Tuskék vagy Kaczynskiék nyernek? – jön az EP-választás Lengyelországban is!

Nyitóképen: Donald Tusk mostani és az előtérben Mateusz Morawiecki korábbi lengyel kormányfő (JANEK SKARZYNSKI / AFP)

Mint ismert, a Jaroslaw Kaczynski-féle jobboldali, konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) nyolc évnyi kormányzása véget ért tavaly, amikor a parlamenti választás után Donald Tusk Polgári Platformja koalícióra lépett a baloldallal és más, centrista erőkkel, s így megalakulhatott Tusk újabb kormányzata.

A lengyel nemzetkarakterre jellemző szenvedélyességgel átitatott helyi politikában 

miközben az egykori mélyen katolikus és Magyarországhoz képest szerényen élő lengyel társadalom is nagymértékben megváltozott. Ma már két Lengyelország áll egymással szemben. Az idősebb, vallásosabb, vidékiesebb, szerényebbb körülmények között élő lengyeleket képviselő PiS áll szemben a rohamosan fejlődő nagyvárosok egyre szekulárisabb és liberálisabb, fiatalabb és jólétibb társadalmi rétegeit képviselő másik oldallal, akiket Tuskék, az új baloldal és más centristák képviselnek.

hanem keményen küzd minden fronton a visszavágásért. 

Ennek első nagy lehetősége a mostani EP-választás. Az elmúlt hetekben, hónapokban is forró volt a lengyel belpolitika – nem csoda, hiszen a két tábor fej-fej mellett áll a felmérésekben.

A legutolsó felmérések szerint az Egyesült Jobboldal – a Jog és Igazságosság és Paweł Kukiz radikális jobboldali politikus mozgalmának koalíciója – 30-32 százalék körüli eredményre számíthat a választáson. Fő vetélytársuk, Donald Tusk Polgári Koalíció nevű szövetsége – amely a Polgári Platformot és több kisebb liberális és zöld erőt (Modern, Lengyel kezdeményezés, Zöldek, AGROunia, IGen Lengyelországért) egyesít – 30-34 százalék közötti támogatottságot tud most felmutatni. A hibahatárokat is beleszámolva látható, hogy 

Kaczynskiéknak viszont problémát jelent – az előző választáshoz hasonlóan -, hogy nincs további szövetségesük. A Harmadik Út, Szymon Holownia jobboldali-liberális tévés személyiség pártja önállóan 10-11 százalékot szerezhet, és ők nem mellesleg együtt kormányoznak Tuskékkal. És további 7-8 százalékot szerezhet az új baloldali szövetség, ami szintén benne van Tusk koalíciós kormányában.

Még egy további számottevő erő a helyi radikális jobboldal, a Konföderáció, amely erős eredménnyel 10-13 százalékot szerezhet. A keményen EU-kritikus, de közben piacpárti nézeteket is hangoztató Konföderáció nem a Jog és Igazságosság természetes szövetségese – sőt, erősen kritizálják Kaczynskiékat jobbról.

Az EP-választás így mindent összevetve egy erőfelmérés lesz a kormány és az ellenzék között, amiben a legtöbb, amit a Jog és Igazságosság elérhet, egy mérhetőbb győzelem Tusk pártszövetsége fölött. A most kormányzó három párt támogatottságát viszont bizonyosan nem fogja felülmúlni a PiS.

A választást nem veszi félvállról egyik fő erő sem. 

Tusk csapata a biztonság fontosságát és az orosz agresszió veszélyét tették meg fő kampánytémának. Mivel a lengyelek tudvalevőleg egy emberként állnak szemben a történelmi ellenségnek és Lengyelország többszöri sírásójának számító oroszokkal, egyik fél se tudja komolyan oroszbarátsággal megvádolni a másikat – bár magyar szemmel néha nehezen érthető logikával próbálkoznak azért ezzel is.

Lengyelországnak a háborúban álló Ukrajna mellett hosszú határvidéke van az elmúlt időszakban ellenségessé vált Belarusszal, valamint északon a kalinyingrádi enklávé miatt Oroszországgal is. Tuskék a Keleti Pajzs névre hallgató, folyamatosan kiépülő kemény határvédelmi rendszerrel kampányolnak, amellyel az Oroszország és Belarusz felől érkező potenciális fenyegetéssel szemben lépnének fel. Emellett pedig minden politikai vita ellenére folytatódik a lengyel hadsereg nagyszabású erősítése, amit még a Jog és Igazságosság kormányzata kezdett el, s ami az EU egyik legnagyobb és legütőképesebb hadseregének megteremtését célozza.

 – fogalmazott Tusk a kampányban.

Ezzel kapcsolatban a Jog és Igazságosság sem tud mást vagy erősebbet mondani, így a lengyel jobboldali párt az EU migrációs politikáját és zöldpolitikai fordulatát ostorozza inkább. A lengyelek a magyarokhoz hasonlóan nem kérnek a migránsokból – és nekik is megvolt a maguk migránsválsága a belarusz vezetés által a lengyel határra terelt, senki földjén ragadt közel-keleti migránsok miatt. 

A lengyel gazdáknak és a régi bányaipar illetékeseinek és dolgozóinak pedig saját szemszögükből elfogadhatatlan a radikális zöldpolitikai reform, nem beszélve az ukrán mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek beengedéséről. 

és ennek kapcsán már egyre többen gondolnák át az ukrán menekültekkel kapcsolatos eddigi politikákat. A PiS ezekben a témákban próbál fogást találni az EU-barát Tusk-kormányzaton.

Lengyelország tehát felfokozott hangulatban, az orosz fenyegetettség tudatában, régi belső politikai vitáikat tovább folytatva készül az EP-választásra.