Horvát államfő: Brüsszel terrorizálja Magyarországot
Zoran Milanovic kijelentette, Magyarország soha nem támadta meg Horvátországot, ami nem mondható el más szomszédokról.
Miközben zajlanak a forró európai és közel-keleti események, Horvátország szerda folyamán parlamenti választást tart – és egyáltalán nem mellékes, ki nyer és milyen irányba viszi tovább a szomszédos országot ezekben a viharos időkben.
nyitóképen: Zoran Milanovic (Nyitókép: MTI/EPA/Antonio Bat)
Horvátországot az elmúlt években Andrej Plenković mérsékelt jobboldali miniszterelnök és a balos-populista Zoran Milanović államfő vetélkedése határozta meg. A Tudjman óta jelentős politikai szerepet játszó horvát államfők aktívan részt vesznek a közélet formálásában, és nincs ez másképp Milanović elnöksége idején se. A szocdem államfő határozottan más irányt visz még a külpolitikában is, mint az Európai Néppárthoz és európai fősodorhoz húzó Plenković miniszterelnök. Ez is, de természetesen belpolitikai ellentétek is szították a feszültséget a két zágrábi erőközpont között az elmúlt években – a horvát választók most, szerdán döntenek a győztes kilétéről.
Andrej Plenković 2016 óta, nyolc éve vezeti kormányfőként Horvátországot a HDZ vezette koalíció élén; Zoran Milanović pedig 2020 tölti be a köztársasági elnöki posztot, igaz, előtte 2011 és 2016 között ő is miniszterelnök volt a szociáldemokraták színeiben.
Plenković kormányfőnek számos válsággal kellett szembenéznie eddigi nyolc évnyi miniszterelnöksége alatt. Ideológiailag annyit mond magáról, hogy kerüli a szélsőségeket és a populizmust, politikai irányvonala konzervatívnak és jobboldalinak mondható. Elmúlt évekbeli otthoni megítélését viszont
nem az európai fősodorhoz simuló kijelentései, hanem a nyolc éve hatalomban lévő kormányzata körüli korrupciós botrányok befolyásolták.
Az elmúlt időszakban tüntetésekre is sor került, miután egy HDZ-hez köthető bírót, Ivan Turudicot kineveztek legfőbb ügyésznek. Plenković nyolc évnyi miniszterelnöksége alatt mintegy 30 miniszter távozott a hatalomból korrupciós ügyek, többek között EU-s források elcsalásának vádjai miatt.
Időközben Milanović elnök, eltávolodva a régi vágású baloldaliságtól, az előző években a szuverenista, nacionalista új hullám felé nyitott, szólamai összecsengenek a Magyarországtól Lengyelországon át a nyugati rendszerkritikus erőkig jól ismert nézetekkel.
Milanović határozott, szabad szájú kritikusa Plenkovićéknak,
a mostani választás pedig a kettejük és irányvonalaik közötti döntésről szól.
Olyannyira, hogy Milanović az elnöki székből akarta jelöltetni magát a most ellenzékben lévő szocdemek listájára, a regnáló államfő tehát az ellenzék kormányfőjelöltje akart lenni. A horvát alkotmánybíróság viszont úgy döntött, hogy hivatalban lévő államfőként nem indulhat a választáson. Ezért Milanović most ugyan hivatalosan nincs a szocdemek listáján, de a kampány során folyamatosan hangoztatta, hogy ő kíván kormányt alakítani a választás után, amennyiben támogatói győznek a voksoláson.
Egyúttal „analfabéta parasztoknak” nevezte az őt a választási indulástól elütő alkotmánybírókat.
A legizgalmasabb kérdés tehát, hogy ki győz és ki tud kormányt alakítani a mostani választás után. Olyan nagy átrendeződés viszont – az előzetes felmérések szerint legalábbis – nem várható: a HDZ gyengülni, az SPD erősödni fog, de nem lesz drámai a változás – szólnak az előzetes várakozások.
A legutolsó közvélemény-kutatások szerint Plenkovićék HDZ pártja lesz a biztos első helyezett, a szavazatok mintegy 27-29 százalékára számíthat az Európai Néppárthoz tartozó formáció. Ezzel szemben a Milanović-féle szocdemekre az előzetes felmérések szerint 21-25 százaléknyi voks érkezhet.
Fontos szereplő viszont még három kisebb párt: a nemzeti-jobboldali Haza Mozgalom (DP) 7-9 százalék között, a szintén jobboldali-konzervatív Híd 7-8 százalékon, a Tudjuk! nevű zöld-baloldali formáció pedig szintúgy 8 százalék körül áll a felmérések szerint.
A horvát parlamentben, a száborban 151 képviselői helyről döntenek. A fenti adatok alapján a HDZ ha nyerne is, nem lenne meg a parlamenti többsége, tehát a két nagy pártnak koalíciós társakkal kell majd megállapodnia a kormányalakításhoz. Ez viszont nem lesz egyszerű, kiszámítható folyamat: a két jobbos kispárt viszonya eléggé bonyolult a HDZ-hez, de azt sem lehet előre kihirdetni, hogy valamelyik kisebb párt egyértelműen Milanović mellé állna majd. Mivel a nemzeti kisebbségek és a diaszpórában élő horvátok is küldenek képviselőket a zágrábi törvényhozásba, lehet, hogy – ismét – velük tudna az egyik nagyobb erő kormányt alakítani.
Plenković kormányfő most a „stabilitás, biztonság és fejlődés” jelszavaival kampányol
az újraválasztásáért, beismerve: „ha voltak is hibák, kijavítjuk őket. Van energiánk, lelkesedésünk, elkötelezettségünk és hazaszeretetünk”.
Milanović pedig azt ígéri:
ha ők győznek, akkor „kompromisszumok nélküli harcot” fognak folytatni a korrupció ellen,
valamint fizetéseket és nyugdíjakat fognak emelni. Emellett pedig rendre szkeptikusan nyilatkozik az ukrajnai háborúról, Ukrajna támogatásáról. Már tavaly év elején leszögezte: szerinte a Krím soha többé nem lesz Ukrajna része – Milanović ezért fel is került az ukrán nacionalisták halállistájára.
Magyarországgal kapcsolatban viszont hajlamos össze-vissza beszélni Milanović: korábban kijelentette, hogy szerinte „Magyarország ma nem tudna tárgyalásokat kezdeni az Európai Unióhoz való csatlakozásról, még a brüsszeli repülőtérre sem engednék be”; később viszont már Budapest mellé állva mondta azt: „Brüsszel terrorizálja Magyarországot”.
A horvát választók most pedig eldönthetik, Milanović vagy Plenković vezesse-e tovább hazájukat e viharos időkben.
Ezt is ajánljuk a témában
Zoran Milanovic kijelentette, Magyarország soha nem támadta meg Horvátországot, ami nem mondható el más szomszédokról.