Amerikai kutató: Orbánra nem tudnak nyomást gyakorolni

Fotó: MCC

John Burtka az Intercollegiate Studies Institute elnöke, amelyet 1953-ban William F. Buckley Jr. alapított azzal a céllal, hogy a nyugati örökség és a zsidó-keresztény hagyomány elveiről oktassa az egyetemi hallgatókat. Korábban a The American Conservative magazin ügyvezető igazgatója volt. 2024 februárjában John Burtka könyvet adott ki Gateway to Statesmanship címmel a Regnery Kiadó gondozásában. Ez az összeállítás az államférfiúságról szóló, különböző korszakokat átfogó, az ókortól a modern korig terjedő, korszakalkotó szövegeket tartalmaz. Nemrég az MCC vendége volt, most pedig új könyvéről, a nagy politikai értékekről és Orbán Viktorról kérdeztük.

*

Az egyik cikkében azt írta, hogy ha vállalkozó akar lenni az ember, akkor rengeteg jó könyvet olvashat. De ha jó államférfi akar lenni, akkor nem sok friss könyv van, ami eligazítana. Ön szerint mitől lesz jó egy államférfi?

Ez egy nagy kérdés. A könyvem célja, hogy kiszakítson minket ebből a szűk buborékból, amelyben most vagyunk, ahol nagyon elégedetlenek vagyunk a washingtoni és brüsszeli politikai vezetőinkkel. Sokan panaszkodnak a politikai vezetőink problémáira, de az új generáció tényleges felneveléséhez szükséges erőforrások tekintetében, úgy gondolom, súlyos hiányt szenvedünk. Vissza akartam menni, hogy összegyűjtsem ezeket az ősi szövegeket az államférfiúságról, amelyek politikai és erkölcsi tanácsokat adnak a politikai vezetőknek, királyoknak, királynőknek, szenátoroknak. Úgy gondolom, hogy a tanulságok nagy része ma is ugyanúgy alkalmazható.

Mik ezek a leckék?

Úgy gondolom, hogy 

Most jártam a magyar parlament épületében, és láttam, hogy ott vannak Magyarország koronaékszerei. A koronaékszerek nagyon fontosak. Általában van egy a korona. Ma már nincs király, de a korona tetején van egy kereszt. Ez a kegyeleti elem arra ösztönzi a magyarországi politikusokat, hogy a parlamentáris kormányzati rendszernek megfelelő csatornákon belül keressék a jót, akár a végső jót. Szokott lenni egy jogar is, és ez az igazságot jelképezi. A jogállamiság és a pártatlan igazságszolgáltatás fenntartása a vezetés alapja. A gömb a politikai hatalmat jelképezi. A hatalom hatékony gyakorlásának megértése olyasmi, ami ebben a hagyományban benne van. A kard a védelemről szól, mind belsőleg, például a bűnözéstől, mind pedig külsőleg, akár a tömeges bevándorlás, akár más népek inváziója ellen. A nap végén a politikai vezetésnek vannak olyan alapjai, amelyek szerintem állandóan fontosak.

Az ön könyvén kívül milyen más szerzőket olvashatnak még a leendő vezetők?

A könyvem elején van egy tízezer szavas bevezetőm. Aztán van húsz szerző a klasszikus, középkori, reneszánsz és modern világból, akikhez fordulhatnak. Ott van például Xenophón, Cicero, Han Fei, Kauṭilya, Al-Farabi, Aquinói Tamás, Christine de Pizan, Machiavelli, Erasmus, Thomas More és végül Winston Churchill. De még másokat is hozzátehettem volna. Szent István király, Magyarország első királya intelmeket írt a fiának, amelyeket állítólag még ma is tanítanak valamilyen mértékben a magyar iskolákban.

Ma a realizmus népszerű szó a jobboldalon. De a realizmus lehet hideg, cinikus. Létezik egyfajta keresztény realizmus? 

Szerintem igen. 

