Miért gyűlöli Irán Izraelt? – háttér

Nyitókép: Izraeli zászlót égetnek Teheránban/ AFP

Irán precedens nélküli támadása új fejezetet nyitott az iszlamista köztársaság Izraellel való ellenségeskedésének történetében. Először fordult elő, hogy a rezsim nem proxik mögé bújva támadta a zsidó államot. Az iráni forradalom óta az ország külpolitikájának egyik alappillérje volt az Izrael-ellenesség. Irán vallási vezetői soha nem rejtették véka alá azt sem, hogy a végcél Izrael elpusztítása és Jeruzsálem elfoglalása. Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője április 3-án a következőt írta az X-en:

Mivel Irán olajban gazdag ország, és fontos gazdasági partnere az európai cégeknek, a nyugati hatalmak mindent megtettek, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a retorikát.

A gyűlölet gyökerei

Izrael és Irán egészen 1979-ig jó kapcsolatot ápolt egymással. A perzsa államban jelentős zsidó kisebbség élt, akik közül sokan még a zsidó állam megalapítása után sem hagyták el Iránt. Az 1979-es forradalom azonban mindent megváltoztatott. David Menashri egyetemi professzor a témában írt esszéjében leírja, hogy a forradalom egyik legmaradandóbb tana az Izrael iránti gyűlölet. Ez az az ügy, amely összeköti a különböző politikai csoportokat. „Az iszlamista rezsim szemében Izrael továbbra is Irán és az iszlám ellensége, és fenyegetést jelent az emberiségre” – írja az elemző a Wilson Center oldalán.

Menashri hozzáteszi: mély vallási küldetéstudatot kevernek bele az Izrael ellenességbe és a palesztin ügy támogatásába. Ennek alapjait a forradalom atyja Ruholláh Homeini ajatollah fektette le. 

Homeini az „Iszlám kormányzás” című könyvében a következőt írta a zsidókról: „Az iszlám történelmi mozgalomnak kezdettől fogva meg kellett küzdenie a zsidókkal, mert ők voltak azok, akik először hoztak létre iszlámellenes propagandát, és különböző fondorlatokat folytattak, és mint láthatjuk, ez a tevékenység a mai napig folytatódik.” A Wall Street Journal témában írt cikke szerint az ajatollah a zsidókról úgy írt, mint akik „elferdítik a Koránt, halmozzák a pénzt és a Nyugat ügynökei.” Ez a fajta antiszemitizmus jellemezi az ajatollah követőit is. Akbar Hasemi Rafszandzsáni volt elnök, az ajatollah egyik legfőbb tanítványa azt állította, hogy 

Irán jelenlegi vezetője is ezt vallja. 

Amerika Iránnal kapcsolatos politikáját is alapvetően Izraelnek tulajdonítják – írja David Menashri.  Az iráni propaganda többször úgy állította be Izrael és Amerika viszonyát, hogy „a farok csóválja a kutyát.” 

Az elmúlt évtizedekben az iráni rezsim kitartóan ápolgatta ezt a gyűlöletet: a holokauszttagadás és az antiszemita retorika általánossá vált. Az utcákon a járdákra ráfestik az izraeli zászlót, hogy ezzel is jelezzék: letapossák a zsidó államot. A WSJ beszámolója szerint a rezsim 2006 óta minden évben meghirdet egy „Nemzetközi Holokauszt Karikatúra Versenyt” amelyen maga az ajatollah adja át a díjat. 

A Nyugat felé a rezsim igyekszik azt kommunikálni, hogy nekik „csak Izraellel” van bajuk, a zsidókkal nem, hiszen még mindig él 8500 vallásos zsidó az országban. Ezeket a zsidókat rendszeresen ráveszik arra, hogy nyilatkozzanak a rezsim mellett. Az iszlám hatalmak valóban toleránsak voltak a zsidósággal szemben, amíg azok csak kisebbségként éltek a muszlim területeken. Az iszlamista iráni rezsim Izrael területét muszlim földnek tartja azon az alapon, hogy amit egyszer elfoglaltak, az mindig muszlim marad. 

A palesztin ügy 

Irán minden évben a Ramadán utolsó péntekén megtartja az úgynevezett „Qudsz-napot” (Jeruzsálem arab elnevezése) amely során tömegesen felvonulnak a palesztin ügy mellett és Izrael elpusztítását követelik. Teherán utcáin ilyenkor tömegek zengik, hogy „halál Izraelre” és hatalmas plakátok jelennek meg városszerte amelyek azt hirdetik: hamarosan elfoglalják Jeruzsálemet. 

