Lesz-e II. Ursula?

Nyitóképen: Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben. Fotó: AFP / Frederick Florin 

Kezdenek összecsapni a hullámok Ursula von der Leyen feje fölött mind bal-, mind jobboldalról, és a fősodratú sajtó részéről is egyre több támadás éri őt kétes ügyei miatt az európai parlamenti választás előtt. 

A két legnagyobb botrány a Piepergate és a Pfizergate. Előbbi amilyen friss, legalább akkor felháborodást keltett Brüsszelben. Az ügy áprilisban robbant ki, amikor Markus Pieper veterán CDU-s európai parlamenti képviselőt, aki 2004 óta tagja a testületnek, az Európai Unió kis- és középvállalkozásokért felelős megbízottjának nevezte ki a bizottság elnöke. A vádak szerint  kivételezett párttársával, és annak ellenére bízta meg a pozícióval, hogy két jelölt is magasabb pontszámot ért el a versenyvizsgán.

Az EP meghátrálásra kényszerítette az ügyben Von der Leyent, és még saját biztosai közül is többen ellene fordultak. Az egyre hangosabb kritikák miatt Pieper még a hivatalba lépése előtt egy nappal lemondott tisztségéről, így elúszott a havi több mint 19 ezer eurós (7,6 millió forintos) fizetés, továbbra is be kell érnie a 10 ezer eurós (4 millió forintos) EP-képviselői tiszteletdíjjal. A kis- és középvállalkozásokért felelős posztot egyelőre nem töltik be, az új pályázatot a bizottság döntése szerint csak a júniusi európai parlamenti választás után fogják kiírni.

A koronavírus elleni vakcinák beszerzésekor a bizottság túl későn, túl kaotikusan és túl fukarul járt el. De amikor a problémák felmerültek, Von der Leyen eltűnt, majd megpróbálta másra kenni a felelősséget, ebben az esetben először az Astra­Zenecára, amiért nem szállított időben. Az Európai Unió legnagyobb, legalább 35 milliárd eurós botrányának számító  Pfizergate-ben nemrég az Európai Ügyészség is vizsgálatot indított.

A belga igazságügyi hatóságok még a múlt év elején indítottak vizsgálatot, miután Frédéric Baldan belga lobbista büntetőfeljelentést tett az ügyben, ezt a nyomozást vette át nemrég az Európai Ügyészség.

A történet középpontjában a bizottsági elnök és az amerikai gyógyszeripari óriásvállalat, a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla közötti sms-váltások állnak. A botrány 2021-ben robbant ki, amikor a The New York Times arról számolt be, hogy Von der Leyen és a Pfizer vezetője lényegében sms-ben tárgyalt le egy több milliárd eurós vakcinabeszerzést, s ennek jogszerűségével kapcsolatban erős kételyek merültek fel. A lap ki is kérte az Európai Bizottságtól az üzeneteket, az uniós szerv azonban nem hozta nyilvánosságra, előbb arra hivatkozva, hogy bizalmas jellegűek, majd arra, hogy törölték őket. Az európai ombudsman egyébként kijelentette, hogy Von der Leyennek nem volt joga törölni az üzeneteket.

Az is felmerült, hogy az unió túl sokat fizetett az oltóanyagért. Az EU előre adott a cégnek 2,5 milliárd eurót a kezdeti költségekre, de utána keretszerződést kötött a kapacitásokra – azaz a legtöbb covidvakcináért végül a tagállamok fizettek, nem az unió, annak függvényében, hogy mennyi oltóanyagot rendeltek. Az amerikai és a német cégek 25 milliárd eurós extraprofitra tettek szert azáltal, hogy brutálisan túlárazták az oltóanyagot a homályos hátterű, sms-ben megtárgyalt szerződések szerint. 

A Pfizerrel szoros kapcsolatban áll az Orgenesis vállalat. Figyelemre méltó, hogy a bizottsági elnök férje, Heiko von der Leyen mindössze egy hónappal azután lett az Orgenesis orvosi igazgatója, hogy felesége aláírta az ominózus uniós vakcinabeszerzési szerződéseket a Pfizerrel és a német BioNTechhel. Heiko von der Leyen felbukkanása után feltűnő módon eurómilliók ömlöttek az Orgenesisbe. Legutóbb idén májusban egy Orgenesis-konzorcium – amely egy Hollandiában bejegyzett másik céggel jött létre – 4 millió eurós támogatást nyert az Európai Innovációs Tanács programjában.

