Valamit tudhat Rogán Antal: iszonyúan magabiztos kijelentést tett
Optimistán látja a jövőt a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője.
A fölényesen megnyert választások után megalakult az új, jobboldali kormány Szkopjéban.
Nyitóképen: Hristijan Mickoski új miniszterelnök (fotó: Robert ATANASOVSKI / AFP)
Parlamenti és elnökválasztást is tartottak Észak-Macedóniában tavasszal. A választások eredményeként most megalakult a jobboldali kormány – ami egy oldalon áll a frissiben megválasztott jobboldali elnökkel is. A baloldal évei után tehát
teljes jobboldali fordulat jött a geopolitikai érdekek ütközőpontjában fekvő, sokat látott balkáni országban.
Nem volt egyszerű útja a 21. századba a Jugoszláviából 1991-ben kivált Észak-Macedóniának – még a neve is megváltozott ugye időközben. Az egykor szimplán Macedóniának hívott délszláv tagköztársaság eredeti neve a mai napig vörös posztó a déli nagy szomszéd Görögország szemében, és ugyan 2019-ben áterőltették az Észak-Macedónia nevet, a névvita a mai napig nem zárult le teljesen, sem a változtatást ellenző macedón erők, sem a görögök részéről. Aztán ott van Bulgária, amellyel heves identitáspolitikai vitákat vívnak régóta. A bolgárok hagyományosan egyszerűen bolgárnak tartják a macedónokat, akik viszont kikérik ezt maguknak, és dacosan építik saját, egészen Nagy Sándorig visszanyúlni kívánó macedón identitásukat és imázsukat – többek között Szkopje belvárosát is neoklasszicistának szánt, fehér márványépületekkel és szobrokkal rakták tele, hogy világvárosi és történelmi fényt adjanak a fővárosuknak.
És ott vannak még az albánok is a másik irányban: Észak-Macedónia lakosságának alig 58 százaléka macedón, 24 százaléka viszont albán. Érzékeny az etnikumok egymás mellett élése az országban, amelynek még az északi szomszéd Szerbiával a legharmonikusabb a viszonya. A macedónok őket tartják a legbarátságosabb szomszédnak, miközben az is tény, hogy 1991-ben az ő kiválásuk volt az egyetlen, ami nem fordult háborúskodásba Belgrád részéről.
A zűrös szomszédságpolitika mellett a belpolitika is folyamatosan forrponton van, hiszen
nyugatosok és keletesek, jobbosok és balosok, progresszívek és konzervatívok két ellentétes irányba húznák-vonnák az országot,
ami jellemző a peremországok belpolitikáira.
Magyarországi tartózkodása révén hazánkban is ismertté vált Nikola Gruevszki neve: a jobboldali politikus 2006 és 2016 között tíz éven át vezette az országot, majd lemondott, 2018-ban pedig korrupciós vádak nyomán két év börtönre ítélték. Gruevszki azóta Magyarországon él politikai menekültként.
A 2020-as választást aztán minimális előnnyel a baloldal nyerte meg Zoran Zaev vezetésével, aki addigra miniszterelnökként keresztülvitte az ország nevének megváltoztatását Észak-Macedóniára. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az ország 2020 márciusában csatlakozhasson a NATO-hoz, még egy taggal bővítve az atlanti védelmi szövetséget a balkáni országok sokaságában. Zaev aztán az albánok pártjával szövetségben kormányt tudott alakítani. Vezetése nem tartott sokáig: 2021 végén lemondott pozíciójából, a heves politikai viták viszont ezután is folytatódtak.
Az ellenzékbe szorult jobboldal korrupcióval vádolta a kormányzó baloldalt,
amely ezen túlmenően az EU-ba való belépést elősegítendő el akarta ismerni az észak-macedón alkotmányban a helyi bolgár kisebbség létét – ami viszont megint csak a jobboldal heves ellenállásába ütközött, Bulgáriával szembeni „kapitulációval” vádolták a baloldalt. Az Észak-Macedóniát is sújtó balkáni migrációs hullámok is a jobboldal malmára hajtották a vizet.
Így érkeztünk el a 2024 áprilisi és májusi választásokhoz. Az elnökválasztás két fordulója a jobboldal által támogatott Gordana Siljanovska győzelmét hozta, aki a szavazatok közel 70 százalékát megszerezve ütötte ki a hivatalban lévő elnököt, Stevo Pendarovskit.
A lendület kitartott a májusi parlamenti választáson is, ahol
a jobboldali Te Macedóniád pártszövetség több mint 44 százalékot szerzett,
a széttördelt ellenzék pártjai pedig 5 és 15 százalék közötti eredményeket tudtak csak elérni.
A korrupcióval és a migrációval szembeni fellépésen túl a választáson győztes jobboldal tömeges munkahelyteremtést és az infláció letörését ígéri a választóknak. Adócsökkentéseket, bér- és nyugdíjemeléseket, új beruházásokat is megígértek a kampány során.
Hristijan Mickoskinak, az új miniszterelnöknek fel kell kötnie a felkötnivalót, hogy a mostani turbulens geopolitikai és világgazdasági helyzetben – miközben fiatal és aktív macedón dolgozók tömegei vándorolnak ki Nyugat-Európába – minden ígéretét beválthassa az őt nagy fölénnyel vezetői székbe emelő szavazók felé.
Mivel Mickoski első miniszterelnöki beszédében
több alkalommal is szimplán Macedóniának hívta hazáját,
felkészülhetünk az újabb bel- és külpolitikai konfliktusokra a NATO-ban már bent lévő, az EU-ba pedig belépni szándékozó balkáni ország kapcsán.