Ez egyfajta érdekalapú elemzés, és egészséges korrekció lehet. De ha a realizmus az egyetlen működési keretünk, akkor alapvetően nem keresztény nézet, hiányzik belőle a transzcendenshez való kapocs. De mindenképpen úgy gondolom, hogy lehetséges a keresztény realizmus. Thomas More ezt példázta. Olyan tehetségekkel rendelkezett, mint Machiavelli: megértette, hogy hivatása van a közéletre, nem félt bepiszkolni a kezét a királynak való tanácsadással, de végül is volt egy híd, amin nem akart átmenni. Az életét adta valamiért, ami magasabb rendű volt a puszta politikai realizmusnál. De mint valaki, aki egy olyan kiadványt szerkesztett, amely az amerikai külpolitikában a visszafogottságot szorgalmazta, azt mondom, nincs elég forrás ahhoz, hogy összerakjuk, hogyan néz ki egy keresztény realista vízió. Biztos vagyok benne, hogy néhányan dolgoztak rajta, de ez egy olyan terület, ami ma hiányzik.

Beszéljünk egy kicsit a mai vezetőkről. Ön szerint Donald Trump jó példa egy mai konzervatív vezetőre?

Az erényei közé tartozik, hogy hihetetlen a politikai érzéke. Már 2015-ben felismert néhány alapvető kérdést: a bevándorlás, a kalandor külpolitika bajai, a kereskedelempolitika és Kína. Senki sem látta ezeket a dolgokat jelentős problémaként, hacsak nem nagyon homályos értelmiségi folyóiratokban nézelődött. Szerintem ő azonosította ezeket a problémákat. És azt hiszem, ma már Amerikában közfelfogás, hogy a tömeges bevándorlás a határon komoly probléma, talán ez a legfontosabb kérdés, ami a következő amerikai választásokat mozgatja.

legalábbis az amerikaiak körében. Úgy gondolom, hogy amikor a végrehajtásról volt szó, sok szempontból szenvedett, mert hiányzott belőle az az erkölcsi fegyelem, amit mondjuk a klasszikus világban vagy a keresztény hagyományban látunk, ami szerintem szükséges a nagyság bizonyos szintjének eléréséhez. Az önuralom, fegyelem, a hízelgőknek való ellenállás képessége. Azt hiszem, ezek mind olyan területek, amelyekkel küzdött. Voltak egyértelmű, konkrét sikerek a hajó új irányba való fordítása terén, amelyekre szerintem a következő 30 évben építeni lehet. De az első kormányzását sújtó kihívások némelyike a második kormányzás során is jelen lesz, ha győzünk. Úgy gondolom tehát, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben mindenképpen utánozható. És vannak más alapvető gyengeségek is, amelyek problémát jelentenek majd annak megvalósításában, amit el akar érni.

Mit gondol Orbán Viktorról?

Nagyon pozitív benyomásom van, legalábbis amerikai konzervatívként. Most vagyok először Magyarországon. Támogatom a család, mint a civilizáció alapjainak megerősítésére helyezett hangsúlyt, és a családpolitikát is. 

még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy a magyar emberek közül sokan nem feltétlenül gyakorolják vallásos hitüket. Pedig ez civilizációs erő kérdése: a magyaroknak meg kell érteniük azokat az alapvető vallási gyökereket, amelyekből az önök politikai kultúrája kinőtt. És a határok biztosítása, az ukrajnai háborúval szembeni realisztikusabb hozzáállás, ez szerintem pozitív, mert nekem úgy tűnik, hogy ez a magyar nemzeti érdekeket tükrözi. Nekem úgy tűnik, hogy Orbánra nem tudnak nyomást gyakorolni a többi európai hatalom és Amerika részéről. Nekem úgy tűnik, hogy a magyar emberek konkrét nemzeti érdekeit nézi ezekben a kérdésekben. Tehát én azt mondanám, hogy a családpolitika, a vallás, a határok biztosítása, a külügyek realista megközelítése – szerintem ezek mind-mind egyfajta jellemzői annak, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki nagy vezető legyen a mi modern korunkban.