Ezért tüntettek Rómában és ezért állt ki még Salvini és Meloni is a Budapesten lefülelt antifasiszta nő ügyében – szakértő a Mandinernek

„Olaszul csúnyán úgy mondják: ezzel védték be a feneküket” – fogalmaz lapunknak tömören Szomráky Béla Olaszország-szakértő, amikor feltesszük a kérdést, mégis hogyan lehetséges, hogy az olasz sajtó azon háborog, hogy „láncra verve” vezették elő a 39 éves Ilaria Salist, az meg valahogy kimarad az értékeléséből, hogy társaival a vád szerint kilenc embert szanaszéjjel vertek Budapesten.

Elöl ül az antifasiszta

Röviden az ügyről: a 39 éves milánói tanárnő, Ilaria Salis és társai egy Lipcsében megalakult szélsőséges antifasiszta szervezet tagjai, akik elhatározták, hogy eljönnek „nácit verni” Magyarországra, amikor az 1945. február 11-12-i kitörés napjáról emlékeznek meg Budapesten. Azonban nem a gyűlésen mazsolázták ki maguknak a neonáci jelképeket viselő embereket, hanem véletlenszerűen,

a jelek szerint a brutális támadásokhoz elég volt, ha valaki terepszínű gyakorlónadrágot viselt. Hátulról, maszkban, felfegyverkezve támadtak, a cél minél rövidebb idő alatt minél súlyosabb bántalmazás volt, 30 másodperc után leléptek. Öt akciójukat – betört fejek, szétvert arcok, összesen hat súlyos és három könnyebb sérült képében – siker koronázta, a hatodiknál elkapta őket a rendőrség.

Ilaria Salis elsőrendű vádlottat kéz- és lábbilincsben vitték be a tárgyalóterembe egy héttel ezelőtt – ő mondjuk mosolygott – az erről készült fotók pedig bejárták az olasz sajtót és közösségi médiát. Bár ez a magyar bíróságokon egyáltalán nem szokatlan eljárás, innentől kezdődött csak igazán Salis áldozattá maszkírozása, amelyben, mint Szomráky rámutat, élen járt az olasz sajtó.

és valójában semmi szükség nem volt rá – ez az alapja a mostani őrületnek” – vélekedik a szakértő, aki szerint ez, s a börtönviszonyokra való panasza adott alkalmat egy kis „magyarozásra”. Dacára annak, hogy nincs ezzel kapcsolatban egységes gyakorlat Olaszországban sem, nagy felháborodást keltett a dolog. „Vittorio Feltri véleményvezér-újságíró a józanabb hangot képviselte, el is mondta, hogy Olaszországban sem wellness-szállók a börtönök, és hogy a magyarok semmiben sem rosszabbak náluk” – idézi fel Szomráky.

Hozzáfűzi: A váddal és a perrel kapcsolatban is

A mainstream általában úgy fogalmazza meg, hogy a magyar hatóságok miképpen bántják ezt a „szegény antifasiszta asszonyt”.

Magyarozás ezerrel

„Mert ilyenek a magyarok, nem nőttek fel, megalázó, borzasztó, egyszóval ez a bilincs elvitte a showt”. Egyébként is igyekeznek megemelni Salist, olyanokat hoznak fel a mentségére, mint hogy maximális pontszámmal végezte az egyetemet, meg mindig érdekelte a történelem meg az irodalom, és akkor a csúnya magyar hatóságok perbe fogják, pedig csak neonácik (!) ellen követett el holmi agressziókat, akik felvonultak a kitörés napján, ami egyébként micsoda fasiszta dolog, rég be kellett volna tiltani… – vázolja az olasz sajtónarratívát a szakértő.

Ráadásul folyamatos az Orbánozás. „Orbán tárgyalóterme, Orbán bilincsei, Orbán bírái” – sorolja Szomráky.

De vajon konzervatív politikusok Olaszországban miért állnak egy terrorcsoport tagja mellé?

– mutat rá – „csak éppen a folyamatos támadások miatt, miszerint ők »Orbán barátai« az olasz médiában, önvédelmi céllal előadták ezt a kis fellépést, de mindig siettek hozzátenni, hogy bíznak a magyar igazságszolgáltatásban” – szögezi le a szakértő.

S hogy mit csinál az olasz sajtó mindeközben?

Egyrészt úgy prezentálja az antifasiszta támadások áldozatait, mintha egytől-egyig ténylegesen neonácik lettek volna, és nem a városban véletlenszerűen kapták volna el többeket az antifák.

„Legfeljebb az agresszió szót használják, verésről szó sem esik” – mutat rá Szomráky, bár az Il Giornale című tekintélyes napilap két cikkével is érzékelteti a helyzetet: az egyik áldozat – Dudog László – sokkoló képeit és a vele készült interjút megjelentették, igaz, hamar „eldugták”.

„voltak olyan olasz bírók, akik azon háborogtak, hogy szerintük nyolc napon belül gyógyuló sérülések okozása miatt »láncra verték« Salist;

– sorolja a szakértő, egy másik cikket citálva, amely olasz bírók és ügyészek levelezéséből közöl részleteket; „ebben a baloldali érzelműek minimalizálják a tanárnő tetteit, kétségbe vonják, hogy elkövette-e egyáltalán a terhére rótt bűncselekményeket, ellenben a láncokat, a patkányokat és mindent készpénznek vesznek, amikkel Salis előállt”, míg vannak „független bírók, akik tisztességesen emlékeztetik őket arra, hogy inkább a tényekkel kéne foglalkozni, hogy az olasz börtönviszonyok sem mindig rózsásak,

Történelmi deficit

Persze van ennek egy mélyebb rétege is. „Olaszországban Mussolini óta érdem baloldalinak lenni, az értelmiség lényegében teljesen balos, a fasiszta pedig egyszerre szörnyű bélyeg és hétköznapi szitokszó” – írja le a helyzetet Szomráky. Vagyis:

A kommunistáktól az egyébként részben balos beállítottságú kereszténydemokratákig ível az entellektüellek tábora, ennél jobbra senki sem merészkedik. És éppen emiatt, „Olaszországbanban fontos, hogy ha jobboldali vagy, pláne jobboldali kormány tagja, megmutasd, hogy elítéled és elhatárolódsz minden fasisztagyanús vagy annak kikiáltott elemtől, és semmiképpen sem bírálod az antifasisztákat” – egyértelműsíti a szakértő, aki szerint ez a magyarázat az általános hangulatra, ami odáig vezetett, hogy Ilaria Salis fotóját is egyfajta szentképként fújták fel a magyar nagykövetség közelében egy házfalra, ahogy láncaitól szabadul és száll felfelé… s hogy a mai napig tüntetnek mellette az olasz fővárosban.

„A baloldali pártok természetesen ráülnek erre a felháborodás-hullámra, a jobboldalnak meg muszáj igazodnia – megadnia a császárnak, ami a császáré, az antifának, ami az antifáé.

persze a jobboldalnak óvatosan kell elhatárolódnia, mert közben a saját szavazóikra is vigyázniuk kell… nem egyszerű a helyzetük” – összegzi Szomráky.

***

Nyitóképünkön Orbán Viktor és Giorgia Meloni. Fotó: Ludovic Marin/AFP