Merre tovább, Kína?

Nyitókép: Mandiner-archív

Interjú: Bakodi Péter

Készen áll Kína a globális vezető szerepre? Trumpnak vagy Bidennek örülnének jobban? Hogy látják Magyarországot Pekingből? A Danube Institute meghívására Budapestre látogató Jan Hszüetonggal, az egyik legelismertebb kínai felsőoktatási intézmény, a pekingi Csinghua Egyetem dékánjával beszélgettünk.

***

Világunk sokat változott az elmúlt években. Elég ha csak a Covid-járványra és máig tartó következményeire, az ukrajnai háborúra, vagy az izraeli-arab konfliktus kiújulására gondolunk. Melyek Kína fő külpolitikai céljai ebben a dinamikusan változó nemzetközi környezetben?

Úgy gondolom, hogy ezek a jelenségek valóban nagyon súlyos kihívást jelentenek Kína számára. A kínai kormány egyértelműen száz éve nem tapasztalt változásként határozta meg a jelenlegi trendet, ami negatívan hat Kína érdekeire, stratégiai céljaira, nemzeti újjászületésére és minden bizonnyal az ország fejlődésére is. Így tehát Kína aggódik amiatt, hogy új globális rendet kell kialakítani. Ha a jelenlegi trendeket nem tudjuk nagyon hamar átalakítani vagy visszafordítani, akkor valahogy meg kell állítanunk. Ha nem tudjuk megállítani, akkor legalább lassítanunk kell. Éppen ezért Kína fokozottabb nemzetközi együttműködésre, valamint a gazdasági globalizáció újraindítására és folytatására szólít fel. 

Gazdaságilag ez azt jelenti, hogy csökken a globális együttműködés, politikai szempontból pedig a globális kormányzás szorul háttérbe. A nemzetközi biztonság tekintetében ugyancsak súlyos eredményekkel jár, ugyanis sokkal véresebb fegyveres összecsapások robbannak ki. Szóval ez egy nagyon negatív helyzet.

Ahogy a globalizmus eszméje halványulni látszik, új hatalmi blokkok létrejötte kezd körvonalazódni. E tekintetben hogyan látja az „Egy övezet, egy út”  kezdeményezés jövőjét?

Amikor a jövőről beszélünk egy világos időtávra van szükségünk. Nem tudom megmondani, mi lesz 20-30 év múlva. De ha arról beszélünk, hogy mi fog történni a következő 10 évben, akkor úgy gondolom, hogy a kínai kormány át fogja állítani az „Egy övezet, egy út”-projektek fókuszát a közlekedésről és az infrastruktúráról a digitális infrastruktúrára. Ennek az az oka, hogy a digitális gazdaság egyre nagyobb arányban részesedik a globális GDP-ből. Az adatgazdaság több vagyont halmoz fel, mint a nem digitális gazdaság. Tehát ha az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés nagyobb gondot fordít az országok közötti együttműködés fejlesztésére, akkor az minden résztvevőt segít abban, hogy vagyonukat gyorsabb ütemben növeljék.

Idén novemberben az amerikaiak arról döntenek, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Láttuk Trumpot hatalomban négy évig, és Bident is ugyanennyi ideig. Kína szemszögéből ki a jobb választás?

Európában sokan azt hiszik, hogy Kína inkább Trumpot részesíti előnyben Bidennel szemben. Ez pontosan olyan, mint amikor négy évvel ezelőtt sokan azt gondolták, hogy Kína jobban kedveli Bident Trumpnál. Abban az időben Trump egyoldalú, unilaterális politikát folytatott, így az emberek azt feltételezték, hogy ezzel aláássa az Egyesült Államok Kínához fűződő viszonyát. Biden a multilateralizmust hirdeti, így sokan azt várták, hogy ez a politika majd elősegíti a kínai-amerikai kapcsolatok javítását. Nos, ezek az emberek csalódtak Biden politikája miatt. Most megváltoztatják az elvárásaikat, de továbbra is ugyanazt a logikát követik. Az én értelmezésem szerint a kérdés nem az, hogy a Biden-féle multilaterális vagy a Trump-féle unilaterális politikai ássa-e alá a Kínával fennálló kapcsolatot. Sokkal inkább az a fontos, hogy a saját nemzeti érdeküket milyen szempontból hangsúlyozzák. 

