A háborús eszkaláció veszélyes szakaszhoz érkezett – könnyen lángba borulhat a Közel-Kelet

Az Irán által támogatott síita húszik 2014-ben buktatták meg Jemen Szaúd-Arábiával szövetséges kormányát, és immár tíz éve ellenőrzik az ország északi részét. A szunnita Rijád nem akart síita kormányzatot a szomszédjába, ezért háborút indított – ez a háború azonban függőben maradt, és rengeteg kiadással, veszteséggel járt a szaúdiak számára.

A húszik így nyeregben maradtak, erős bázisa lettek a regionális iráni érdekszövetségnek. A gázai háború kirobbanásának napján, október 7-én drón- és rakétatámadásokat indítottak a szintén iráni kapcsolatokkal bíró Hamasszal való szolidaritás jegyében a dél-izraeli üdülőhely, Eilat ellen, az izraeli rakétavédelmi rendszer azonban semlegesíteni tudta őket.

Ezt követően stratégiát váltottak a húszik: október 19-étől a Vörös-tengeren áthaladó izraeli kötődésű kereskedelmi hajókat kezdték el támadni a Jemen partjaihoz közel fekvő Báb el-Mandeb szorosnál. A drónok és a rakéták azonban nemcsak izraeli, hanem nyugati kereskedelmi hajókat is fenyegettek.

Az amerikai védelmi miniszter utasítására ekkor már a Földközi-tenger keleti vizein tartózkodott egy repülőgép-anyahajó, egy cirkáló és négy romboló hadihajó, egyikük aznap lelőtt egy tucat Izrael felé repülő húszi drónt.

Az eszkaláció krónikája

November 8-án a lázadó haderő lelőtt egy pilóta nélküli amerikai felderítőgépet a Vörös-tenger partjainál. 19-én a húszik elfoglalták a Galaxy Leader nevű szállítóhajót, az amerikaiak a következő napokban leszedték több drónjukat. Decemberben a húszik hajóval, rakétával, drónnal támadtak meg konténerszállító hajókat a Vörös-tenger nemzetközi vizein, amerikai cirkálók pedig őket támadták.

Ezt követően az iráni haditengerészet egy rombolót küldött a Vörös-tengerre, az ország védelmi minisztere pedig figyelmeztetett: ha az Egyesült Államok tengeri koalíciót hoz létre, annak súlyos következményei lesznek. A fenyegetés ellenére december 19-én az amerikai védelmi miniszter bejelentette, hogy tíz ország részvételével védelmi szövetség jött létre, amelynek hadihajói fogják biztosítani a szállítóhajók áthaladását a Vörös-tengeren. Ez a koalíció napokon belül húsz nemzet szövetségévé szélesedett, bár az államok fele anonimitást kért.

December 25-én az amerikai légierő csapást mért síita milíciákra Irakban, másnap pedig két indiai romboló érkezett az Ádeni-öbölbe az indiai szállítmányozás védelmére.

Szilveszter napján a Maersk vállalat Hangzhou nevű konténerhajóját a húszik négy hajóval megpróbálták elfoglalni. A kereskedelmi jármű biztonsági személyzete ellenállt, vészjelzésére pedig egy amerikai romboló és harci helikopterek érkeztek a helyszínre, és elsüllyesztették a húszik három hajóját.

Január 9-én fokozódtak a támadások, a brit és az amerikai haditengerészet egységei két tucat drónt és rakétát lőttek le a tenger fölött – ezeket a húszik már amerikai hadihajókra irányították, január 11-én éjszaka pedig egy ballisztikus rakétát lőttek ki az Ádeni-öböl kereskedelmi útvonalára. Iraki síita ellenálló csoportok közben jelezték: ha a nyugati szövetség válaszul jemeni húszi létesítményeket támadna, úgy ők amerikai katonai bázisokat fognak tűz alá venni Irakban.

