Már Ázsiából is fenyegetőznek: csúnya pofonba szaladhat bele az EU
Katar nem blöfföl, ha az LNG-ről van szó.
Denisz Smihal hosszan sorolta, mennyi mindent hoz majd az Unió közös asztalához Ukrajna.
Nyitókép: Maxym Marusenko / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Hosszú interjút adott az Euractivnak Denisz Smihal ukrán miniszterelnök, melyben arról igyekezett meggyőzni az európaiakat: Ukrajna EU-csatlakozása több hasznot hajt majd, mint amennyi költséggel jár. Ennek apropója, hogy az Európai Tanács múlt héten kiküldte a tagállamoknak az útiterv-javaslatát Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásaihoz,
s Ukrajna nagyon szeretné, ha a Bizottság javaslata módosítás nélkül még a héten átmenne a testületen.
„Hisszük, hogy megkezdhetjük a csatlakozási tárgyalásokat még ez év első felében” – nyilatkozta Smihal.
A politikus beszélt arról, hogy a Charles Michel európai tanácsi elnök által megjelölt 2030-as EU-bővítési időpont túl későn van, „megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy Ukrajna számára ez már korábban megtörténjen, rögtön a győzelmünk után”. Smihal megígérte:
„Nagyon gyorsan megcsináljuk a házi feladatainkat – szerintem ez nem fog tovább tartani nekünk két évnél.”
A brüsszeli Bruegel gazdaságkutató intézet, valamint az EU belső dokumentumai is 110-136 milliárd euró közé teszik az ukrán EU-csatlakozás árát, azaz a szövetség éves GDP-jének 0,1-0,13 százalékát emésztheti fel. Smihal állítja: látta ezeket a jelentéseket, de „Ukrajna sokkal többet hoz az EU-ba, mint amennyibe a csatlakozás folyamata kerülni fog”,
hiszen megnyílik Európa számára az ukrán piac, csatlakozik az ukrán haderő, és elérhetővé válnak az ukrán nyersanyagok.
A miniszterelnök arra biztatja a tagállamokat, hogy ne féljenek Ukrajnától. „Lehet, hogy kemény tárgyalási folyamaton kell keresztülmennünk, de készek vagyunk a kölcsönös engedményeken alapuló kompromisszumokra” – mondta Smihal, hangsúlyozva, hogy az EU-nak Ukrajnára érdemes „befektetési projektként” tekintenie.
Smihal úgy látja: Ukrajna a védelem, az energia, a mezőgazdaság, a nyersanyagok és a digitális világ területén képviselhet az EU számára kiemelt értéket.
A miniszterelnök szerint „Ukrajna a katonai és védelmi technológiák csomópontja, új high-tech felszerelést gyárt, és megvan benne a potenciál, hogy európa pajzsa, európa arzenálja legyen”. „Már most a világ egyik legerősebb katonai védereje a miénk, sok – valódi – évnyi harctéri tapasztalattal, ami erősítheti az európai védelmi rendszert” – tette hozzá.
Az energia tekintetében Ukrajna csomópont és „gázszéf” lehet a kontinens számára, véli a miniszterelnök.
Abban reménykedik, hogy Ukrajna zöld energiát szállíthat az európai piacra,
emellett szívesen az EU rendelkezésére bocsátja 33 milliárd köbméteres földalatti gáztároló kapacitását, melyből akár 10-15 milliárd is szolgálhatja az európaiak gáztárolási igényeit.
Smihal szerint a legrázósabb vitatéma, az ukránokat még legszorosabb szövetségeseikkel, a lengyelekkel is szembefordító mezőgazdaság tekintetében is minden rendben lesz, mert az ukrán mezőgazdasági potenciál segítségével „az EU erős geopolitikai játékos lehet a világ élelmiszerstabilitása és -biztonsága tekintetében”. Úgy fogalmazott: „nem szándékozunk tisztességtelen versenyt indítani szomszédainkkal, az európai országokkal és az európai farmerekkel”, és kifejezetten kérik, hogy a tárgyalást a mezőgazdasági fejezettel kezdődjék az EU és Ukrajna között, hogy felgyorsulhasson a szabályozói környezetek harmonizálása, és mindenki számára világos legyen, hogy Ukrajna
egyetlen európai gazdát sem veszélyeztet”.
Smihal azzal is kecsegtet, hogy Ukrajna a világ nyersanyagainak és természeti erőforrásainak állítólag 5 százalékát birtokolja, s megtalálható földjében az európai ipar számára kulcsfontosságú harminc nyersanyag közül huszonkettő, köztük a lítium, a kobalt és a titán is.
Ráadásul az ország a miniszterelnök elmondása szerint „nagyon jó kibervédelmi technológiákkal” rendelkezik Oroszországgal vívott hibrid háborúja miatt, amely
növelheti „a biztonságot és stabilitást a kibervédelemben” Európa számára.
Ha pedig mindez nem lenne elég, Smihalnak még van egy végső érve: az, hogy az ukrán EU-integráció voltaképpen már megtörtént, hiszen az ukránok milliószám „élnek és dolgoznak a blokkon belül az európai szabályokés értékek szerint”, s a szövetségnek épp ideje volna „legalizálnia ezt az integrációt”.