Elnéptelenedő Távol-Kelet
Bár nem gondolnánk, ma már a társadalom elöregedése jobban érinti a kelet-ázsiai, fejlett gazdaságú országokat, mint minket.
A kínai demográfiai válság már nem csak kopogtat: dörömböl, és hamarosan betörheti az ajtót. Ötven év múlva annyi nyugdíjasuk lehet, mint ahány lakosa összesen van most az EU-nak – írja a BBC.
Nyitókép: MTI/EPA/Roman Pilipej
Csak címszavakban: hamarosan háromszázmillió, most 50-es, 60-as éveit taposó ember hagyja el a kínai munkaerőpiacot – ez körülbelül megegyezik az Egyesült Államok lakosságával – adja hírül a BBC.
A tendencia csak romlani fog,
ötven-hatvan év múlva a hatalmas népességű ország csaknem fele nyugdíjaskorú lesz, ami beláthatatlan gazdasági és társadalmi következményekkel járhat.
Kína ugyanis, mint a – relatíve – fejlett világ nagyobbik része, vagy éppen tágabb térsége, Kelet-Ázsia a demográfiai válság kapujában áll. Apró különbség talán, hogy míg az úgynevezett Nyugaton, ide sorolva az utóbbi ötven évben – szintén relatíve – jólétben élő posztszovjet térséget, ez a jelenség a fogyasztáshoz, mint a nagycsaládhoz, a valláshoz és hasonló régi értékekhez való viszonyt felülíró tényezőhöz kapcsolódik, addig
Kínában a szigorú egykepolitika érvényesült,
legalábbis a hetvenes évektől hivatalosan 2021-ig.
Ezt is ajánljuk a témában
Bár nem gondolnánk, ma már a társadalom elöregedése jobban érinti a kelet-ázsiai, fejlett gazdaságú országokat, mint minket.
Szűkebb értelemben pedig 1980-tól, amikor általános egygyermekes korlátozást vezettek be (ezt 1982-ben alkotmányba is foglalták), aminek be nem tartását komoly pénzbüntetéssel, elbocsátással sújtották, más esetekben és régiókban abortusz és fogamzásgátlásra, netán sterilizációra való kényszerítés is előfordult. S bár akadtak kivételek – például időszakosan a vidéki családok vállalhattak második gyereket, ha az első lánynak született –, 2015-ig erőteljesen érvényben volt. Ekkor kettőre emelték a vállalható gyermekek számát, 2021 májusában már háromra, majd alig két hónapra rá eltörölték az összes ilyen jellegű korlátozást.
Ez értelemszerűen nem segít azonban a mostani nyugdíjasok, és a hamarosan nyugdíjba vonulók helyzetén. Az állam, mint a BBC rámutat nem képezett az ő ellátásukra komolyabb tartalékot, így a riportban előkerülő
72 éves férfi és felesége a mai napig dolgozni kényszerülnek az egyébként elnéptelenedő észak-kínai egykori iparvidéken
– ahol a fiatalok elvándorlása miatt a lakosság negyede már most az ő korosztályukba tartozik. A példaként hozott pár éves jövedelme nem éri el az egymillió forintnak megfelelő jüant, és attól tartanak, ha 4-5 év múlva teljesen lerokkannak, csak a gyermekeikre számíthatnak – akiből, mint látható, nincs túl sok.
A riportban előkerül még több eset – egy idősotthonban például egy kétgyermekes, nyolcvanas házaspárnak a gyerekei felváltva fizetik a díjakat, és így tovább.
Mindezt egy olyan országban, jegyzi meg a BBC, amely tradicionálisan a nagycsaládra, a gyermekekre támaszkodott, amikor az idősek ellátásáról esett szó.
Az egykepolitika az egyik rákfenéje a jelen helyzetnek, a másik, hogy a fiatalok a városok felé áramlanak az oktatás és a munkalehetőségek miatt, így sokan jóval távolabb élnek a szüleiktől, mint hogy segíthessenek rajtuk.
Bár Kínában az elméleti nyugdíjkorhatár nagyon alacsony, a férfiaknak 60, a szellemi foglalkozású nőknek 55, a fizikaiaknak 50 a nyugdíjkorhatár – a gond az, hogy a nyugdíjak összege igen alacsony.
A kínai átlagnyugdíj az ENSZ felmérése alapján ugyanis havi alig 170 jüan – ez mindössze 9 ezer forint átszámítva.
Mint a portál megjegyzi, az állami nyugdíjalap a jelenlegi ütem mellett 2035-ig képes kifizetni a nyugellátást, utána lehúzhatja a rolót.
Vagy a korhatáron kell emelniük, vagy más megoldást találni, ha el akarják kerülni a közelgő humanitárius katasztrófát.