Migráció, vagy amit akartok

„A két úr: Wolfgang Schauble, Németország pénzügyminisztere, illetve Frans Timmermans, az Európi Bizottság alelnöke volt, tehát valóban két befolyásos emberről van szó. Nem is titkolták, hogy a migránsokkal az uniós politikusoknak (a beavatottaknak) a valódi céljuk az, hogy elősegítsék az arab, muszlim és más fajok keveredését az európai népekkel. Timmermans ki is jelentette, hogy a faji és kulturális keveredés és sokszínűség Európa és az európai nemzetállamok jövője. Kész, ennyi. Nesze neked demokrácia! Tehát ti, népek szótlanul tűrjétek, hogy mi átalakítjuk a világot, nektek pedig hallgass a nevetek.

Nem is kétséges, hogy az ördögi tervek megvalósítása azóta is gőzerővel folyik. S ki tudja, hol áll meg? Nem árt ezzel tisztában lenni, mint ahogy azzal sem, amit Timmermans úr ugyancsak kijelentett, némiképp ismerve az akkori két renitensnek számító nemzetet, azaz a lengyelt és a magyart, imígyen: »Nem lehetséges tehát, hogy mondjuk Lengyelország vagy Magyarország arról ábrándozzon, hogy továbbra is keresztény kulturális szokásokra és hagyományokra alapozza társadalmát. Ilyen jövő nem lesz! Faji és kulturális diverzitás fogja jellemezni az európai országokat«.

Az úr tehát eldöntötte a jövőnket. És kész! Nem tudom, hogy akkoriban, amikor a fentebb idézett mondatok elhangzottak, a nyilvánosság előtt tiltakozott-e valaki? Hét-nyolc év nagy idő ilyen szempontból, mint ahogy nagy idő az életünkben is. A két magas rangú úr közül az egyik, Wolfgang Schauble tavaly meghalt, Timmermans mindmáig örülhet, hogy könnyű dolga van.

S most ott tartunk, hogy ki kell jelenteni, mondatai rendre megvalósulnak. Tényleg csak ábrándozhatunk, hogy továbbra is keresztény kulturális alapokon létezhet a társadalmunk. Ugyanis a minap Von der Leyen asszony azt találta közölni, hogy a magyarok LMBTQ-val kapcsolatos álláspontjának és migránspolitikájának megváltoztatásához köti a továbbra is visszatartott uniós pénzeink kifizetését. Nos, a fentebb leírt valamennyi tény ékes bizonyítéka az Unió diktatúrájának. Melyben – nem először írom le – erkölcsileg szégyen benne lenni. Lehet-e egy tisztességes embernek asszisztálnia ahhoz, hogy néhány korlátlan hatalmú ember, fittyet hányva mindenkire, egyszerűen el akarja törölni azokat a társadalmi és kulturális értékeket, melyeket az európai nemzetek évszázadok alatt felépítettek? Ki adott nekik felhatalmazást ehhez? Mivé lettünk?

Csak a csend felel.”

***

Nyitókép: EMMANUEL DUNAND / AFP