A NATO-ban nincsenek kényszerek, lehet nemet mondani
A fenti fejlemények fényében merre tart most az Észak-atlanti Szerződés Szervezete? – kérdeztük Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjét. Demkó úgy értékelt, jó kompromisszum született – beleértve Mark Rutte és Orbán Viktor egyeztetésének eredményét –, és sikerült megtartani az atlanti szövetség hagyományait is, vagyis, hogy nem lehet egy ország ellenében semmit sem tenni.
A NATO megtartotta jó szokását, hogy ilyen értelemben nincsenek kényszerek, egy ország is mondhatja azt, hogy ebből most nem kér” – fogalmazott.
Demkó arra is emlékeztetett, számos olyan NATO-akció volt korábban, például az iraki misszió, amelyben egyes tagországok különböző politikai okok miatt nem kívántak részt venni. Magyarország például szerepet vállalt az iraki katonák kiképzésében, mások viszont ebből kihátráltak.
Mark Rutténak háttérbe kell tennie majd a politikai nézeteit
Azzal, hogy Rutte mind a harminckettő tagállamtól zöld lámpát kapott, a jövendő főtitkár hozhat-e új irányt (Jens Stoltenberghez képest) a katonai védelmi szövetségnek?
Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője ennek nyomán leszögezte, a főtitkári pozíció persze fontos, a posztot betöltő személy a NATO arca; ő az, aki – pláne, ha viták alakulnak ki a szövetségen belül – közvetítő, technokrata, konszenzusépítő szerepet tölt be. Javaslattevő, ám nem döntéshozó, mert az az Észak-atlanti Tanács hatásköre;
a főtitkárnak nincs szavazata, pusztán a tagállamoknak.
Rutténak ugyan erőteljes politikai nézetei vannak, amely nem annyira előnyös magyar szemszögből. Azonban, amikor „Ruttén is NATO-sapka lesz, s nem Hollandia szempontjait helyezi előtérbe, akkor kénytelen lesz a NATO szokásait betartani”.