Kit érdekel, csaltak-e Vucsicsék, nekünk a status quo jó

„Érdekes kísérlet zajlott az elmúlt hetekben, nem is messze határainktól, nem tudom, mennyire kísérték figyelemmel: megpróbálkoztak egy újabb Majdannal. Szerbiában a közelmúltban tartottak országos, autonómiai és önkormányzati választásokat, ezeken pedig nem valami nagy meglepetésre, de a Vucsics-féle Szerb Haladó Párt győzött. 

Országosan abszolút többséget szereztek, de így is folytatják a koalíciós kormányzást az egykor Milosevics nevével fémjelzett, egyre inkább jelentéktelenné váló Szocialista Párttal, illetve a Vajdasági Magyar Szövetséggel. A magyar párt az előző választáson is kiemelkedően jól szerepelt, az akkori szavazatszámlálás korai szakaszában még arra is mutatkozott esély, hogy Szabadka polgármesterét ők adják, de most sincs miért szégyenkezniük, sőt: a Vajdaságban harmadikok lettek a Haladó Párt, illetve a balos ellenzék után, országosan pedig eggyel több képviselőt küldhetnek Belgrádba, mint eddig. 

Volt itt éhségsztrájk a politikai vezetőktől, uniós zászlókkal felvonulás, még némi erőszak alkalmazása is, ami különösen, hát hogy is mondjam, egyedi a Szerbia az erőszak ellen elnevezésű, balos pártokat összefogó ernyőszervezettől.

És a kérdés ugye az, hogy miért nem sikerül minél több országban elérni egy helyi Majdant, ha egyszer a nemzetközi lóvé és akarat is adott hozzá. Magam ezt korábban úgy magyaráztam, hogy – szemben Ukrajnával – Magyarországon azért elképzelhetetlen ilyesmi, mert ehhez túlságosan nyugati, túlzottan polgárosult a társadalom. Egyszerűen nem lehet nekünk elmagyarázni, több százezer embert megtévesztve, hogy valami máshogy van, mint ahogy mi látjuk. Nem megy, mert ez Európa, Ukrajna meg, tetszik vagy sem, nem Európa, csak egy oligarchák által uralt, de alapvetően szovjet normájú ország. Ezért ott sokkal könnyebb ilyesmit elérni, mert nincs társadalmi kohézió, csak hadurak vetélkedése.

Tippre persze Szerbia sem azzal a társadalmi fejlettséggel rendelkezik, mint Magyarország, aminek számos oka van a török megszállás hosszától kezdve, de lám, ott sem sikerült. Hajlok rá, hogy azért, mert a választási eredmények tükrözik a többség érzelmeit. Azaz elégedettek. Meg kéne végre érteni: az sem számít, ha százezren kimennek. Százalékban az mennyi? Szavazni kell elmenni, ha valami változást akarnak.
De a szerbek szerencsére nem akartak.”

***

Nyitókép: Oliver Bunic/Bloomberg via Getty Images