Klaus Iohannis államfő engedélyezte, hogy emberiesség elleni bűncselekmények miatt büntetőeljárás induljon Petre Roman és Gelu Voican Voiculescu ellen az 1990. júniusában történt bányászjárás ügyében.
Nyitókép: Petre Roman miniszterelnök (b) és Ion Iliescu államfő (j) 1990-ben. Fotó: Andrei Iliescu/AFP
***
Ki emlékszik még akár Romániában az úgynevezett bányászjárásokra? A románul mineriadă névre hallgató események során elsősorban a központi román államhatalom hívására szervezetten beszállítva, felfegyverezve támadták meg a mindenkori államhatalom vélt ellenségeit a Zsil-völgyi román bányászok; s azok biztosan jól emlékeznek ezekre az eseményekre, akik hozzátartozója a hivatalos, sokak szerint jócskán alulkalibrált számok szerint a kilenc halott, vagy a mintegy 1250 sebesült között volt, esetleg őt magát is megverték a feltüzelt bányászok. A felelősségre vonás azonban mindezidáig – annak különböző pontjain – elakadt.
Idén április elején fordulóponthoz juthatott az ügy: a legfőbb román ügyész az államfő hozzájárulását kérte az 1990-es bányászjárás ügyében, ugyanis Ion Iliescu akkori államfő ellen már 2017-ben vádat emeltek emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt, de azóta se történt semmi érdemleges. Ugyanakkor bíróság elé állították Petre Roman volt miniszterelnököt és Virgil Măgureanut, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt igazgatóját. 2020 decemberében azonban a legfelsőbb bíróság visszautalta az ügyet a katonai ügyészségnek azzal, hogy nulláról kezdje újra a nyomozást.
A bírák akkor úgy döntöttek, hogy az ügyészek által összegyűjtött összes bizonyítékot semmisnek nyilvánítják, mert törvénybe ütközőnek ítélték meg a nyomozati anyagot, amelynek alapján megtörtént a vádemelés Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu volt kormányfőhelyettes, és Miron Cozma bányász-szakszervezeti vezető ellen –írta az Agerpres.
Ez azt jelenti, hogy az ügyészeknek a teljes eljárást elölről kell kezdeniük, beleértve azt is, hogy az államelnök jóváhagyását kell kérniük a Ion Iliescu elleni büntetőeljárás megkezdéséhez.
Az ügyészek szerint 1990. június 11-én és 12-én az állami hatóságok arról döntöttek, hogy erőszakos támadást indítanak a bukaresti Egyetem (Universităţii) téren békésén tüntető emberek ellen, akik elsősorban a Temesvári Kiáltvány 8. pontja érvényesítését akarták elérni, és békés módon fejezték ki az akkori politikai hatalommal ellenszegülő véleményüket.
A Temesvári Kiáltvány sokat idézett 8-as pontja kimondta: „a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő törvényhozási ciklusra a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket. Jelenlétük ugyanis az ország politikai életében a fő forrása a jelenlegi román társadalmat őrlő feszültségeknek és gyanakvásoknak. Elengedhetetlen, hogy a helyzet letisztulásáig és a nemzeti megbékélésig távol maradjanak a közélettől. Úgyszintén követeljük, hogy a választási törvény foglalja külön paragrafusba, miszerint volt kommunista aktivisták nem pályázhatnak Románia elnöki tisztségére (…)”
A támadásba a hatóságok bevonták a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a titkosszolgálatok erőit, illetve több mint 10.000 bányászt és az ország különböző pontjairól érkezett más munkásokat. A támadást 1990. június 13-án hajtották végre. Ennek során 4 személyt halálos lövés ért, 1388 személy testi vagy pszichikai sérülést szenvedett, 1250 személyt pedig jogellenesen, politikai okokból tartottak fogva.
Összesen hatszor indultak el a bányászok a Zsil-völgyéből csákányokkal, husángokkal felfegyverkezve, hogy embertelen kegyetlenséggel verjék szét az aktuális hatalomra veszélyt jelentő békés tüntetőket. Az első négy megmozdulásról (1990-91) bizonyítható, hogy a Ion Iliescu-féle vezetés hívta be a bányászokat a rendszer ellenfeleinek megfélemlítésére; a halottak és sebesültek mellett mintegy 605 letartóztatást regisztráltak. A megmozdulások legismertebb alakja Miron Cozma szakszervezeti vezető volt.
A román kommunista diktatúra már az 1989-es forradalom alatt is fel akarta használni a bányászokat. Akkor a Zsil-völgyből vonatokon küldték őket Temesvárra olyan indokkal, hogy a magyarok, cigányok és huligánok randalíroznak a városban, fenyegetik a közbiztonságot, ezért a népnek kell megfékezni őket. A bányászok egy része ténylegesen elindult Temesvárra, botokkal és csákány- ill. lapátnyelekkel felfegyverezve, de a városba érve megbizonyosodtak arról, hogy forradalom zajlik, ezért átálltak a forradalmárok mellé. Iliescu ezt a kommunista gyakorlatot aztán saját ellenfeleivel szemben vetette be.
