Nyitóképen: Hristijan Mickoski új miniszterelnök (fotó: Robert ATANASOVSKI / AFP)
Parlamenti és elnökválasztást is tartottak Észak-Macedóniában tavasszal. A választások eredményeként most megalakult a jobboldali kormány – ami egy oldalon áll a frissiben megválasztott jobboldali elnökkel is. A baloldal évei után tehát
teljes jobboldali fordulat jött a geopolitikai érdekek ütközőpontjában fekvő, sokat látott balkáni országban.
Nem volt egyszerű útja a 21. századba a Jugoszláviából 1991-ben kivált Észak-Macedóniának – még a neve is megváltozott ugye időközben. Az egykor szimplán Macedóniának hívott délszláv tagköztársaság eredeti neve a mai napig vörös posztó a déli nagy szomszéd Görögország szemében, és ugyan 2019-ben áterőltették az Észak-Macedónia nevet, a névvita a mai napig nem zárult le teljesen, sem a változtatást ellenző macedón erők, sem a görögök részéről. Aztán ott van Bulgária, amellyel heves identitáspolitikai vitákat vívnak régóta. A bolgárok hagyományosan egyszerűen bolgárnak tartják a macedónokat, akik viszont kikérik ezt maguknak, és dacosan építik saját, egészen Nagy Sándorig visszanyúlni kívánó macedón identitásukat és imázsukat – többek között Szkopje belvárosát is neoklasszicistának szánt, fehér márványépületekkel és szobrokkal rakták tele, hogy világvárosi és történelmi fényt adjanak a fővárosuknak.
És ott vannak még az albánok is a másik irányban: Észak-Macedónia lakosságának alig 58 százaléka macedón, 24 százaléka viszont albán. Érzékeny az etnikumok egymás mellett élése az országban, amelynek még az északi szomszéd Szerbiával a legharmonikusabb a viszonya. A macedónok őket tartják a legbarátságosabb szomszédnak, miközben az is tény, hogy 1991-ben az ő kiválásuk volt az egyetlen, ami nem fordult háborúskodásba Belgrád részéről.