Tehát ha Trump nyeri meg a választást, úgy gondolom, több teret hagy Kínának arra, hogy javítsa a kapcsolatait Európával, Amerikával és más szövetségeseivel. De akkor több gondunk lesz a kétoldalú gazdasági kapcsolatainkkal. Ha Biden folytatja, és viszonylag stabil gazdasági kapcsolatokat tudunk fenntartani, akkor a stratégiai verseny a globális kérdésekben fog felerősödni. Szóval azt hiszem, legutóbb azok az emberek rosszul jósolták meg, hogy Biden kedvez majd a kínai-amerikai kapcsolatoknak. És úgy gondolom, hogy ismét hibásan fogják jósolni, hogy Trump a kínai-amerikai kapcsolatok megerősítése mellett lesz.

Kínának egyre súlyosabb demográfiai problémával kell szembenéznie, és válságban van az ingatlanszektor, ami jelentős hatással van a gazdaság más ágazataira is. Veszélyeztetik ezek a problémák a globális törekvéseiteket?

Nos, azt hiszem, hogy 

És ennek nemcsak a gazdasági növekedésre lesz drámai hatása, hanem az emberek társadalmi szokásaira és kapcsolataira, valamint a mentalitásukra is. Ez a hatás nagyon meghatározó lesz. Erősebb minden külföldi befolyásnál. Ez pedig valószínűleg elhiteti a világ többi részével, hogy Kína megismétli a japán gazdaság példáját a csökkenő népesség miatt. Kína ugyanis hasonló problémával szembesült, mint Japán az 1990-es évek elején. Kínában azonban megvan a módunk arra, hogy kezeljük ezt a problémát. Ma már a kormány is rájött erre. Az idős nemzedék gazdagabb, mint a fiatalabb generáció, így a kérdés az, hogy az idős korosztály számára nyújtott magas színvonalú szolgáltatások nagyobb mértékben tudnak-e majd hozzájárulni a társadalmi fogyasztáshoz. Ha a fogyasztás növekszik, az a gazdasági növekedésnek kedvez. Kínában jelenleg alacsony a fogyasztási képesség. A kormány pedig erősen hangsúlyozza a fogyasztási képesség javítását. Tehát minden a szakpolitikán múlik, még akkor is, ha a népesség csökkenése valós probléma. Ha a megfelelő szakpolitikát követjük, akkor akár pozitív tényezővé is tehetjük ezt.

Tajvan hovatartozásának kérdése erősen összefügg az ún. első és a második szigetláncra támaszkodó amerikai feltartóztatási politikával. Milyen stratégiát folytatnak, hogy kitörjenek ebből a helyzetből?

Nem hiszem, hogy a tajvani kérdést rövid távon rendezni lehetne. Ezért Kínának és az Egyesült Államoknak prioritásként kell kezelnie a háború megelőzését mint alapelvet, hogy kezelhessék a problémákat az idő múlásával. Úgy látom, jelenleg mindkét fél azonos állásponton van a tekintetben, hogy ne fajuljon háborúvá a konfliktus. Nemrég a kínai vezető fogadta az egykori tajvani vezetőt, Ma Jing-csiut, és arról beszélt, hogyan lehet fenntartani ugyanazt a kínai identitást. A kínai identitás lehet politikai identitás és lehet kulturális identitás is. Ha Kína és Tajvan létre tud hozni egyfajta együttélést a kínai kulturális identitásának megőrzésében, akkor azt hiszem, békésen kezelhető ez a konfliktus.

Kína és szomszédai történelmileg nem igazán ápolnak erős és baráti kapcsolatokat. Ez az örökség teherként jelentkezik, vagy már rég megtanulták kezelni ezt a helyzetet?

Nos, 

Kínának meg kell fontolnia, hogyan stabilizálja ezeket a kapcsolatokat. Személyes meglátásom szerint a területi konfliktusok nem jelentenek valódi okot arra, hogy befolyásolják a kétoldalú kapcsolatokat Kína és szomszédai között. Ez mindig inkább kifogás, amikor a két fél nem tud kijönni egymással, akkor ezt használják fel mentségül politikájuk megerősítésére, legitimálására. Ez probléma. Úgy gondolom, hogy Kínának és a szomszédainknak együtt kell dolgozniuk, és tárgyalniuk kell a békés együttélés fenntartásáról anélkül, hogy a területi konfliktusokat ürügyként használnák. Ez egy nagyon-nagyon konkrét kérdés, és sok részletes diplomáciai munkát igényel.

A globális vezetővé válás több konfliktusban való nagyobb részvételt is jelent. Kína álláspontja nem igazán ismert a szélesebb nyilvánosság előtt az ukrajnai háborúval vagy a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban. Ez egy stratégia része? Vagy más oka van ennek?

