Amikor „Ruttén is NATO-sapka lesz, s nem Hollandia szempontjait helyezi előtérbe, akkor kénytelen lesz a NATO szokásait betartani” – mondta Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője. A NATO-ban konszenzus kell a döntések meghozatalához, tehát „nem lehet egy országot sem kikerülni, akár tetszik az álláspontja, akár nem”.
Nyitókép forrása: Facebook
Mark Rutte lesz a következő NATO-főtitkár, miután a szövetség mind a 32 tagja megállapodott abban, hogy a leköszönő holland miniszterelnök lesz Jens Stoltenberg utódja. Magyarország és Szlovákia után csütörtökön Románia is megerősítette Rutte támogatását, Klaus Iohannis román elnök visszalépett a jelöltségétől.
Rutte mögé azután állt be a magyar kormány, hogy a jelölt megígérte, kihagyja Magyarországot az Ukrajnát támogató NATO-tevékenységekből. Jens Stoltenberg jelenlegi NATO-főtitkár egyébként a múlt héten találkozott Budapesten Orbán Viktor kormányfővel, közös sajtótájékoztatójukon
a felek deklarálták, Magyarország területén kívüli katonai akcióban nem kell részt vennie hazánknak,
Budapest sem pénzt nem ad a közös teherviseléshez, sem embert nem küld az ukrajnai háborúba.
Ezt is ajánljuk a témában
„Folyamatban vannak a tárgyalások” – ezt válaszolta Havasi Bertalan az atv.hu azon sajtóértesüléseken alapuló felvetésére, miszerint Rutte és Orbán kompromisszumos megoldást kötött.
A fenti fejlemények fényében merre tart most az Észak-atlanti Szerződés Szervezete? – kérdeztük Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjét. Demkó úgy értékelt, jó kompromisszum született – beleértve Mark Rutte és Orbán Viktor egyeztetésének eredményét –, és sikerült megtartani az atlanti szövetség hagyományait is, vagyis, hogy nem lehet egy ország ellenében semmit sem tenni.
A NATO megtartotta jó szokását, hogy ilyen értelemben nincsenek kényszerek, egy ország is mondhatja azt, hogy ebből most nem kér” – fogalmazott.
Demkó arra is emlékeztetett, számos olyan NATO-akció volt korábban, például az iraki misszió, amelyben egyes tagországok különböző politikai okok miatt nem kívántak részt venni. Magyarország például szerepet vállalt az iraki katonák kiképzésében, mások viszont ebből kihátráltak.
Azzal, hogy Rutte mind a harminckettő tagállamtól zöld lámpát kapott, a jövendő főtitkár hozhat-e új irányt (Jens Stoltenberghez képest) a katonai védelmi szövetségnek?
Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője ennek nyomán leszögezte, a főtitkári pozíció persze fontos, a posztot betöltő személy a NATO arca; ő az, aki – pláne, ha viták alakulnak ki a szövetségen belül – közvetítő, technokrata, konszenzusépítő szerepet tölt be. Javaslattevő, ám nem döntéshozó, mert az az Észak-atlanti Tanács hatásköre;
a főtitkárnak nincs szavazata, pusztán a tagállamoknak.
Rutténak ugyan erőteljes politikai nézetei vannak, amely nem annyira előnyös magyar szemszögből. Azonban, amikor „Ruttén is NATO-sapka lesz, s nem Hollandia szempontjait helyezi előtérbe, akkor kénytelen lesz a NATO szokásait betartani”.
A NATO metódusa pedig az, hogy konszenzus kell a döntések meghozatalához, fűzte hozzá a biztonságpolitikai szakértő, jelezve: „nem lehet egy országot sem kikerülni, akár tetszik az álláspontja, akár nem”. Másképpen fogalmazva: „Nem Ruttén fog múlni a NATO-politika.
Személyes szimpátiáit, politikai nézeteit sokkal inkább a háttérbe kell szorítania. Szerepén némiképpen túlterjeszkedhet, de nagyon nem.”
Az is kiderült, mi lesz az egyeztetés fő témája.
A magyar miniszterelnök arra is rámutatott a macedón kollégájával közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy kirajzolódik egy stratégiai különbség: az USA békét akar, míg Európa háborút.
A The European Conservative oldalán megjelent írás szerint Európa nem rendelkezik világos stratégiával az ukrajnai háborút illetően.
Az állítólag NER-ellenes művelt közönség (egy része) pedig ámul-bámul-csodál-lelkesedik.
Még az Alkotmányban is szerepel majd a legfontosabb alapvetés.
De számunkra nem Ukrajna az első.
A Transzparens Újságírásért Alapítvány újabb elemzésében a Corfessions platformról ír.
A mindig jól értesült olasz transzferguru szerint a magyar válogatott balhátvédje jó eséllyel a Liverpoolban folytatja pályafutását.
