Claudine Gay és a társadalommérnökösködés esete a Harvardon

„Írtam egy cikket a Harvardról és annak elnökéről, Claudine Gayről, amikor kedd délután megjelent a hír, miszerint lemondott, miután újabb plágiumgyanú merült fel a publikált munkáival kapcsolatban. Szeretném itt is aláhúzni, amit ebben a cikkben állítottam: »Az eltörlés kultúrája kivétel nélkül minden esetben visszatetsző, és az alkalmazása általában véve is tévedésnek tekintendő. Ha Gaynek mennie kell, akkor annak komoly mérlegelés után kell megtörténnie, több tapintatosság mellett, illetve csak azt követően, hogy a hozzám hasonló véleményvezérek már nem írnak róla.« Nos, igen...

mégpedig a Harvard újkori történelmében szinte példátlan gyorsasággal. Hogyan kapaszkodhatott fel az amerikai akadémiai élet csúcsára olyasvalaki, akinek annyira vérszegény tudományos múltja van, mint neki?

Nos, a válasz erre a kérdésre szerintem a következő: ahol korábban hegycsúcs állt, ott most kráter van. Ez a kráter akkor keletkezett, amikor a felsőoktatás társadalmi igazságosságra épülő modellje, amelynek középpontjában jelenleg a sokféleség, a méltányosság és a befogadási törekvések állnak, felrobbantotta azt a kiválóságra épülő modellt, amelynek fókuszában viszont a szellemi érdemek eszméje állt – és amely elsősorban a tudásra, a felfedezésre és az eszmék szabad versenyére alapozódott.”

***

Nyitókép: Stephanie Mitchell / Harvard University / AFP