Amikor egy dobott pusziért már halál, de minimum pofon jár

Nyitókép: MTI/Komka Péter

A minap lett ismét hír abból a tavaly októberi tragikus esetből, hogy egy böhönyei fagyizóban egy, a negyvenes éveiben járó férfi olyan pofont kevert le egy másik, nyolcvan éves férfinak, hogy a sértett hanyatt esett, beverte a fejét a kövezetbe, és bár a mentők kórházba szállították, már nem tudták megmenteni az életét.

Mindez azért következett be, mert az elkövető a fiával és annak barátnőjével, valamint a barátnő lánytestvérével „múlatta" az időt, közben alkoholt is fogyasztott, pont ahogy az áldozat, aki 

És ennyből lett a baj, ezért ment a tettes az áldozat után, hogy adjon neki egy tisztességes maflást.

De nem is ez a fő oka annak, hogy billentyűzetet ragadtam, bár a történet önmagában is megérne egy fejvakarásnyi időt. Az ügy egyébként azért került elő újra, mert a Somogy Vármegyei Főügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával állítja bíróság elé az elkövetőt, akire emiatt 5 évnyi fogházbüntetés is várhat. A fő oka az írásnak pedig az, hogy amikor egy közösségi platformon belefutottam a hírbe, akkor az adott felhasználó azért lobbizott, hogy szerinte el kéne engedni a büntetést. Mert ha valaki a nyolc éves kislányát viszi fagyizni, és egy

Hogy tessék?

Azt hagyjuk is, hogy esetünkben a 40-es apa fiának a barátnőjéről és hasonló korú testvéréről van szó, nem egy 8 éves kislányról, és a hírben is „fiatal nő” szerepel, miközben semmilyen degradáló jelzőt nem kaptunk a 80 éves áldozatról, mert ilyen esetben, ha tényekkel jövünk és logikával, az illető még összezavarodik. Esetünk már önmagában aggályos két dolog miatt is, én pedig inkább ezekről szeretnék beszélni.

Az egyik az, hogy ha ez a mentalitás lett volna 40 éve, akkor szinte biztos, hogy drága jó megboldogult nagyapám, aki egyébként nem volt egy apró termetű legény, a születésem után csak úgy úton-útfélén osztogatta volna a sallereket. Mert hát akár Budapesten, akár Balatonszepezden, ahol a nyaraimat töltöttem, ha valahol idős nénivel vagy bácsival akadtunk össze, 

Hát hogy képzeli?! Dörmögte volna a már említett, nem éppen 60 kiló vasággyal típusú nagyapám, kirángatva akár a fagyizó pultja mögül a bácsit, aki mosolyogva és kacsintva egy extra gombócot csempészett a tölcsérembe. Tette volna ezt nevelési célzattal. Ugyebár.

De nem tette, mert akkor még más volt a világ. És bizony a mai, nyolcvanas nénik és bácsik még egy ilyen másik világban nőttek fel, ahol nem volt probléma, ha idegen, nagyszülő korba lépett emberek gyerekkel beszélgettek, kérdezgették, puszit dobtak neki. Akkor még nem volt senki célja az emberek teljes elszeparálása, akár a család, mint modell, szétzilálása, és bizony az idősebbek bárhol, bármikor szóba elegyedtek, sőt a gyerekeket is szerették.

Tudom, tudom. Azóta tényleg változott a világ, a saját 8 éves lányomat már én is jobban féltem, mint ahogy a saját gyerekkoromban kellett félteni a hasonló korúakat, de attól még nem kevernék le egyet senkinek, mert puszit dob neki. Pláne nem „nevelési célzattal". 

A #metoo-val és egyéb módokon már sikerült elérni azt, hogy egy férfi háromszor is meggondolja, mit mondjon egy nőnek, ha ismerkedni szeretne, de igazából az utcán ismerkedést, mint olyan, szinte teljesen sikerült is kiirtani. Régen a gyerekeket név szerint ismerték a boltokban, ma már hozzászólni nem mernek az üzletben, mert a szülő egyből gyanúsan néz.

Igen, vannak beteg emberek. Vannak bűnözők. Vannak szexuális ragadozók. De ne vegyünk már egy kalap alá mindenkit, mert akkor lassan tényleg mindenki ellenséggé válik. És akkor itt a másik fele a történetnek. Ha valakinél felmerül a gyanúja annak, hogy nem megfelelő módon szól a gyerekhez, vagy nem illendő módon közelít felé, akkor igenis kerüljön a törvény elé, lépjen a rendőrség és a bíróság. Ne féljünk felhívni rá az illetékesek figyelmét, jelezzük a szerveknek. De nem a saját felelősségünk ítéletet hozni és önbíráskodni, mert azzal mindenki a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki, azt bizonyítva, hogy erőszakos ember.

Egy puszit dobni, mosolyogni nem bűn. Nem lehet minden dobott pusziért ütni. Akkor sem, ha nem az a cél, hogy a másik meghaljon, mert ugye nyilván senki sem üt úgy direktben, hogy a másik a fejét beverve menthetetlen legyen. 

A böhönyei balesetben egy ittas, erőszakra hajlamos férfi rosszul cselekedett, ami tragikus következménnyel járt. Igenis, ha elítélik, töltse le a büntetését, mert a sértett halála gondatlanságból elkövetett emberölés. Ha ezt meg kell magyarázni, akkor már sajnos nem a puszit dobáló idős bácsikkal van a legfőbb probléma, hanem azokkal, akik ezt egyből borzalmas vétségként kezelik. Én legalábbis még egy másik világban nőttem fel, amikor a bácsik és nénik büntetlenül dobálhattak puszit a gyerekeknek, rájuk is mosolyoghattak, szóba is elegyedhettek velük. És nem kellett attól félniük, hogy valaki felpofozza őket.

Nevelési célzattal.