A Delphi Gazdasági Fórumon és Berlinben tett látogatásom alkalmával, a helyi emberekkel folytatott beszélgetéseim során azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy az elvárás Kínával szemben, hogy több szerepet játsszon a globális kérdésekben. Szerintem ez az elvárás magasabb, mint amire Kína képes. A globális vezetés nem csak az akaraton, hanem a képességeken is alapul. Képességek és erőforrások nélkül nem lehet globális vezető szerepet betölteni. Ezért mondja Kína, hogy nem áll szándékunkban leváltani az Egyesült Államok globális vezető szerepét. Kína tisztában van azzal, hogy a második legnagyobb hatalom nem a legnagyobb hatalom a világon, és azt is tudjuk, hogy óriási szakadék van Kína és az Egyesült Államok között. 

Több ország osztja ugyanazt az ideológiát az Egyesült Államokkal, mint Kínával. Ezért Kína tisztában van a helyzetével, és nincs is annyi képessége, erőforrása és kedvező feltétele, hogy betöltse a globális vezető szerepét. De ez nem jelenti azt, hogy Kína ne akarna hozzájárulni a nemzetközi rendhez a lehetőségein belül. Például Kína tárgyalásokat folytatott Oroszországgal, és aláírtak egy közös nyilatkozatot, melyben ígéretet tettek, hogy nem használnak atomfegyvert és nem alkalmazzák a nukleáris fenyegetést sem. Közvetlenül azután, hogy ezt a nyilatkozatot kiadták, a nukleáris háborútól való félelem megszűnt. Tehát úgy gondolom, hogy Kína hozzájárulhat a globális rendhez, de nem számíthatunk arra, hogy nagyobb szerepet játsszon, mint az Egyesült Államok.

Magyarország és Kína egyfajta különleges viszonyt ápol a mi szemszögünkből nézve. Hogyan látja a kapcsolatainkat? Milyen szerepet tölt be Magyarország Kína számára?

Jelenleg az egyik posztdoktori képzésen résztvevő hallgatóm azon a témán dolgozik, hogy a kicsi és gyenge államok hogyan játszanak vezető szerepet a világban. Elméletileg a nagyhatalmak képesek erre, a kisebb államok nem. De ha alaposabban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy bizonyos körülmények között a kis országok is játszhatnak vezető szerepet. Mint például az ASEAN Délkelet-Ázsiában. A nagyhatalmak nem képesek mindenben kérdésben beölteni a vezető szerepet. Ezt az adott téma dönti el. Bizonyos ügyekben még egy szuperhatalom sem tud vezetni, de egy kis állam megteheti. Ez Magyarországra is igaz. Lehet, hogy Magyarországnak nincs jelentős globális befolyása, és korlátozottan képes a globális rend alakítására, de befolyással van a regionális rendre. 

Ebben a térségben néhány ország hasonló hatalommal bír, de lehet tárgyalni a kollektív vezetésről, akárcsak Franciaország és Németország teszi az EU kapcsán. Nem minden kérdésben vannak egy platformon, de a konkrét ügyekben megegyezésre juthatnak. Tehát a konkrét regionális kérdésben, ha Magyarország megállapodásra jut néhány helyi országgal, betöltheti a vezető szerepet.

Az iszlamista radikalizmus erősödőben van Közép-Ázsiában. A pár héttel ezelőtti moszkvai terrortámadást tádzsik szélsőségesek követték el. A Kína Tádzsikisztánnal határos térségében élő ujgur kisebbség helyzete évek óta indulatokat gerjeszt a muszlim világban. Felkészültek erre a kihívásra? Tartanak attól, hogy az iszlám radikalizmus átterjedhet Kínára? 

Nos, azt hiszem, szeptember 11. után féltünk a Kína elleni terrorizmustól. Ebben az időszakban a hadsereg három fő feladattal rendelkezett, ezek egyike a terrorizmus elleni küzdelem volt. Ez is az egyik oka a Sanghaji Együttműködési Szervezet létrehozásának. De most azt mondanám, hogy a terrorveszély Kínában inkább csökken, mint nő. A kínai helyzet a biztonsági fenyegetés tekintetében különbözik az orosztól. Nekünk elsősorban nem Kínában, hanem Kínán kívül kell szembenéznünk bizonyos fenyegetéssel. Például a mérnökeinket terrortámadások érik Pakisztánban. Kínának mérlegelnie kell, hogyan védheti meg az állampolgárait külföldön.