Már az evolúciót is kikezdte a woke ideológia – francia kutató a Mandinernek

Az ön szakterületét, az evolúciós pszichológiát kemény kritika éri a transznemű aktivisták és támogatóik részéről. Mi a problémájuk a tudományával? Vagy inkább magával a tudománnyal van problémájuk?

Természetesen azt mondanám, hogy magával a tudománnyal van problémájuk. De mielőtt belevágnék: politológus vagyok. A doktori fokozatomat politikatudományból és nemzetközi kapcsolatokból szereztem. De amikor doktoráltam, rájöttem, hogy valójában a társadalomtudományok jelentős hányada átverés, mert nem tartalmazza az idegtudományt, nem tartalmazza a kognitív tudományt, mert ellenkezik azzal, amit tudományosan megállapítottak az emberi természetről. Így aztán posztdoktori tanulmányaimat kognitív tudományból és evolúciós pszichológiából végeztem. Az evolúciós pszichológiát nemcsak a transzaktivisták, hanem a feministák és a genderkutatók is bírálják. Mindenki, aki hisz az úgynevezett „üres tábla” elméletben. Ennek az elképzelésnek az a lényege, hogy bár a természet és az evolúció hatással volt testünkre, de ez a dolog megáll a vállunknál, és az agyunkat, az elménket nem az evolúció formálta. Tehát a viselkedésünk, a döntéseink, az, amit csinálunk, amit szeretünk, amit nem szeretünk, nos, ez csak a szocializáció miatt van. Van egy filozófus, Michael Shermer, aki ezt kognitív kreacionizmusnak hívja. Ugyanúgy, ahogy a kreacionisták azt hiszik, hogy a Föld egyik napról a másikra jött létre, 

Nos, ez természetesen tudományos szempontból teljesen hamis, és különösen, ami az evolúciós pszichológiát illeti. Az evolúciós pszichológia nem más, mint az evolúciós biológia és a kognitív tudomány összekapcsolása és alkalmazása, az emberi viselkedés megértése céljából. Természetesen, mint minden tudományterületen, vannak olyan kutatások, amik jók, de olyanok is, amik rosszak, amelyek módszerei kritizálhatók. Ez egy elég újszerű tudományterület, néhány évtizeddel ezelőtt fejlődött ki a szociobiológiából. De, ha úgy vesszük az első evolúciós pszichológus maga Darwin volt. A fajok eredete című műve végén azt mondja, hogy ezt az elméletet alkalmazni kell a pszichológia, az emberi pszichológia tanulmányozására, még akkor is, ha ebben a könyvében valóban nem merült bele az emberekbe úgy, mint ahogy ezt a néhány évvel később, 1871-ben megjelent, Az ember származása és a nemi kiválasztás című művében teszi. Tehát ha az evolúciós pszichológiát támadod, akkor Darwint és az evolúcióelméletet támadod, ami a legjobban megalapozott elmélet a tudomány történetében.

Említette az „üres tábla” elméletet, ami nagyon emlékeztet Rousseau gyerekekkel végzett kísérletére, amely több mint 200 évvel ezelőtt már kudarcot vallott. Elég nonszensz, hogy valaki ebben hisz a 21. században.

Természetesen. Ez nonszensz. De különösen szórakoztató Rousseau-val kapcsolatban, hogy egy anekdota szerint, amikor összefutott valakivel az utcán, aki azt mondta neki, hogy a saját gyerekeire is alkalmazza az ő módszerét, Rousseau megkérdezte, hogy mi a fenét csinál? Hisz ezt nem szabad megtennie. Ő is valahogy egy viccnek szánta az egészet. Mindenesetre pontosan erről szól a vita. Ez olyan, mint a rousseau-i gondolat a bon sauvage-ról, a nemes vademberről. Ez az elképzelés, hogy tulajdonképpen minden a társadalomból származik, és hogy csak egyszerűen megváltoztathatod a társadalmat vagy a kultúrát, annak érdekében, hogy más eredményt érj el. Ez teljesen téves, mert a legtöbb eredmény a tudományos kutatás ezen területén az összes kultúrában kimutatható, történelmi korokon átívelően, a kisgyermekeknél is, akik még nincsenek szocializálva, és egyes állatok esetében is. Például a nők vagy a nőstény csimpánzok játéka kapcsán. A nőstény csimpánzok úgy játszanak a rönkökkel, mintha a kicsinyeik lennének. Ez ugyanaz a viselkedés, mint az embereknél. Nos, ennek evolúciós oka van. A fentebb is említett elméletet követő emberek beleesnek a naturalista tévedésbe. Azt hiszik, hogy ami biológiai eredetű és a természetben megtalálható, annak úgy is kell lennie. Ez teljesen hamis, mert a természetben vannak például csecsemőgyilkosságok, és még sok egyéb rossz dolog. Azért hoztuk létre az intézményeket, hogy megszabaduljunk ezektől. Ugyanakkor vannak mesterséges dolgok, például a gyógyszerek, amelyek hasznosak számunkra. Tehát 

