Fennmarad az angolszászok világhatalma a 21. században?

Nyitókép: 1898-as plakát a brit-amerikai szövetségről (forrás: Wikipedia)

Húsz év telt el azóta, hogy megjelent a könyve, amely az angolszász országok dominanciáját jósolta a 21. században. Abban az időszakban a világgazdaság szárnyalt, az iraki és az afganisztáni intervenciók pedig sikeresnek tűntek. Sok minden változott az elmúlt két évtizedben. Ma is fenntartja ezt a nézetet?

Nagyon tágan értelmezve, igen. Ugyanakkor, természetesen, figyelembe kell venni mindazon fejleményeket, amelyek az azóta eltelt időszakban történtek. Az angolszász elsőség a technológia területén továbbra is fennáll. Ha a domináns vállalatok és a szabadalmak számát nézzük, Amerika és Kína lépést tartott egymással, Európa azonban sokkal hátrébb van, mint 20 évvel ezelőtt. Kár, mert szoros szövetségesek vagyunk, és egy gyenge Európa nem tesz jót az angolszász országoknak. Kulturális szempontból egy zavaros korszakot élünk. 

Történelmi sikereink ma már mind bűnösnek tekintendők, amiket el kell utasítani, amióta a woke mozgalom átvette az irányítást a kultúra számos vezető pozíciója felett. Muszáj lesz megkerülni és végleg lecserélni őket. 

Honnan ered mindez?

Az angolszász országok elmúlt ötszáz évét tekintve mindig is volt egyfajta gyengeség a hisztériahullámokkal szemben, amelyek könnyen lángra lobbantak. Ez egyfajta vallási lelkesedés volt korábban. Ma viszont ez valamiféle világi helyettesítője a vallásnak. A zöld mozgalom például alapvetően egy pogány Gaia-kultusz. „Széndioxid-kálvinizmus”, melyben a repülőgépre való felszállás bűn. Megbocsátást kell vásárolnod széndioxid-kvóták formájában. 

A franciák továbbra is élvezik az életet, és nem aggódnak túl sokat a bűntudat miatt. Azt is mondanám, hogy tulajdonképpen a germán világ is hajlamos erre. Németország és Skandinávia ugyanazon a protestáns történelmen osztozik, mint az angolszász országok. Ez hátráltatja az angolszász kultúra fejlődését, de az is igaz, hogy a múltban e hisztérikus időszakok mindegyike hamvába holt, és visszatértünk a normalitáshoz. Azt gondolom, hogy a következő tíz évben szintén ezt láthatjuk majd az angolszász országokban. Ez szükséges is a társadalmaink mentális egészségének helyreállítása érdekében, és akár még meg is erősítheti az angolszászok elsőségét.

Az angolszász országok társadalmi problémái nagymértékben erodálták a korábban kialakult globális példakép státuszt. Rengetegen figyelik idegenkedve világszerte a woke ideológia megjelenését és rohamos terjedését. Jelentheti-e ez a növekvő értékkülönbség az angolszász országok befolyásának visszaesését a nemzetközi színtéren? 

Nos, rövid távon azt gondolom, hogy igen. Hatalmas visszalépést jelentett, amikor a woke mozgalom által irányított kormányok, mint például a Biden-adminisztráció, utasították az amerikai diplomáciát, hogy támogassák a woke értékeket azokban az országokban, amelyekben a legcsekélyebb hajlandóság sem volt ezek iránt, vagy ahol teljesen ellentétesek a helyi nemzeti, vallási és kulturális hagyományokkal. Ez óriási öngólt jelentett az Egyesült Államoknak. Csakúgy, mint az, amikor megpróbálják ezt ráerőltetni a saját hadseregünkre. 

és megpróbálnak még woke-abbak lenni az Egyesült Államoknál, ami egy kis büszkeség számukra. De azt gondolom, hogy a woke mozgalommal szembeni hazai ellenállás végül ellensúlyozni fogja ezt. Történelmileg jellemző, hogy ha az embereknek elege van, akkor felszámolják a fanatikus hatóságokat. A mostani woke szereplők közül sokan majd kitalálnak egy lágyabb, mérsékeltebb formát, vagy teljesen elhagyják a mozgalmat, de az se kizárt, hogy némelyek teljes erőbedobással ellene fordulnak. A metodista mozgalom korábban kemény, radikális kezdeményezés volt, ami az alkoholtilalomban csúcsosodott ki. Manapság viszont a legmérsékeltebbek és a legenyhébbek. Ha Donald Trump győz novemberben, már a beiktatását követő első napon elnöki rendeleteket fog kiadni, miszerint a nagykövetségek többé nem lobogtathatják a saját szivárványzászlójukat, nem gyakorolhatnak nyomást a helyi kormányzatokra, hogy vezessék be melegházasságot vagy támogassák a transzközösség önazonosságát, vagy ezek közül bármelyiket. Ez örvendetes változás lenne külkapcsolataink javítása érdekében.

