Ahelyett, hogy megijednénk Putyintól, inkább meg kell ijeszteni

Nyitókép: Getty Images/Thierry Monasse

*** 

„Hogyan lehet egy államfőt »háborús uszítónak« minősíteni, mert kijelentette, »semmi sem zárható ki« annak érdekében, hogy megakadályozzuk Vlagyimir Putyin ukrajnai győzelmét? Éppen ellenkezőleg, mindazoknak, akik elítélik ezt az agressziót, meg kellett volna tapsolniuk Emmanuel Macront, amiért végre leleplezte az amerikaiak és az európaiak rövidlátását, amikor azt szajkózták, hogy nem küldenek szárazföldi csapatokat az oroszok visszaverésére. Akár megfontolták, akár kizárták ezt a lehetőséget, miért igyekeztek mindenáron megnyugtatni Vlagyimir Putyint, ahelyett, hogy a bizonytalanságot a levegőben hagyva aggodalmat keltettek volna benne? Miért felejtették el a hadászat alapvető elemét, »a stratégiai kétértelműséget«, és miért róják fel a francia elnöknek, hogy bevetette?

Két magyarázat van erre. Az első az, hogy a balti országok és a lengyelek nagy részét kivéve a nyugati vezetők sokáig azt hitték, Vlagyimir Putyin észhez tér, miután nem sikerült néhány nap alatt szétvernie Ukrajnát. Kompromisszumot kell majd keresnie, gondolták. Fel fogja ajánlani, hogy megtartja a Krímet, de kivonul a Donbaszból. Az ukránok ezt elfogadnák, azokért a biztonsági garanciákért cserébe, amelyek az Atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozással járnak. Úgy vélték, hogy még mindig lehetséges tisztességes megállapodásra jutni, és ezt nem szabad kockára tennünk azzal, hogy – ha szavakban is, de – emeljük a tétet.”