A pártalapítás időpontját stratégiailag és taktikailag is jól sikerült időzíteni. A nyugati világ nagy részéhez hasonlóan Németország is választási év elején van, az EP-választástól a három őszi keletnémet tartományi választásig,
amikor sok babér teremhet új erőknek.
Különösen akkor, ha olyan nagy a társadalmi elégedetlenség és a fennálló pártokkal szembeni ellenszenv, mint manapság Németországban.
Az ellenzékbe szorult CDU az eredetileg konzervatívabbnak hitt, ámde egyelőre a merkeli centrizmus útján tovább járó Friedrich Merz vezetésével ugyan első helyen áll a közvélemény-kutatásokban, de nincs átütő lendületben. Az AfD már ott jár mögötte, de dőreség lenne azt hinni, hogy egész Németországban egy magasan első helyen álló, győztes pártot tudnának faragni belőle – bár Kelet-Németországban szinte borítékolható lesz ősszel egy-egy győzelmük. Legnagyobb az elégedetlenség a baloldallal szemben, a kancellárt adó, egykor hatalmas SPD szégyenletesen alacsony támogatottsággal bír, de a Zöldek is zsugorodtak, a liberálisok pedig a parlamenti küszöb bejutása körül botladoznak. Nem véletlen, hogy a német baloldalon is a minap jelentette be a szabad szájú, népies szocialista Sahra Wagenknecht, hogy önálló pártot hoz létre, ami az eddigi balos pártoktól fog elszívni fájóan hiányzó százalékokat az idei választáson.
A jobboldalon viszont a Werteunion lehet olyan helyzetben, hogy meg tud szólítani a jelen németországi helyzettel és a német jobboldal állapotával szemben kritikus szavazórétegeket,
akiknek már jó ideje elegük van a CDU-ból, ámde az AfD-re nem akarnak szavazni.
Bár a mostani bejelentéskor a Werteunion egy „konzervatív-liberális” párt megalakításáról beszélt, a német sajtó gyanakodva fogadja a szervezkedést, és máris a párt szélsőjobboldali vagy más gyanús kapcsolatait firtatják. A Tagesschau arról ír, hogy Maaßen mellett a Werteunion másik új vezető személyiségévé Markus Krall közgazdász-író lépett elő, aki pedig a lap szerint kapcsolatban volt XIII. Henrikkel, Reuss hercegével, aki a korábban nagy hírverést kapott, különös német konzervatív-radikális „puccskísérlet” főkolomposa volt.