praktikus dolog, hiszen hívtak azok, akik akkoriban az erdélyi ifjúsági politikával foglalkoztak, egészen pontosan Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés későbbi elnöke, és Székely István, aki most az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke. Így már 1993-ban az RMDSZ-en belüli, akkori ellenzéki tömörülés egyik alelnöke lettem. Majd 1995-ben és 1996-ban Tőkés László püspök úrnak a személyes titkára voltam, majd haza költöztem Kézdivásárhelyre. 1996-ban kézdiszéki parlamenti képviselővé választottak, így 12 évig dolgoztam a bukaresti parlamentben.
2008 óta Kovászna Megye Tanácsának elnöke vagyok,
Sepsiszentgyörgyön és a megyében dolgozom, de továbbra is Kézdivásárhelyen élek.
Más volt a fiatal Tamás Sándor a maihoz képest? Akkoriban harcias lázadó, most már bölcsebb?
A személyiségfejlődés fázisain én is, persze mind átmentem. Asztalborogató voltam, rebellis voltam valamikor régen; akkor annak volt az ideje. Egyébként ez a rebellis szellem, ez az ellenálló szerep ma is megvan, csak nem a szervezettel vagy az idősebbekkel szemben,
hanem a közösségünket védve azok ellen, akik támadni akarják.
Azt hiszem, a karakter, az ember ugyanaz maradt, csak a „hadszíntér” változott.
A magyar erdélyi politika komoly eredményeket ért el a ’90-es, 2000-es években. Mintha ez 2010 óta változna. Ennek mi lehet az oka?
Ez teljesen egyszerű. Románia kétarcú politikát folytat. Egyrészt kifelé, a nemzetközi világ felé igyekszik kozmetikázni az ország működésének hiányosságait, másrészt befele folyamatosan próbálja ellehetetleníti a nemzeti közösségek életét, így a magyar közösségét is. Ezzel együtt valóban változott sok minden. 2010 előtt, egészen pontosan 2007-ben, felvették Romániát az EU-ba, azelőtt 2004-ben a NATO-ba. A nemzetközi intézményekhez való csatlakozás előtt mindig sokkal engedékenyebbek voltak, jogszabály alkotás szintjén is és sokszor gyakorlati-közigazgatási szinten is. Erre a 2007 előtti időszakra tehető a nyelvi jogok törvénybe foglalása, a tulajdon visszaszolgáltatási törvények megalkotása, az egyházi ingatlanok, a közösségi vagyonok, a nagy- és kisbirtokok visszaállítása, az erdők, a szántóföldek visszaadása. Mi, az RMDSZ ebbe az ügybe rengeteg munkát fektettünk be, úgy a jogalkotási folyamatba, mint a végrehajtásba, a gyakorlatba ültetésbe.
Utána mi változott, miért?
2007 után, miután felvették Romániát az EU-ba, a fent említett folyamat lelassult,
mert most már nem kellett a szépen berendezett kirakat.
2010 azért lett egy töréspont, mert akkor volt egy népszámlalás, és abból az derült ki, hogy Székelyföldön a románok nagyobb arányban fogynak, mint a magyarok. A ’70-es és ’80-as években a megyében betelepített románság gyorsabban fogy, mint az itt élő magyarság. Ez az egyik oka. A másik az, hogy 2010-re már eredményei voltak a visszaszolgáltatási törvényeknek, és ennek következményeként az erdélyi nagyvárosok főterei mind magyar emberek és szervezetek, egyházak tulajdonába kerültek vissza. A harmadik tényező az volt, hogy 2010-ben Magyarországon nemcsak egy kormányváltás, hanem egy paradigmaváltás következett be. Hiszen egy olyan jobboldali erő nyerte meg a választásokat, amely a magyar nemzet összességében gondolkodott. A Fidesz-KDNP megalkotta a kettős állampolgársági törvényt, és így az itt élő magyarok, székelyek nemcsak román állampolgárok lettek, hanem magyar állampolgárok is. Feltételezem, hogy ezek a tényezők így együtt különösen nagyon zavarják a román „deep state”-et, a mély állam rendszerét.
Vajon miért?
Az az érzésünk, hogy 1990-ben a marosvásárhelyi és szatmárnémeti pogromok után Bukarestben azt gondolták – és azért is szervezték ezeket a pogromokat –, hogy attól erősödni fog egy kivándorlási hullám. Hogy a magyarok majd folyamatosan fogynak. De hát nem fogytunk el!
Most is a 2022-es népszámlalás után 1 250 000-an vallották magukat erdélyi magyarnak, de valószínűleg ennél többen is vagyunk.
Sajnos 2010 óta nemcsak lassult, hanem visszafordult egy jó irányba tartó folyamat. Van egy eklatáns példa a visszaállamosításra: ez a Székely Mikó Kollégium ügye. Több mint száz hasonló jogi eljárás van ma Erdély szerte a román állam részéről. A régi nemesi birtokok esetében is van törvény rá, hogy ezeket vissza kell szolgáltatni, de sok helyen ezeket nem adtak vissza teljes mértékben, másrészt, ahol igen, ott is próbálkoznak visszavenni. Azt látjuk, hogy egy rendszerszintű visszaállamosítási folyamat indult el. Mindeközben Románia stratégiai partnere lett az Egyesült Államoknak; jöttek nagy nemzetközi válságok: a migráció, a háború, és onnan nézve eltörpül a mi székelyföldi ügyünk.
Gyakran idézi Samuel Huntington művét, a „civilizációk ütközése”. Ön szerint Szekelyföld pont olyan törésvonalon fekszik, ahol két civilizáció ütközik?