A társadalom mellett a gazdaság is sokat változott az elmúlt húsz évben. Két nagy válság is megrázta a piacokat. Ön szerint még mindig megvannak a gazdasági alapok ahhoz, hogy globális vezető legyenek?

Az alapok megvannak. A lakosság még mindig nagyon vállalkozó szellemű. A legtöbb ember még mindig technológiapárti, és a cégalapítások üteme nagyobb, mint valaha. Sok olyan európai vállalat van, amely a kedvezőbb környezet miatt kivándorol az Egyesült Államokba. Az adósságválságot ugyanakkor kezelni kell. 

amit esetleg a Fort Knoxban őrzött aranytartalékkal támogatnának meg. A papírdollár folytatódna, de ebből csak a társadalmi kötelezettségeket fizetnénk, az aranyfedezetű kriptodollár lehetne a nemzetközi kereskedelmi mechanizmus új alapja. Nem hiszem, hogy el tudnák utasítani az adósságot, mert ez az alkotmány egyik alaptétele, így azt valahogy módosítani kellene, ami nem fog megtörténni. És szerintem nem tudják elinflálni sem a kibocsátott kincstárjegyeket. Bár ha létrehoznának egy párhuzamos aranyfedezetű kibervalutát, akkor valószínűleg azt mondanák, hogy nos, az összes kibocsátott és papírdollárban denominált bankjegy átváltható új aranyfedezetű kincstárjegyre, de kedvezményesen. Így az adósságot a normális keretek közé szoríthatják. Nagyon valószínűnek tartom a gazdaság jelentős, 1933-as mértékű reformját. Kicsit másképp néz majd ki attól függően, hogy demokrata vagy republikánus adminisztráció hajtja végre.

Kína globális versenytárssá lépett elő. Nagy, gazdag, kellő nemzetközi befolyással rendelkezik és technológiailag is meglehetősen fejlett. A mesterséges intelligencia, a biotechnológia és más új tudományterületek térnyerésével komparatív előny keletkezhetnek számukra abból, hogy a nyugati normák nem gátolják tudományos kutatásaikat. Mi lehet a legmeghatározóbb tényező a globális elsőbbségért folyó versenyben?

Nos, a népesség mérete csupán egy tényező. A kínaiaknak sokkal nagyobb demográfiai problémáik vannak, mint az Egyesült Államoknak. Az illegális bevándorlással vannak problémák, de az Egyesült Államok meglehetősen jól asszimilálja a legális bevándorlókat. A legális bevándorlók segítenek ellensúlyozni a népesedési válságot. Ez ugyanakkor nem része a kínai hagyománynak. A kínai korfa borzalmas képet mutat, és már tapasztalható az országon belüli munkaerőhiány. A további felemelkedésük nem automatikus. A megfelelő dolgokba fektetnek be, mint a mi technológiánk, a mesterséges intelligencia, a fejlett titkosítás és hasonlók. Kérdés, hogy ezt fenn tudják-e tartani. 

az emberi test formájával és megváltoztatásával kapcsolatban. Nem tudom, hogy ez milyen mértékben fogja befolyásolni a biotechnológiai kutatásokat, de úgy gondolom, hogy bőven van lehetőség olyan dolgokban, amelyek nem sértik ezeket a normákat. Amerika alapvetően tartani fogja a jelenlegi szintet a kripto-, a kiber- és biotechnológia területén. Jelenleg nagyon sok kutatás folyik az Egyesült Államokban ezeken a területeken. És feloldhatják az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktusokat. Mert az egyik dolog, ami a fejlett MI-ből és a szuperszámítógépekből következik, az a lehetőség, hogy jelentősen csökkenthető a munkaerőigény. Rendkívül magas termelékenységet eredményez, ha az emberek MI-t használnak a gyártás során. 

