Össztüzet zúdított Giorgia Melonira a La Repubblica: „Olyan, mint Orbán!”

Nyitókép: ANDREA CALANDRA / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP

Nagyon kiverte a biztosítékot a La Repubblicánál, hogy Giorgia Meloni kormánya nem írta alá az EU Tanácsának belga elnöksége által kibocsátott uniós nyilatkozatot az európai politika LMBTQ-barátabbá tételéről. (Ezt egyébként Kelet-Európa szinte zárt egységként nem tette meg, Észtországon és Lengyelországon kívül minden 2004-ben vagy azután csatlakozott tagállam elutasította.) Ezért print kiadásukban kétszer, illetve hírportáljukon is nekimentek Meloni miniszterelnöknek.

Az online La Repubblicában Michela Marzano azt írja: míg Sergio Mattarella elnök emlékeztette az olaszokat a homo-, bi- és transzfóbia elleni nemzetközi napon, hogy „a másság el nem fogadása a demokrácia mélységes megsértése”, addig az ennek kapcsán szervezett konferencián egyetlen kormányzati tisztviselő sem volt jelen, csak egy bürokrata, aki mindenre nemet mondott. Nemet az LMBTQ-emberek jogainak védelmére szolgáló konkrét intézkedésekre, a prevencióra, a jogalkotási hiátusok befoltozására, illetve az egynemű szülők gyermekeinek védelmére is. „Nem, köszönöm! Mint Magyarország, Románia és Bulgária. Nem, köszönöm! Ellentétben az EU összes többi nagy tagállamával” – riogat az újságíró.

Felhánytorgatja azt is, hogy a hivatalnoki „nem” mögött nyilvánvalóan Eugenia Roccella esélyegyenlőségi miniszter döntése van,

S azon is kesereg, hogy Olaszország ma az EU egyetlen olyan alapító tagja, ahol nincs „gyűlöletbűncselekmények elleni törvény”, hogy Olaszország „nem védi meg az LMBTQ-embereket, és B kategóriás gyermekekként kezeli az egynemű szülők gyermekeit”.

„Olaszország nagyon sok mindent deklarál,

aki sorait a Szentírás idézésével zárta: „Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság” – írva vagyon a Prédikátor könyvében.

A print La Repubblicában a Meloni-beleszállás megtisztelő feladata Gabriella Ceraminak jutott, aki azt írja: 

s ezzel a nagy országok között egyedül „feküdt keresztbe a kontinens többi része álláspontjának”. Erre a döntésre szerinte azért volt szükség, mert Meloninak meg kell erősítenie jobboldali szavazóbázisát „azzal, hogy Magyarországgal szavaz”. Dicséri viszont a balközép Demokrata Pártot, akik hangosan elítélték Meloni döntését, és újfajta, „harcias klímát” honosítottak meg a kampányban: annak klímáját, hogy „Mi vagyunk Európa, Meloni pedig az Orbán.”