Huntington pont Székelyföld határán, a Kárpát-kanyarban rajzolt meg egy civilizációs törésvonalat. Ott, ahol mi minden nap megéljük ezt. A nyugati és a keleti kereszténység közötti különbség nem 100 vagy 200 évről szól, ez egy több mint ezeréves törésvonal, amelynek következtében maga az egyház és a római birodalom is szétszakadt 1054-ban. Nyilván nem véletlenül, hanem azért, mert hatalmas volt a gondolkodásbeli, mentalitásbeli különbség a keletiek és a nyugatiak között. Ez a mentalitásbeli különbség azóta sem változott. Mi nem csak látjuk, nem csak olvassuk, hanem érezzük is,
hiszen mi, székelyek pontosan ezen a törésvonalon élünk.
Ez egy kulturális-civilizációs tektonikus zóna, ahol vagyunk. A földrajzban, ha a tektonikus lemezek összeérnek, ott földrengések keletkeznek. Ahol kulturális tektonikus lemezek ütköznek, ott is folyamatosan „kulturális földrengések” vannak. Ez a magyarázata a napi politikán túl például az úzvölgyi történeseknek is. Nyugtalanító, hogy abból nőtt ki egy fasisztoid román párt, az AUR, vélhetően titkosszolgálati segédlettel.
Földrengések ide vagy oda, az ön politikája Háromszéken mégis a stabilitást célozza meg.
Hamvas Béla óta tudjuk, hogy a magas civilizációk nem kövér földeken születnek, hanem határzónákban, határhelyzetekben. Ott csiszolódik erővé a tudás és a tapasztalat. Ott lesz igazán értelme és ereje a tudásnak, ahol ilyen határhelyzetek alakulnak ki. Ilyen hely, ilyen határzóna Kovászna megye is, hiszen ha folytatódik a kommunista rendszer, akkor Marosvásárhely után nálunk is megváltoztatták volna az etnikai arányokat.
Az a Jóisten áldása, hogy a változások épp időben következtek be.
A megmaradás tehát a cél, de ami meglep az ön által vezetett megyében, az, hogy hosszú évek óta konfliktusmentes a politika. Mi a varázsrecept?
Megyei vezetőként, most már 16 éve, mindig úgy járok el a számbeli kisebbségben levő románsággal szemben, ahogy mi elvárjuk, hogy a bukarestiek eljárjanak az erdélyi magyarsággal szemben. Ez azt jelenti, hogy mi – amennyire a törvény szabta keretek engedik – az itteni megyei románságnak egyfajta kulturális autonómiát teremtettünk. Kovászna megyében is van egy olyan régió, a Bodzavidék, ahol 100 százalékban románok élnek. Az ő számukra egyfajta helyi autonómiát biztosítunk, és az összes fejlesztési projektekben arányosan őket is részesítjük. Mert úgy gondolom, ott, ahol mi hozunk a döntéseket,
úgy tisztességes hozzájuk viszonyulni, ahogy mi szeretnénk, hogy Bukarestben viszonyuljanak az erdélyi magyarokhoz, székelyekhez.
Ez egy elvi kérdés.
Jönnek a választások. Ennek itt Háromszékben mi a tétje? Elég stabilnak látszik a helyi politikai helyzet.
A 2024-es választások nem 2024-ről szólnak. Ennél sokkal nagyobb kihatásai vannak. Hiszen Bukarestben vagy Brüsszelben – ott, ahol döntéseket hoznak – átalakult a világ. Románián belül például 20 százalékos támogatottságon áll egy új jobboldali, nacionalista, fasiszta párt: az AUR. Azért használok ilyen erős szavakat, mert látjuk, hogy náluk a verbális agresszión túl már csak egy lépés van a fizikai agresszióig. És látjuk azt, hogy ők kizárólag román és kizárólag ortodox Romániát képzelnek el. A többi román párt is román és ortodox, de a többi párt Románia-képében benne vannak a Romániában élő nemzeti közösségek is. De az AUR üzenete a magyarok felé a sokszor elhangzott: „kifelé az országból” – ez nemcsak szlogen ma már, hanem ha a kormányba kerülnek, abból gyakorlat is lesz belőle. Láttuk, hova vezethet az intolerancia Szlovákiában, ahol hasba lőtték a törvényesen megválasztott miniszterelnököt, Robert Ficót.
Ez egy intő jel számunkra, mert Romániában a verbális agresszió már odaérett, hogy könnyen átfordulhat fizikai agresszióba.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Nem tudjuk megváltoztatni az AUR diskurzusát. Tehát csak a magunk hozzáállásán tudunk változtatni. A saját közösségünket kell jól megszervezni, hogy megértse mindenki: minden szavazat számít. Ebben a pillanatban a legnagyobb ellenségünk a „magyar közöny”. Ezt kell nekünk legyőznünk!
Ha mindenki elmegy szavazni, akkor nyert ügyünk van.
A magyargyűlölet ellenszere a jó sok magyar szavazat.
A mindkét nemzet által hősként tisztelt egykori BEK-győztes labdarúgóról film készült, amelyet háromszoros telt ház előtt, a címszereplő örömkönnyeinek közepette mutattak be Marosvásárhelyen. Bölöni László a könnyeivel küzdött.
Megszólalt Benjamin Netanjahu fia.
A Zöldek és Munkáspárt szövetségének jelöltje azonnal távozott a gyenge szereplést követően.
Geert Wilders pártja a második legerősebb frakció lehet a parlamentben.
Megelégelték az uszítást.
A pontos számokat még nem közölték.
Vélhetően politikai okokból nem vonják ki az ukrán katonákat egy katlanból.
Az amerikai nemzetbiztonság fontos eleme, hogy jelentős nukleáris fegyverarzenállal rendelkezik.