Az Európai Ügyészség ügyészei azt közölték, hogy közhatalommal való visszaélés, az sms-ek megsemmisítése, korrupció és összeférhetetlenség gyanúja miatt nyomoznak a bizottság elnöke után. Éppen ezért, mondhatni, érdekes volt az időzítés, amikor a bizottság februárban jelezte az ügyészségnek, hogy bár a szervezet 2021-es alapításakor hajlandó volt biztosítani számára az informatikai hátteret, ezt nem kívánja többé folytatni, és egyéb módokon is csökkenteni fogja a költségvetését. A testület szerint 5 millió euróval csökkenne a büdzsé.

Nemrég a Politico azt írta, az ügyészek attól félnek, hogy nem fogják tudni megfelelően végezni a munkájukat, ha a bizottság véghez viszi a költségvetésük megkurtítására vonatkozó tervét, hiszen a munkájuk megsokszorozódott. A bizottság azt közölte a portállal, hogy a szabályoknak megfele­lően tizenöt napon belül válaszolt az ügyészségnek, és végül „a belátható jövőben bizonyos feltételek mellett” továbbra is vállalta az informatikai háttér biztosítását. Ennél több részletet azonban nem osztott meg, így azt sem, hogy azok a „bizonyos feltételek” kapcsolódnak-e a bizottság elnöke elleni nyomozáshoz.

Tavaly májusban az Európai Bizottság elnökének neve is felmerült egy bolgár politikai botrányban, miután Radosztin Vaszilev, A Változás Folytatódik nevű párt parlamenti képviselője nyilvánosságra hozott egy ötórás hangfelvételt. Ezen Kiril Petkov párttársainak magyarázza, hogy a bizottság elnöke azt mondta neki: a schengeni csatlakozásra nagy esélyük van, az euróövezethez viszont ki kell találniuk, hogyan kerülhetik meg a szabályokat, hogy megfeleljenek a kritériumoknak.

Von der Leyen most arra készül, hogy a kevesebb mint egy hónap múlva esedékes választás után újabb ötéves mandátumot szerezzen. Emmanuel Macron francia elnök, aki az egyik kulcsszereplője volt annak, hogy a német politikust az EU vezetői posztjára emelték, nyíltan bírálta Ursula von der Leyen hozzáállását az Európai Bizottság vezetéséhez. „A bizottsági elnökség azért van, hogy a közérdeket védje, ezért nem szabad túlpolitizálni. Ami, meg kell mondani, egyáltalán nem így volt a leköszönő bizottság esetében” – mondta a minap Brüsszelben.

A hírek szerint a francia elnök kapcsolatban áll a hivatalban lévő bizottsági elnök helyére pályázó potenciális jelöltekkel, például Mario Draghi volt olasz miniszter­elnökkel, az Európai Központi Bank korábbi vezetőjével. Annak ellenére, hogy még nincs olyan jelölt a színpadon, aki egyértelműen veszélyeztetné Ursula von der Leyen esélyeit a pozíciója megőrzésére, érdemes felidézni, hogy öt évvel korábban ő is szinte a semmiből került az Európai Bizottság élére. Így idén akár megismétlődhet az akkori forgatókönyv. Főleg, hogy megválasztása idején az Európai Parlament csak szűk többséggel támogatta. A várhatóan megváltozó erőviszonyok között minden bizonnyal még nehezebb dolga lesz, hogy összegyűjtse a szükséges támogatást.

„Az uniós elit egyre inkább kiábrándul Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökből” – állította ezzel kapcsolatban a Neue Zürcher Zeitung. A lap azt írta, hogy az európai fővárosokban sokan elégedetlenek Von der Leyen teljesítményével, túlzott klímapolitikájával és a gyengülő gazdasággal. Hozzátette, hogy „a nepotizmus és az átláthatatlanság vádja is árnyékot vet” az újra­választási esélyeire.

Öt éve Von der Leyen sok szempontból tökéletes volt az Európai Bizottság elnöki posztjára. Jól ért a nagy víziókhoz, az egységre vonatkozó ígéretekhez, és elkötelezett a sokszínűség iránt – a problémák ott kezdődnek, amikor meg kellene valamit valósítani. Karrierje során egyik katasztrófából a másikba sodródott. Gyakran úgy állította be magát, mint aki újra feltalálja a szervezetet, amelynek az irányítását éppen átvette, funkcionálisabbá és sikeresebbé téve. Mire azonban szükségessé vált volna, hogy belemerüljön részletekbe, általában már továbbállt és bukott – felfelé.

Az viszont kérdéses, hogy a közelgő európai parlamenti választás után tudja-e folytatni sikeresnek látszó taktikáját, amely leginkább a felelősség elhárításában és bűnbakok keresésében merült ki.