Vegyük például azt, hogy a férfiaknak átlagosan sokkal nagyobb a nemi vágya, mint a nőknek, ami evolúciós okokkal tökéletesen megmagyarázható. De ez nem jelenti azt, hogy a férfiaknak meg kell csalniuk a feleségüket. A férfiak agyát az evolúció formálta, hogy minden nősténnyel párosodni akarjanak, akit vonzónak találnak. De nem kell megtenniük. Ebben különbözünk az állatoktól.

A transzaktivisták és támogatóik által propagált társadalmi politikáknak lehetnek evolúciós hatásai hosszú távon?

Evolúciós hatása biztos, hogy nem. Inkább rossz szakpolitikai döntéseket hoznak létre. Leginkább nem fogjuk tudni megérteni magunkat. Az egyik filozófus szerint a biológia csak akkor egyenlő a sorssal, ha figyelmen kívül hagyjuk. Tehát ha nem tudod, milyen a természeted, nem tudod irányítani az életed. Ahhoz, hogy irányítani tudd az életed, meg kell ismerned magad mint egyént, és mint a tagját annak a fajnak, amelyhez emberként tartozol. Tehát ezt a két dolgot meg kell értened. Ha ezeket kivesszük az egyenletből, mintha nem lennének, vagy alapvető tényeket tagadunk, annak szörnyű hatásai lesznek.

Ön is az eltörlés kultúrájuk egyik áldozata. Miért törölték el?

Nos, 2022-ben úgy volt, hogy két kurzust fogok oktatni a Sciences Po-n (Franciaország legnagyobb presztízsű társadalomtudományi egyeteme – a szerk.). A Sciences Po az az egyetem, ahol doktoráltam, sok éven át kutattam és tanítottam. A szóban forgó két kurzus az evolúciós politikai pszichológia, amely az evolúciótudomány szemszögéből mutatja be az emberi politikai magatartásokat, a másik pedig a genderkérdésre fókuszált volna. Ezt egy másik oktatóval, Peggy Sastre francia filozófussal közösen terveztük megtartani. Az, hogy ez nem valósulhatott meg, az egyetem genderkutatóitól indult, akik felhívták a dékánt, hogy megakadályozzák a kurzusok megtartását. Tehát tényszerűen: volt két kurzus hónapokkal korábban meghirdetve, pontos időpontokkal és tantermi helyszínekkel, amiket kilenc nappal a szemeszter kezdete előtt töröltek. Persze ez korántsem ritkaság. Ez történik a legtöbb nyugati egyetemen: 

Különösen igaz ez a transzaktivistákra, akik a leghevesebbek ezekben a dolgokban, és akiknek gyakran sikerül megfosztani pozíciójuktól azokat az embereket, akik azt merik állítani, hogy léteznek a valóságban férfiak és nők. Az az érdekes, hogy mint ahogy az imént mondtam, a transzaktivisták a leghevesebbek, akik a legtöbbet harcolnak. Evolúciós oka van annak, hogy a férfiak sokkal erőszakosabbak, mint a nők. Tehát ezek a transzaktivista férfiak, akik nőknek vallják magukat, amikor annyira erőszakosak, csak azt bizonyítják be, hogy valójában férfiak. Szóval elég érdekes.

