Mi lesz Tajvannal az új elnök beiktatása után?

Nyitókép: Laj Csing-tö leteszi az elnöki esküt a tajpeji elnöki palotában 2024. május 20-án  /  fotó: Wang Yu Ching / Office of President / Anadolu via AFP

Január 13-án az elnök- és parlamenti választáson a tajvaniak a korábbi trendekhez hasonlóan szétszavaztak: a nagy országos választásokon a külpolitikai stratégiáról, míg a helyhatósági szavazásokon a kormányzatnak a mindennapi életet befolyásoló döntéseiről mondanak véleményt. Az utolsó két elnök- és parlamenti választást (2016-ban és 2020-ban) a kormányzó Demokratikus Haladás Pártja (DPP) magabiztosan nyerte, az utolsó két önkormányzati választást (2018-ban és 2022-ben) viszont elvesztette, 2024 elején pedig már csak az elnökválasztást tudta hozni, a parlamentit is elbukta.

Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata az, hogy a hétköznapi élet szintjén a Covid-időszak óta visszaesett az életszínvonal, magas az infláció, nőttek a megélhetés költségei, a fogyasztói árak és a lakbérek, a kormány a szociális és a gazdaságpolitika terén közepes teljesítményt nyújtott, így 

a nagy ellenfél, a Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) (KMT) pedig a legerősebb párt lett újra; ugyanakkor az elnök az állam feje, és az ország külpolitikai irányvonalának meghatározója, így az elnökválasztáson a DPP nem tudott nem nyerni, hiszen a Tajvan de facto állami különállását és függetlenségét képviselő párt e téren bírja a társadalom többségének támogatását. A felmérések szerint a tajvaniak 80 százaléka elutasítja a Kínával való újraegyesítést, 66 százalékuk pedig már nem kínaiak, hanem tajvaninak definiálja magát.

Tajvan a tajvaniaké

A modern kori tajvani demokrácia történetében először fordult elő, hogy egy párt három egymást követő ciklusban adja az ország államfőjét, vezetőjét – a DPP elnökjelöltje, Laj Csing-tö győzött, így 

A 64 éves Laj hét évig az egyik tajvani nagyváros, Tajnan polgármestere, másfél évig Tajvan miniszterelnöke, majd az elmúlt két évben alelnöke volt, másfél éve pedig a DPP elnöke – sokrétű politikai tapasztalata van tehát.

A két nagy esélyes elnökjelölt közül Kína a Kuomintang-jelölt győzelmének örült volna inkább. Ennek oka az, hogy Laj politikai pályáján végig a tajvani függetlenség híve volt, kormányfőként deklarálta, hogy „politikai munkáját Tajvan függetlenségéért végzi”, ugyanakkor jelezte, hogy 

így a nemzeti minimumot ennek a status quóak a megőrzése jelenti.

Caj Jing-ven elnök az elmúlt nyolc évben a Kínával való kemény, de pragmatikus és diplomatikus ellenállás politikáját vitte, megerősítette az ország amerikai, japán és regionális szövetségi rendszerét, és jelentős védelmi reformot hajtott végre a tajvani hadsereg védelmi kapacitásainak növelésére.

Laj Csing-tö alelnökként ennek a politikának az egyik formálója volt, ezért megválasztásakor, illetve hétfői beiktatása okán elemzők azt latolgatták, hogy milyen elmozdulás lehet majd a következő években a Kínához fűződő kapcsolatokban az előző két ciklus hideg viszonyulásához képest: 

Laj kijelölte az utat: marad a demokrácia és a szabadság

Az új elnök hétfői beiktatási beszédében összefoglalta politikai krédóját. Kijelentette, hogy a Kínai Köztársaság (Tajvan) nem alárendelt entitása a Kínai Népköztársaságnak, 

a két entitásnak pedig építenie kell kapcsolatait, mert csak a béke és a párbeszéd útja lehet a konfliktus megoldása.

„Tajvan a demokráciából és a szabadságból nem enged” – fogalmazott, majd hozzátette: ha Tajvan minden kínai feltételt elfogadna, és fel is adná szuverenitását, Kína akkor sem tenne le végső céljáról, a szigetország annektálásáról.

Az új elnök azzal folytatta, hogy 

ehelyett – felvállalva a globális felelősséget – működjön együtt Tajvannal a Tajvani-szoros békéjének és fejlődésének kimunkálásában. „Tajvan nem fog sem behódolni Kínának, de provokálni sem fogja” – szögezte le.

Kínai reakciók: nő a szeparatizmus veszélye

Az új tajvani elnök első beszéde nem aratott sikert a Tajvani-szoros túlpartján, 

amely veszélyes jelzés arra nézve, hogy Tajvan a közeljövőben nem erősíteni, hanem aláásni akarja a kínai kapcsolatot.

A kínai Tajvan-ügyi minisztérium közleménye szerint a Tajvani-szoros feleinek viszonya „komplikált és ijesztő”, hiszen „Tajvan függetlensége nem egyeztethető össze a Tajvani-szoros békéjével”, ugyanis bármilyen politikai erő is kerüljön hatalomra a szigeten, az továbbra is Kína része marad.

így önálló entitását nem ismeri el, Kína egyedüli törvényes képviselőjének pedig saját magát tartja. Hszi Csin-ping kínai elnök „történelmi szükségszerűségnek" nevezte a két kínai entitás jövőbeli egyesülését – Peking békés újraegyesítésről beszél, de az elmúlt években rendre megsérti Tajvan felségvizeit.

A régebbi tajvani párt, a Kuomintang az „egy ország - két rendszer” elve alapján a Kínával való újraegyesülés tervét elutasítja, de az ún. 1992-es konszenzust elfogadná, ha annak értelmezése az lenne, hogy az „egy Kína” elv két független, szuverén kínai állam együttműködését jelenti.

– a hongkongi példa lebeg előtte, amikor a Pekinggel való kompromisszumot kizárja. A párt Tajvant egy független, szuverén államnak tartja, amely nemzetközi elismerés nélkül is képes funkcionálni államközi kapcsolataiban.