Donald Trump nem teszi zsebre, amit Putyintól kapott
Az orosz elnök a Nyugat politikájával és gazdasági hatásaival kapcsolatban is éles kritikát fogalmazott meg.
Putyinnak nem fogják megmondani, hogy mit tegyen, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog cselekedni.
Nyitókép: Alexey DRUZHININ / SPUTNIK / AFP
Ha egy magas rangú védelmi tisztviselőt letartóztatnak Oroszországban, az érdekes. Amikor kevesebb mint egy hónap alatt öt magas rangú védelmi személyt bilincselnek meg, az már tisztogatás – írja a BBC. A legutóbbi magas rangú katonai vezető, akit lecsuktak, Vagyim Samarin altábornagy, a hadsereg vezérkari főnökének helyettese és az Orosz Fegyveres Erők fő kommunikációs igazgatóságának vezetője. Nagymértékű vesztegetéssel vádolják, és két hónapra előzetes letartóztatásba helyezték.
Órákkal később érkezett a hír, hogy a védelmi minisztérium egyik magas rangú beszerzési tisztviselőjét, Vlagyimir Verteletszkijt is őrizetbe vették. Az orosz Nyomozó Bizottság szerint őt az államvédelmi megrendelés végrehajtása során elkövetett hivatali visszaéléssel vádolják. A korrupciós vádak miatt egy hónapon belül kegyvesztetté vált orosz védelmi szakemberek névsorában szerepel Timur Ivanov védelmi miniszterhelyettes és Jurij Kuznyecov altábornagy, a védelmi minisztérium személyzeti igazgatóságának vezetője.
A minisztérium csúcsán is történt változás. A közelmúltban Vlagyimir Putyin elnök a 12 éve hivatalban lévő védelmi minisztert, Szergej Sojgut a technokrata közgazdász Andrej Belousovval cserélte le. A lépést széles körben úgy értelmezték, hogy a Kreml ezzel próbálja növelni az orosz hadsereg hatékonyságát és fellépni a korrupció ellen. A minisztériumban és a vezérkarban történt magas rangú letartóztatások rossz fényt vetnek arra a katonai vezetésre, amely Oroszország ukrajnai háborúját irányítja.
A szerző emlékeztetett, hogy Jevgenyij Prigozsin a Wagner zsoldoscsoport vezetője egy évvel ezelőtt nyilvánosan bírálta a katonai vezetőket.
A magas rangú személyeket inkompetenciával és korrupcióval vádolta, és őket hibáztatta az ukrajnai harctéren elkövetett kudarcokért.
Prigozsin különösen Szergej Sojgu és Valerij Geraszimov ellen fordította haragját és követelte a leváltásukat, de kicsúszott a kezéből az irányítás. A Wagner-harcosok elfoglalták a kulcsfontosságú katonai létesítményeket Dél-Oroszországban, és Moszkva felé indultak. Ez példátlan kihívás volt a Kreml tekintélye ellen, de a fő cél az volt, hogy félresöpörjék az ország legfelsőbb katonai vezetőit, de ez nem sikerült, mert Putyin akkor a katonai vezetői mellé állt. Prigozsin elvesztette a hatalmi harcot Sojguval és Gerasimov tábornokkal szemben. Nem sokkal később pedig életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben.
Egy évvel később azonban megkezdődött a hadsereg Kreml által támogatott tisztogatása, ami a szerző szerint rávilágít valamire Putyin kapcsán:
az orosz elnök nem szeret nyomás alatt cselekedni.
Ha arra utasítják, hogy rúgjon ki egy minisztert vagy egy hadseregtábornokot, nem valószínű, hogy azonnal beleegyezik. Nem fogják megmondani neki, hogy mit tegyen, de ez nem jelenti azt, hogy Putyin nem is fog cselekedni. Nem világos, hogy az orosz hadsereg tisztogatása milyen messzire fog menni; hány magas rangú személyiség kerül még rács mögé.