Mindezek fényében hogyan értékelné a tudomány szabadságát a francia egyetemeken?

Az akadémiai szabadság meglehetősen súlyos helyzetben van Franciaországban. Nem csak a genderkérdés, hanem különösen a franciául laïcité-nek nevezett, az állam és az egyházak határozott szétválasztását valló elv kapcsán is, amely az iszlám szerepe miatt ugyancsak középpontba került. Nem egyetemi szint, de közismert, hogy nemrég meggyilkoltak két középiskolai tanárt. Az egyiküket azért, mert meg merte mutatni a Charlie Hebdo karikatúráit a diákjainak egy órán, amely tananyagához ez szorosan kapcsolódott. Van ez az elgondolás, hogy „iszlamofóbia”, ami, mint fogalom természetesen egy átverés. Tehát mindent, ami az iszlámhoz kapcsolódik, vagy épp mindent, ami a genderhez vagy hasonló kérdésekhez kapcsolódik, azt nem lehet megemlíteni. Sok különböző embert fosztottak meg emiatt társadalmi pozícióitól. Például, ha a régi feministákra gondolunk, akik most a hetvenes éveikben járnak, és akik a régi feminizmust létrehozták, őket 

A helyzet tehát elég rossz, az ország hatóságai semmit sem tesznek, a kutatók pedig rendkívül egyedül vannak Franciaországban. Holnap estig sorolhatnám a példákat, de épp a közelmúltban történt, hogy egy antropológus, Florence Bergeaud-Blackler, a Francia Nemzeti Kutatóközpont kutatója, rendőri védelem alá került, mert kutatóként írt egy könyvet arról, hogy az iszlamisták beszivárogtak a francia és európai intézményekbe. A saját kutatóintézete egyáltalán nem támogatja, ezt más tudósoknak kellett megtennie. Természetesen én is részt veszek ebben. Meg kell próbálnunk segíteni őt.

Mennyire elterjedtek és elfogadottak a woke nézetek a francia társadalomban?

Nos, attól függ hol. Ezeket a Cambridge-ben doktorált pszichológus, Rob Henderson luxushiedelmeknek nevezi, nem alaptalanul. Tehát ha valakivel olyannal beszél, aki az elithez tartozik, azaz jó diplomája van, jó állása van, jó jövedelme van, nagyvárosban él, akkor ezek az emberek, ha például megemlítesz valamit a transzneműekről, 

Másrészt a legtöbb normális ember tudja, hogy van férfi, van nő, és hogy nem szabad teljesen ép testrészeket kivágni egy gyerek testéből, hogy valami újat alkossanak. Ezek az emberek ellenzik ezt az ideológiát. De túl a transz dolgon és a genderideológián, vannak hazugságok, amik sokkal elterjedtebbek. Tele van velük a média. Még a jobboldali vagy a konzervatív médiában is jól látható, hogy nem értik a dolgokat. Például mindenki azt feltételezi, hogy van nemek közötti szakadék a kereseteket illetően, azaz, hogy a nők kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak. Ez persze hazugság, és nagyon világosan kimutatható, de mégis elhiszik. Szóval témától függ.

Lát valami reménykeltőt a jövőre nézve?

Szerintem még minden nyitott. Olyan ez, mint azokban az olvasói döntések mentén formálódó „lapozgatós könyvekben”, amiket gyerekkorunkban olvastunk. Olyan úton járunk, amely könnyen a Nyugat halálához vezethet, de vissza is vehetjük az irányítást. Őszintén hiszem, hogy mindkét lehetőség nyitva áll. Azt gondolom, hogy ha egy-egy dolog ellen harcolunk, például a transzneműség kapcsán, akkor visszaszerezhetjük a dolgokat, de pokol lesz, mert, folytatva a példát, 

Ez óriási probléma lesz, mert mivé lesznek ezek az emberek? Még ha személyesen nem is ismersz ilyen embereket, társadalmi szinten akkor is jelentkezni fog, hogy a tudomány kudarcot vallott, az orvosok kudarcot vallottak, az intézmények megbuktak. Kiben fogunk megbízni? Szóval jelenleg még nyitott ennek a vége.