Utálja a német sajtó a magyarokat? – vita a nagykövetnél

nyitókép forrása: Jennifer Wilton X-oldala

***

Rajcsányi Gellért és Veczán Zoltán írása

Julia Gross budapesti német nagykövet rezidenciáján ütköztette érveit a két főszerkesztő; a beszélgetést Prőhle Gergely, a budapesti Habsburg Ottó Intézet igazgatója, korábbi berlini nagykövet moderálta. A vita során a mai hazai és nemzetközi médiahelyzet számos aspektusát érintették a résztvevők. A szakmai területeken túl, amint várható volt, a magyar és a német álláspontok ütközni kezdtek a médiapolitika kapcsán.

Mint azt a nagykövet és Prőhle is felidézte, nincs túl sok információ a német sajtóban hazánkról; Szalai Zoltán pedig hangsúlyozta, hogy

illetve az arra adott eltérő válaszok, pontosabban a német lapoknak a magyar válaszra adott ellenséges reakciója. Felidézte azt is, hogy jelenleg hatszor annyi negatív hír születik hazánkról a német sajtóban, mint pozitív.

Wilton konzekvensen kerülte a jelenség mögött meghúzódó okokról való vitát, jellemzően azzal siklatta ki az ezzel kapcsolatos kérdéseket, hogy – mivel az ország vezetése és maga az ország nem egy és ugyanaz, a kormánykritika pedig nem az országról szól, szó nincs arról, hogy negatívan beszélnének Magyarországról. Amikor Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója a kérdések idején arról faggatta, hogy

szintén kitért az érdemi válasz elől, olyasfélével, hogy „ha nincs pozitívum, akkor nem írnak pozitívumról”, újságíróik pedig teljes szabadságot élveznek minden téren.

A közös értékekről szólva a Die Welt főszerkesztője az értékek sokszínűségét éltette, hozzátéve, ő ugyan konzervatív, de mindkét oldalt igyekeznek megszólítani a Die Weltben. Szalai Zoltán viszont a haza, a zsidó-keresztény kultúra és Európa fontosságát hangsúlyozta az értékek körében.

A pártatlanság és a médiapiaci viszonyok

Wilton az arra vonatkozó kérdést, hogy az Axel Springerhez tartozva igenis vannak kötöttségeik, azzal kerülte ki, hogy ők alapvetően pártatlanságra törekednek. A pártatlanság és a médiapiaci viszonyok kérdései jelentették a forrpontot a kétórás beszélgetés során. Szalai például egyik hozzászólásában kifejtette:

még azután is, hogy a legtöbb magyar lapot privatizálták külföldi kiadók.

A későbbi erre vonatkozó gunyoros hallgatói-újságírói kérdésre, miszerint mi értelme lett volna kommunista újságírókat kapitalista cégeknek alkalmaznia, rámutatott, hogy a piaci logika mentén, a kockázatmentességre törekvő német médiakonglomerátumok kipróbált újságírókat akartak alkalmazni, jobboldali médiát létrehozni ekkor igen kockázatos lett volna. Így tehát a rendszerváltást követő évtizedek posztkommunista, baloldali médiafölényt hoztak, folytatta Szalai, ami csak a kétezres években változott meg.

– jelentette ki Szalai Zoltán.

A Welt főszerkesztője erre azt válaszolta: „erről nekünk Németországban más információink vannak”.

Szalai Zoltán erre úgy reagált: meg kell nézni a mai magyar média adatsorait. Mint elmondta,

A print médiumok közül a legnagyobb napilap az ellenzéki Népszava, a hetilapok közül a legnagyobb az ellenzéki HVG és a Magyar Narancs. Az online hírportálok olvasottsági adatai is publikusak, meg lehet őket nézni nap mint nap a dkt.hu-n, folytatta Szalai, felhívva a figyelmet arra, hogy

A Welt főszerkesztője nem reagált a tételes felsorolásra. Amikor a közönség soraiból kérdés érkezett, hogy kik a német főszerkesztő forrásai a magyar médiahelyzetről, erre sem érkezett konkrét válasz a német vendégtől.

Érdekes volt még a Frankfurter Allgemeine Zeitung budapesti tudósítója, Stefan Löwenstein és az egykor a Die Weltnél dolgozó Boris Kálnoky rövid szóváltása is a kérdések sorában, ahol Löwenstein a hazai szólásszabadságot nem vonta kétségbe, de a kiegyensúlyozott médiapiacot hiányolta, Kálnoky pedig rávilágított, ha már a német média szóba került,

Ezután szóba került még a hirdetői piac átalakulása – mint Szalai kifejtette, ennek javát most a közösségimédia-vállalatok fölözik le, s a Mandineren is 35-40 százaléka érkezik a forgalomnak a közösségi médiából, ahol azonban félreértések miatt is könnyen letiltják az embert; Wilton az átalakuló piac kapcsán új üzleti modellek keresését javasolta.

Mi a helyzet a Mandiner olvasóival?

Az olvasók kapcsán is érkezett kérdés, Szalai pedig kifejtette, a Mandiner olvasói jobban kívánják érteni a világ folyamatait, ami abból is látszik, hogy a külpolitikai témájú cikkek a legolvasottabbak; ugyanakkor új technikákat kell alkalmazni a figyelemfelkeltés céljából, így például az úgymond kattintósabb cím- és leadírás egy nagyon fontos új képesség ebben a versenyben.

Ami pedig a mesterséges intelligenciát illeti, abban egyetértettek a résztvevők, hogy adott esetben a jelenlegi munkakörök és munkahelyek szempontjából komoly átalakulásokat alapozhat meg a technológia elterjedése.