Az Egyesült Államok továbbra is tőkeelőnyben van. És bár Kína liberális olyan dolgokban, mint a biotechnológia, az Egyesült Államok még mindig támogatóbb az induló és értékteremtő vállalkozások irányában, így a kockázati tőke is sokkal aktívabb, mint Kínában. Kína nagy mértékű banki hitelfinanszírozásba kezdett, és óriási a nem teljesítő eszközállományuk. Tehát messze vannak attól a hatalmas sárkánytól, amely képes a dominanciára. Viszont nem is papírsárkányok, hiszen számos valódi értékkel rendelkeznek. Egy része azon fog múlni, hogy megkísérlik-e Tajvan fegyveres invázióját. Szerintem ez egyre kevésbé valószínű, az Ukrajnában bemutatott hajóellenes képességek miatt. Ukrajnának sikerült kiiktatnia az orosz fekete-tengeri flotta egyharmadát anélkül, hogy valóban jelentős rakétakészlete lett volna, hiszen többnyire házi készítésű drónokat használtak. Tajvan a világ legjobb chipgyártója. Nagyon sok, nagyon okos drónt készíthetnek, és gyanítom, hogy ezt fogják tenni a következő két-három évben. 

amivel jót tenne a saját gazdaságának, és megkímélné kereskedelmi kapcsolatait is a világ többi részével. Ha mégis megteszik és katasztrófa éri őket a Tajvani-szorosban, az meglehetősen visszavetné Kínát. Tehát ez az egyik olyan kiszámíthatatlan dolog, amelyet viszonylag jól megjósolhatunk.

Szóba került az ukrajnai háború, és nem mehetünk el szó nélkül Oroszország mellett sem. A Kreml mindent megtesz annak érdekében, hogy megtartsa saját befolyási övezetét, eddig úgy tűnik, sikeresen. Az ukrajnai háború egyértelműen megmutatta, hogy a Nyugattal nem szoros szövetségben lévő országok igyekeznek elkerülni az állásfoglalást, és kivárják a konfliktus kimenetelét. Mire számít ez ügyben?

Ez nagyon homályos jelenleg, mert részben attól függ, hogy mi történik az Egyesült Államokban és Európában a segélyezés folytatása kapcsán, és hogy milyen típusú segélyt fognak nyújtani a továbbiakban. Biden rendkívül óvatos, és a nukleáris zsarolás működik nála, de nem engedheti meg, hogy teljesen feladja a pozícióját. Biden a háború beszüntetését akarja, majd valószínűleg egy olyan békét kötni, ahol mindenki a helyén marad. Hasonlóan a koreai háborút lezáró egyezséghez, csak egy kicsit strukturálisan megalapozottabban, mert a minimum, amit Oroszország szeretne, az az elfoglalt területek megtartása, a szankciók vége, és még talán az, hogy visszakapják a befagyasztott pénzeiket. Az Egyesült Államok pedig rákényszerítheti ezt Ukrajnára. 

Nézzük meg Finnország esetét, akik egy igazán kegyetlen háborút vívtak az oroszok ellen 1939 és 1940 között. Fel kellett adniuk néhány területet, de néhány éven belül a szovjetek már a kész helyzetet nézték, és a hidegháborús időszakban meglehetősen jó kapcsolatot ápoltak Finnországgal. 1956-ban még egy haditengerészeti támaszpontot is visszaadtak nekik. Mindenesetre ha orosz nacionalista lennék, jobban aggódnék a hazám demográfiai helyzete miatt, és sokkal inkább arra koncentrálnék, hogy megvédjem a Távol-Keletet Kínától, minthogy néhány kilométert előre haladjak Nyugaton. Amerikaiként sem szeretném, hogy a kínaiak nézzenek velünk szembe Alaszkánál. Remélem, hogy az oroszok kitartanak Szibériában és a Távol-Keleten. Én az ő oldalukon állnék, ha a kínaiak megpróbálnák megszerezni Vlagyivosztokot, amely irányba hivatalosan is elindultak. De ez egy pár év múlva jelent majd csak problémát, nem ma.

Amikor a globális elsőségről beszélünk, külön kezelhetőek-e az angolszász országok a Nyugat többi részétől?

Azt gondolom, hogy az angolszász országoknak és Európának sok közös érdeke lesz továbbra is. A gazdaságok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Európa jelenleg egyfajta menedékhelyként tekint Amerikára, cégalapításra és alacsonyabb energiaköltségek miatt a termelésre használják. Leginkább azért, mert megnyomorították magukat a zöld szabályozással, az USA pedig nem. Legalábbis nem olyan mértékben. 

Amíg woke kormányunk van hatalmon, addig senki sem akar majd nagyon szoros kapcsolatot ápolni velünk. Nem akarok állandó szakadékot látni az angolszász országok és Európa között. Ha Brüsszel valaha is túlteszi magát a Brexittel kapcsolatos fájdalmain, akkor az Egyesült Királyság ismét hasznos szerepet tölthet be hídként.