amikor sok babér teremhet új erőknek.
Különösen akkor, ha olyan nagy a társadalmi elégedetlenség és a fennálló pártokkal szembeni ellenszenv, mint manapság Németországban.
Az ellenzékbe szorult CDU az eredetileg konzervatívabbnak hitt, ámde egyelőre a merkeli centrizmus útján tovább járó Friedrich Merz vezetésével ugyan első helyen áll a közvélemény-kutatásokban, de nincs átütő lendületben. Az AfD már ott jár mögötte, de dőreség lenne azt hinni, hogy egész Németországban egy magasan első helyen álló, győztes pártot tudnának faragni belőle – bár Kelet-Németországban szinte borítékolható lesz ősszel egy-egy győzelmük. Legnagyobb az elégedetlenség a baloldallal szemben, a kancellárt adó, egykor hatalmas SPD szégyenletesen alacsony támogatottsággal bír, de a Zöldek is zsugorodtak, a liberálisok pedig a parlamenti küszöb bejutása körül botladoznak. Nem véletlen, hogy a német baloldalon is a minap jelentette be a szabad szájú, népies szocialista Sahra Wagenknecht, hogy önálló pártot hoz létre, ami az eddigi balos pártoktól fog elszívni fájóan hiányzó százalékokat az idei választáson.