Eddig ment a mismásolás, hogy George Simiont nem úgy és nem annyira támogatta Orbán Viktor,

És még mi fér bele egy ilyen taktikai összedolgozásba?

Az új lengyel kormány külpolitikája szervilisen szolgálja Brüsszelt, nem tisztelik az alkotmányt – mondja Tomasz Grzegorz Grosse, a Varsói Egyetem oktatója, az MCC vendégoktatója.
Mi történt Lengyelországban, amióta Donald Tuskék átvették a hatalmat?
A baloldali-liberális koalíció a 2023-as őszi választásokon elsősorban a konzervatív pártok hatalomból való eltávolításának jelszavával pályázott a hatalomra.
A külpolitikában a Berlinhez és Brüsszelhez fűződő kapcsolatok javítására összpontosított, beleértve az úgynevezett európai jogállamiság újjáépítését.
Már a választások után kiderült, hogy az európai jogállamiság újjáépítése mindenekelőtt a lengyel jogrend, köztük a Lengyelországban hatályos alkotmány megsértését jelenti. Ezt Brüsszel hallgatással, sőt egyes EU-tisztviselők jóváhagyásával fogadta. Berlinben is lelkesedéssel fogadták. A választások után az is kiderült, hogy az új kormány az úgynevezett weimari háromszög részeként Franciaországgal és Németországgal kívánja megújítani a kapcsolatokat, és kevesebb figyelmet fordít a Közép-Európával és az USA-val való kapcsolatokra.
Hogyan jellemezné a jelenlegi kormány hozzáállását az ellenzékhez?
A lengyel alkotmányt többször megsértették, többek között a közmédia új kormány általi átvételekor, majd az ügyészség átvételekor, valamint két konzervatív képviselő börtönbe vetésével és parlamenti mandátumuk elvételével. Ugyanakkor a hatályos törvényeket nem tartották tiszteletben, és nem is módosították azokat az alkotmányos eljárásnak megfelelően. A miniszterelnök politikai döntése és a lengyel szejm határozatai alapján jártak el, amelyeknek a lengyel jogrendszerben csak politikai jelentőségük van, és nem hoznak létre jogot, különösen nem a törvényes jog vagy az alkotmány felett álló jogot.
Miként reagáltak a bíróságok?
A probléma az, hogy a lengyel igazságszolgáltatási rendszer erősen átpolitizált és politikailag polarizált. Ezért egyes bíróságok támogatják a kormány döntéseit, más bíróságok pedig blokkolják azokat.
A politikai harc tehát áttevődött az igazságszolgáltatási rendszerre.
Ez nagyrészt az Európai Uniónak köszönhető, amely erősen átpolitizálta a lengyel igazságszolgáltatást, és irányt szabott a bírósági harcnak, például azzal, hogy megsemmisített néhány lengyel bírósági ítéletet.
Az új lengyel kormány hátraarcot csinált LMBTQ-ügyben is. Mennyire tetszik ez a lengyel lakosságnak?
A baloldali-liberális kormány az LMBTQ irányába történő változásokat jelent be az oktatási rendszerben, a kultúrpolitikában, valamint a házasságról és a családról szóló törvény módosítását, amely biztosítja az úgynevezett azonos neműek élettársi kapcsolatát. Az ilyen irányú határozottabb politika lehetőségei azonban korlátozottak, mivel egyes kormánycsoportok valójában konzervatív nézeteket vallanak ezen a területen. Ez a helyzet a parasztpárttal – Lengyel Néppárttal –, ami a kormányon belüli megosztottság oka ebben a kérdésben.
Az elmondottak fényében hogyan jellemezné az ország általános légkörét?
Az ország politikai légköre feszült.
Kíméletlen hatalmi harc folyik, nemcsak a politikusok között, hanem az újságírók és a bírák között is.
Ez gyengíti Lengyelországot a nemzetközi színtéren. Az EU vezető fővárosai, azaz Berlin, Párizs és Brüsszel a baloldali-liberális oldalt támogatják. Ez érthető, mert ez a berendezkedés mind geopolitikai szinten, mind politikai értékek tekintetében megfelel nekik.
Hogyan látja a közelgő európai uniós választásokat hazájában és általában európai szinten? Átveheti a jobboldal a hatalmat Brüsszelben?
A konzervatív és jobboldali csoportok általában véve egyre nagyobb támogatottságot élveznek az EU-ban. A gazdasági helyzetből fakad, hogy ez a támogatottság még nagyobb lehet, ugyanis az EU-ban a baloldali-liberális politikai főáramlat pártjai által elkövetett nyilvánvaló hibák a jobboldalnak kedveznek. Ez a helyzet például az EU klímapolitikája és migrációs politikája esetében. A kérdés az, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy az Európai Parlamentben legyőzzék a baloldali-liberális többséget, és egy jobboldali frakciókból álló koalíció átvegye a hatalmat. Véleményem szerint egy ilyen forgatókönyv valószínűtlen.
Fontos azonban, hogy a közép-európai konzervatívok képviselete megerősödjön a leendő Európai Parlamentben,
és hogy egy frakción belül – lehetőleg az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjában – működjenek együtt.
Fotó: Pixabay