Brüsszelben az uralkodó politikai ideológia kritikusait rendőri eszközökkel hallgattatják el – jelentette ki Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a NatCon konferencia elleni hatósági fellépés kapcsán.
Mit szól ahhoz, ami Brüsszelben a NatCon konferencián történt?
Beszéljünk nyíltan: a brüsszeli elit rendőröket küldött szétzavarni a jobboldali rendezvényt. Brüsszel főpolgármestere és két kerületi polgármestere is napokon át azon szervezkedett – miközben Belgiumban harmadfokú terrorkészültség van iszlamista támadás gyanúja miatt – hogy ellehetetlenítse a NatCon-t, végül az egyikük rendőrállami eszközökhöz nyúlt.
Az első reakcióm természetesen a felháborodás volt. Hogy képzelik ezek a liberális mocsárlakók, hogy Brüsszel az EU „fővárosa” lehet úgy, hogy karhatalmi eszközökkel ellehetetlenítenek egy nemzetközi politikai rendezvényt? Ne feledjük: ez ugyanaz a woke bagázs, ugyanaz a szellemi kör, amely mélységesen megdöbben azon, hogy a magukat újságírónak nevező politikai aktivistáiknak nem garantálunk automatikus bejutást a CPAC Hungary-re. Látszik, hogy nekik is képmutatás volt a jelük az oviban. A mindig károgóknak pedig jelzem, hogy egészen más kérdés az, hogy az ember a saját házibulijára kit enged be, meg az, hogy a viceházmester ráhívja a bulizókra a rendőröket. Brüsszelben ugyanis az utóbbi történt.
A kommunizmus nem vész el, csak átalakul. Ezt láthatjuk most Brüsszelben is.
A NatCon betiltása vegytiszta woke-izmus, ami nem más, mint a marxizmus posztmodern megnyilvánulási formája. De ahogy a magyar emberek elzavarták ennek a totalitárius ideológiának a keleti formáját, úgy fogják az európaiak előbb-utóbb elzavarni a marxizmus nyugati aberrációját is. Bízzunk benne, hogy már az idei EP-választásokon lesz konzervatív áttörés, mi a magyar jobboldalon ezen dolgozunk.
Hogyan értékeli a véleményszabadság helyzetét az EU fővárosában?
Szégyen, ami történt. Látszik viszont, hogy az örök kardlapozóknak szégyenérzete sincs. Az eurokraták mindig megsértődnek, ha a Szovjetunióhoz hasonlítjuk az Uniót, de mostanában sajnos egyre több azonosság sejlik fel.
Brüsszelben az uralkodó politikai ideológia kritikusait rendőri eszközökkel hallgattatják el.
A Hamász terrorszervezetet dicsőítő tüntetéseket szabad volt szervezni, a brüsszeli polgármesterek finom érzékenységét az nem zavarta. Ám, ha vezető európai jobboldaliak úgy gondolják, hogy Brüsszelben tanácskoznak az olyan közös problémáinkról és a ránk fenyegető veszélyekről, mint a tömeges migráció, az iszlamista terrorveszély, vagy a háború Ukrajnában, akkor viszont úgy érzik, azonnal le kell csapniuk.
Nyilvánvaló, hogy elsősorban a közelgő európai választások miatt érezte úgy a brüsszeli hatalom, hogy kemény eszközökhöz kell nyúlni a jobboldallal szemben. Ebben rejtőzik a sok rossz között az egyetlen jó hír: rettegnek tőlünk. Pontosan tudják, hogy a woke elit egyik baklövést követte el a másik után az elmúlt években. Kezdve a vakcinabeszerzés körül kialakult korrupciós botránytól a gazdák ellehetetlenítésén át az önsorsrontó szankciókig, minden lépésükkel ártottak az európaiaknak, akik joggal érezhetik úgy, hogy júniusban eljön az ő idejük, amikor a választófülkék magányában mondhatnak ítéletet a gőgös, woke elit felett.
Miként lehetne szabad és nyílt vitákat folytatni korunk fő kérdéseiről az európai nyilvánosságban?
Elsősorban úgy, hogy a háborúpárti balliberális elit nem tiltja be a politikai ellenfelei rendezvényeit. Nincs magasan a léc, ám úgy tűnik, hogy Brüsszel – szemben Magyarországgal – már ennek a demokratikus minimumnak sem képes megfelelni. Egy szélsőbaloldali szervezet – a közelmúltban nálunk is súlyos bűncselekményeket elkövető Antifa – támadással fenyegette meg a konferencia résztvevőit, a hivatalos állami erőszakszervezet pedig nem a békepárti rendezvényt és a véleménynyilvánítás szabadságát védte meg, hanem a kommunista verőlegények oldalára állt.
A politikai korrektség, a cancel culture meg a trigger warningok kora már rég megölte az egymás közötti szabad vita lehetőségét,
a jobboldal Európában igazából már azért küzd, hogy egyáltalán a „négy fal között” elmondhassa a véleményét.
Ezzel szemben Magyarországon mindenki kifejtheti nézeteit, függetlenül attól, hogy melyik oldalt képviseli, ami arra is rávilágít, hogy egy fair versenyben a háborúpártiak Európa-szerte elbuknának.
Az európai eszkalációpárti elitnek egyébként azzal a rossz hírrel tudok szolgálni, hogy jövő héten jön a CPAC Hungary, melynek békét szorgalmazó üzenetét akkor is meg fogják hallani, ha a fake news sáncai mögött keresnek fedezéket. A betiltott NatCon konferencia résztvevőinek pedig szeretném kifejezni a szolidaritásomat, a CPAC Hungary a maga eszközeivel igyekszik pótolni az űrt. De egyáltalán nem féltem a szervezőket, sőt: rendkívül fontosnak tartom a nemzeti erők nemzetközi együttműködését, mert ez teremti meg az esélyt arra, hogy a szólásszabadság ellenségeit az idei választási szuperévben elküldjük oda, ahova valók: a politikai szeméttelepre.
Bayer Zsolt publicista Takács Szabolccsal, Magyarország washingtoni nagykövetével és Szánthó Miklóssal, az Alapjogokért Központ főigazgatójával beszélgetett a Tranziton, a Mandiner sátorban.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint a mai politikai törésvonalak már nem a bal- és jobboldal között húzódnak.
Magyar Péterről nehéz eldönteni, hogy a politikust játssza-e vagy csak az eszét – állítja a Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kör vezetője.
A politikatudomány ezt úgy nevezi: „várakozásmenedzsment”. Interjú.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint, aki nem szeretné, hogy nálunk is érvényes legyen a saria, az ne szavazzon a globalistákra, azaz a Tiszára és társaira 2026-ban.
Dave Rubin szerint Magyarország a stabilitás jelzőfénye a zűrzavaros Európában.
Suárez helyzete és honfitársunk jó formája miatt kötöttek vele szerződést.
Sikorski: Alig várjuk, hogy Ukrajnát az EU családjában üdvözölhessük.