A felvonulások része az izraeli és az amerikai zászlók elégetése, de gyakran felakasztják az izraeli és amerikai politikusok bábuit is. A Nyugaton élő muszlimok is rendszeresen felvonulnak a napon, hogy így fejezzék ki elkötelezettségüket a palesztin ügy iránt. Iránnak a palesztinok támogatása jó indok arra, hogy megnyerjék a muszlim világban többségben levő szunniták szimpátiáját. 

A Qudsz-nap is Ruholláh Homeini ajatollahoz kötődik. „Felszólítom a világ muszlimjait, hogy a Ramadán szent hónap utolsó péntekét – amely önmagában is meghatározó időszak, és a palesztin nép sorsát is meghatározhatja – jelöljék ki al-Kudsz napjának, és a világ muszlimjainak szolidaritását demonstráló ünnepségen jelentsék be, hogy támogatják a muszlim nép törvényes jogait. Kérem a Mindenható Allahot a muszlimok győzelméért a hitetlenek felett” – írta Homeini egy deklarációban 1979-ben. Az iráni vezetés a napon minden évben meghirdeti a „cionista rezsim közelgő végét.”

Jeruzsálem központi szerepet játszik az iráni retorikában annak ellenére, hogy a síita muszlimok számára nincs különösen nagy vallási jelentősége a városnak – írja Pinhas Inbari egy elemzésben. A Jerusalem Center for Public Affairs kutatója szerint ennek az az oka, hogy Irán regionális hatalomra tör, amelyhez szüksége van a szunniták támogatására is. „Az Irak és Irán közötti véres szunnita-síita háború után az ajatollahok úgy döntöttek, hogy Jeruzsálem felszabadítását helyezik előtérbe, hogy a szunniták nyugatra, Jeruzsálemre tekintsenek, és ne keletre, Teheránra” – írja Inbari. 

Irán ellenzéke 

Nem a teljes perzsa állam gyűlöli Izraelt, azonban a jelenlegi vezetés, és támogatói igen. Iránban sokan ellenzik a rezsimet, és időnként hatalmas tüntetéseket tartanak az ajatollahok ellen. Azonban egyelőre az ilyen megmozdulások nem voltak elegendőek az iszlamista vezetés megbuktatásához. 

2023-ban Irán száműzött trónörököse Reza Pahlavi Izraelbe látogatott, ahol találkozott Benjamin Netanjahuval is. Pahlavi izraeli látogatása során azt mondta: „A bibliai kapcsolat, amelyet Izraellel ápolunk, jóval azelőtt alakult ki, hogy Izrael állam lett volna.” Ez is jelezte, hogy az ellenzéki körökben vannak, akik nem Izrael-ellenesek. A szekuláris irániak közül sokan úgy érzik túl sok pénzt emészt fel Irán Izrael elleni proxi háborúja, a különböző terrorszervezetek és milíciák pénzelése. A gyakran fellángoló ellenzéki tüntetések ellenére, az iráni rezsim stabilan a kezében tartja a hatalmat. 

Egy eljövendő háború

Az iráni iszlamista rezsimet mélyen átitatja a zsidógyűlölet, amely csak egyre erősödött az évek során. 2012-ben Mahmúd Ahmadinezsád akkori iráni elnök így fogalmazott: „A cionista rezsim és a cionisták egy rákos daganat. A régió nemzetei hamarosan végeznek a bitorló cionistákkal a palesztin földön...  Mindenképpen létre fog jönni egy új Közel-Kelet. Allah kegyelmével és a nemzetek segítségével az új Közel-Keleten nyoma sem lesz az amerikaiaknak és a cionistáknak.” Október 7. után a rezsim rárakott egy lapáttal az Izrael-ellenes retorikára, és plakátokon is ünnepelték a Hamász terrorját. 

Az elmúlt években Irán egyre közelebb került az atombombához, és mindeközben körülkerítette Izraelt proxi hadseregekkel: Gázában és Ciszjordániában terrorcsoportokat pénzel, Libanonban egyre jobban megerősítette a Hezbollah katonai szárnyát, Szíriában pedig különböző milíciákat támogatott fegyverekkel és pénzzel. Egészen szombatig nem került sor közvetlen támadásra. Az elemzők azt állítják, hogy Irán a támadás ellenére „nem akar háborút” azonban az izraeli vezetők már október 7-e óta azt mondják, hogy a Hamász mögött Irán áll, és előbb vagy utóbb sor kerülhet egy nagyobb háborúra.