Néhány gondolat az orosz „elnökválasztásról”

„Néhány gondolat az orosz »elnökválasztásról«: előre lejátszott meccs, de azért voltak érdekességek

I. Nem véletlen az idézőjel. Ez a folyamat csak külsőségeiben emlékeztetett bármiféle szabad vagy demokratikus választásra. A most elérhető eredmények szerint Putyin 74%-os részvételi arány mellett a szavazatok 87,29%-ával nyert. Ez rekord a modern Oroszország történetében, soha senki ilyen magas támogatottsággal nem nyert.

Egy választási folyamatot ugye alapvetően ötféle módon lehet manipulálni.
1) A jogi környezet kialakításával. Ez teljesen egyértelműen megvolt, hiszen a 2020-as alkotmánymódosítással Putyin »újrakezdhette« az elnöki ciklusai számolását, így már nem volt probléma az az alkotmányos tilalom, hogy egymás után csak kétszer lehetne elnök. (Korábban Medvegyev négy évre történő »közbeiktatása« volt a megoldás a második és harmadik Putyin-ciklus között.)
2) A jelölési folyamattal. A kisebb meglepetésként feltűnt háborúellenes próbálkozót, Borisz Nagyezsdint még a jelölési folyamat során kizárták, így el sem indulhatott. Nem mintha valós esélye lett volna, hanem inkább azért, mert az indulása megmutatta volna, hogy milyen sok orosz ellenzi a háborút... Elindulhatott viszont három jelölt is »őfelsége ellenzékéből.« 

Nagy kedvencem a kommunista Nyikolaj Haritonov, aki a maga 1948-as születésével még az elaggott orosz politikai mezőnyben is vén: neki kb. az volt a szerepe, hogy legyen valaki a szavazólapon, aki még Putyinnál is idősebb (az elnök idén tölti be a 72-t.) Hosszú távon potenciálisan érdekes lehet az »Új emberek« pártot képviselő Vlagyiszlav Davankov: még csak negyven éves és bár egyértelműen a rendszeren belüli ellenzék része (másképp nem lehetne ott a parlamentben), retorikájában, viselkedésében markánsan más irányvonalat képvisel, mint az országot ténylegesen irányítók. Rá még érdemes lehet odafigyelni.
3) A média-hozzáféréssel: itt is teljes Putyin-fölény érvényesült. Bár a televíziós viták formálisan megvoltak, a teljes államgépezet Putyinnak kampányolt
4)A szavazás során: itt a mostani választás hozott komoly újdonságokat. Most először volt például háromnapos a szavazás, március 15-17 között lehetett szavazni. Ez még akkor is megnehezítette volna a szavazás megfigyelését, ha az EBESZ választási megfigyelőit egyáltalán beengedik az országba...de nem tették. Most először használták elnökválasztás során az elektronikus szavazás lehetőségét, ami felett semmiféle külső kontroll vagy ellenőrzés nincs. És persze megvoltak a szokásos tömeges buszoztatások, a szavazás után kínált ingyen vodka, mulatságok, stb.
5) A számolás során: ezt majd néhány nappal-héttel később fogjuk látni, hogy voltak-e ilyen manipulációk is, amint kijönnek azok a részletes adatok, amikből statisztikai következtetéseket is le lehet majd vonni. De a fentiek fényében nincs ok feltételezni, hogy a számolási folyamat nem Putyin győzelmét szolgálta volna.

II. Szóval ez nem valódi választás volt, hanem inkább afféle adminisztratív, államigazgatási gyakorlat. És ilyen szempontból annak ellenére is érdekes, hogy természetesen nem volt a választás sem szabad, sem demokratikus.”