A most induló eljárás a harmadik bányászjárás kivizsgálására irányul, amelyre 1990. június 14–15-én került sor és az összes közül a legvéresebb lett. Az áldozatok számáról sokféle adat kering, a Romania Libera bukaresti napilap szerint egy Straulestien található titkos tömegsír 128 ismeretlen áldozatnak a holttestét rejti.
Ekkor történt, hogy Iliescu elnök a kormányépület erkélyéről szólította fel rendcsinálásra a bányászokat, akik szétverték az ellenzéki pártok székházait, betörtek a Bukaresti Egyetem épületébe, a berendezéseket megrongálták, kiszórták az utcára, a felszereléseket, a könyvtárakat tönkretették, a könyvekre vizeltek.
Közben folyamatosan skandálták, hogy „Mi dolgozunk, nem gondolkodunk!” („Noi muncim, nu gândim!” ) ami sajnos elég egyértelműen látszott. Akkor hihetetlen kegyetlenséggel vertek meg minden egyetemistának és értelmiséginek látszó embert.
De a nőket is ütlegelték, a hírlapok szerkesztőségeit támadták meg, gyakorlatilag szinte életveszélyesnek számított az utcára kilépni.
Ezeket a csapatokat a titkosszolgálatok civilbe öltözött emberei irányították, ők mutatták meg, mit kell leromolni vagy kifosztani. Az állami sajtó pedig tele volt mindenféle álhírrel, így az ország nagy része nem tudta, hogy mi is zajlik a fővárosban, ezért nem is szolidarizált az ártatlan áldozatokkal.
Már az az első két bányászjárás alkalmával is a „Halál az értelmiségiekre!”, „Le a kulák- és vasgárdista fiakkal!”, „Nem akarjuk, hogy azok tartsanak nekünk leckét, akik eddig külföldön a melegben ültek!” jelszavak hangoztatásával, dorongokkal és láncokkal felfegyverkezve vonultak Bukarestbe a vájárok. Innen látszik, hogy a hatalom hergelte és manipulálta a Zsil-völgyéből érkező tömeget, akiknek amúgy a kommunizmusban privilegizált helyzete volt. Fő vétkük azonban az volt, hogy először ők lázadtak fel a kommunizmus ellen. 1977-ben a Zsil-völgyében került sor az első tömeges megmozdulásra, akkor a bányászok foglyul ejtették az őket csitítani próbáló Ilie Verdeț miniszterelnököt is, és mindaddig nem tértek vissza a tárnákba, míg Nicolae Ceaușescu személyesen nem ígérte meg nekik, hogy orvosolja sérelmeiket. Ez meg is történt, de ugyanakkor szép csendesen kiemelték a tömegből a hangadókat, és részint elítélték, részint szétszórták őket az ország egész területén. Ettől kezdve a Securitate fokozott figyelmet fordított a Zsil völgyére, és a bányászok közé a titkosügynökök egész hadát építették be.
Az 1990-es bányászjárás ügyében többször vizsgálat indult, de a vádhatóság minden alkalommal lezárta az ügyet. A katonai ügyészség végül 2015 októberében jelezte, hogy ismét elkezdi a nyomozást, miután 2014-ben a strasbourgi emberjogi bíróság elítélte, és az atrocitások kivizsgálására, valamint az áldozatok kártérítésére kötelezte a román államot.
Annak ellenére, hogy a husángjaikkal ők sújtottak le az ártatlanokra, ha a teljes képet vizsgáljuk, akár áldozatnak is tekinthetjük a vájárokat, hiszen ők a politika és a titkosszolgálati játszmák kiszolgáltatottai voltak. A most kezdődő büntetőeljárás a 77 éves Petre Roman és a 83 esztendős Gelu Voican Voiculescu ellen indul. A kérvényt jóvá kell hagynia Alina Gorghiu igazságügyi miniszternek. Ion Iliescu azonban hosszú ideig elkerülte, hogy érdemben felmerüljön felelősségre vonása. 2008-ban visszavonult a politikai élettől és 2009-ben vádemelés nélkül zárták le ellen a vizsgálatokat.
A 94 éves Iliescu nem csak a bányászjárás szervezéséért úszta meg a felelősségre vonást, hanem az 1989-es forradalomban játszott szerepéért is, amiben közel ezer ember vesztette életét.
Kíváncsian várjuk hát, meddig jut ezúttal az ügye.
A legvadabb magyarellenes összeesküvés-elméletekkel próbálja igazolni az Euromaidan, miért nem borul kritikátlanul egymás nyakába a két ország. Orbán Viktor ördögi hálózata is szóba kerül.
Nem ért véget a székely csapat veretlenségi sorozata.
A jászvásáriak nem díjazták Nicușor Dan „hajlandóságát”. Romániában sem rajonganak a háborúpárti politikusokért.
Menetel a Fradi.
Lecsapott a hírhedt korrupcióellenes ügyészség.
Valami nincs rendben a levegővel keleti szomszédunkban.
Az Európai Bizottság elnöke bejelentette, Európa új gazdasági korszakra készül. A cél: megszabadulni Kína szorításától, mielőtt a ritkaföldfémek új fegyverré válnak a világpolitikai játszmában.
Az elvégzett belső vizsgálat 571 bíróra terjedt ki.
