A woke ideológia, az egyes szélsőséges, apokaliptikus zöld szekták, jó néhány olyan tulajdonsággal bírnak, amelyek egyfajta valláspótlékként is felfoghatók. Eközben egyre többen keresnek menedéket a hagyományos kereszténységben. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen egy vallási deficittel állunk szemben a 21. századi Európában?
Deficit van, de láthatóak az újjáéledés jelei is. Nekem úgy tűnik, hogy pontosan erre is van szükség. Ha Európa valami, az bizonyos pogány vívmányok felvétele a kereszténység kinyilatkoztatásába. Olyan dolgokról van szó, mint például a nemzetek identitása, vagy ahogy a kereszténység mondaná, a nemzetek tanítványsága, bizonyos jogrendszerek, a hellén bölcsesség hagyományai. Mindezeket a különféle pogány vívmányokat magába olvasztja, és új szellemi törvényébe foglalja a kereszténység. Ennek a folyamatnak az eredménye az, amit korábban keresztény világnak neveztünk.
Bármi legyen is Európa ezek nélkül, egy biztos: nem azt értjük Európa alatt.
Úgy gondolom, hogy az ideológiai csatározások korszakában maradunk, amíg valamiféle vallási újjászületés nem következik be. Rengeteg jel utal arra, hogy egy ilyen újjáéledés zajlik. Sok fiatal tér vissza a templomokba, és így tovább. Ezek a remény igazi jelei számomra.
A keresztény egyházak jelentős intézményi kihívásokkal, és sok esetben a hívek részéről a vezetésükbe vetett bizalom hiányával néznek szembe. Van a kereszténységnek annyi szellemi és erkölcsi ereje, hogy választ adjon korunk meghatározó kérdéseire?
Nos, a kereszténység létező intézményeinek vizsgálata nem feltétlenül a legjobb módszer ennek a kérdésnek a megválaszolására, hiszen szinte az összes keresztény felekezet szenved attól, hogy intellektuálisan és erkölcsileg nagyon-nagyon gyenge klerikális hierarchiával rendelkezik. Sokkal inkább azon kellene gondolkodnunk,
hogy mi volt és lehetne számunkra a kereszténység mint civilizációs alapelv.
A több évszázados múlttal rendelkező egyetemeink, a nagyszerű egyházi építészetünk, a kórházaink, mindezen nagyszerű civilizációs vívmányok, és az a fajta társadalmi szövet, amelyet a keresztény elkötelezettség adott nekünk. Ezek nem kis dolgok. Ez adja annak lételemét, hogy kik vagyunk mi. Ezért nem hiszem, hogy a vitának arról kellene szólnia, hogy jó vagy rossz püspökeink vannak-e, hanem inkább arról, hogy valójában mi a szellemi és civilizációs örökségünk, és hogy igényt tarthatunk-e rá újból.