A brit légierő amerikai, kanadai, holland, ausztrál és bahreini támogatással január 12-én hajnalban célzott légicsapást hajtott végre a húszik tucatnyi katonai létesítménye ellen. A londoni védelmi tárca értékelése szerint ez jelentősen visszavetette a húszik támadóképességét. Másnap újra bombázták a húszik parancsnoki központjait, rakétakilövő állomásait. 15-én a húszik ballisztikus rakétát lőttek ki egy amerikai szállítóhajóra, mire az amerikaiak ismét bombáztak.

Miért fájdalmas az akciósorozat?

Október közepe óta félszáz állam kereskedelmének okozott károkat a harminc tengeri támadás. A húszik akciója az Európa és Ázsia közötti legfontosabb tengeri út megbénításával fenyeget: a Földközi-tengerről a Szuezi-csatornán át lehet átjutni a Vörös-tengerre, majd a Báb el-Mandeb szoroson keresztül az Arab-tengerre és az Indiai-óceánra. Ezen a tengeri úton zajlik a világ tengeri szállítmányozásának 15 százaléka, itt megy át a konténerhajó-forgalom harmada. Ha ez az útvonal megbénul, óriási időveszteséggel és pótlólagos költségekkel, Afrika megkerülésével lehet eljuttatni az árut az ázsiai, illetve európai piacokra.

A vörös-tengeri konfliktus a kereskedelmi útvonal forgalmában okozott fennakadással azonnal felhajtotta a nyersanyagárakat, drágulni kezdett az olaj, a brit légitámadások pedig tovább fokozták a piacok bizalmatlanságát.

Kinek az érdeke?

A tengeri kereskedelem fenntartásában, a nyersanyag- és áruutánpótlási láncok szakadatlan működésében érdekelt országoknak nagy kárt okoznak a húszik támadásai, ezért a nyugati és az ázsiai kereskedelmi partnerek ellenérdekeltek a konfliktusban. Ugyanígy Izrael, amely ellen a húszik akciója irányul, már csak azért is, mert a nagy kereskedelmi vállalatok hajóik védelmében lemondják a zsidó állam kikötőibe irányuló szállításaikat. Az Egyesült Államok nem szeretne bevonódni egy itteni regionális háborúba. Már­pedig a helyzet ezzel fenyegetne, ha a gázai konfliktus lángjai átterjednének a szomszédos területekre, Libanonra, Irakra vagy akár Szaúd-Arábiára. Európa azért is rosszul járhat, mert a harcok idejére Katar felfüggesztette a cseppfolyós földgáz szállítását.

Nem jó ez a helyzet Egyiptomnak sem, hiszen óriási bevételkiesést okoz a költségvetésének, ha a nemzetközi tengeri szállítmányozás elkerüli a Szuezi-csatornát.

Szaúd-Arábiának, a szunnita regio­nális hatalomnak a legrosszabbkor jött az eszkaláció: szerette volna békeegyezséggel lezárni a húszikkal tartó évtizedes háborúját, részben ezért vette fel orosz, majd kínai közvetítéssel 2023 tavaszán a kapcsolatot régi térségbeli ellenségével, Iránnal. A rijádi vezetés a Vision 2030 nevű gazdaságátalakító programja végrehajtására fókuszál, nem engedhet meg magának egy újabb fegyveres konfliktust. Szaúd-Arábia nagyobb léptékben is békét szeretne: ősszel titkos tárgyalásokat folytatott Izraellel, de az október 7-ei Hamasz-akciót követő eszkaláció meghiúsította, hogy az Ábrahám-megállapodások alapján az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán után ő is rendezze diplomáciai kapcsolatait a zsidó állammal.

Annak idején a húszik jelezték, hogy ha a szaúdiak kiegyeznek az izraeliekkel, akkor csapataik a határvonal mentén újra lőni kezdik a szaúdi célpontokat. Erről Rijádnak éles emlékei vannak: a húszik elleni háború fordulópontja a 2019-es Saudi Aramco-akció volt, amikor a síita felkelők megtámadtak két szaúdi olajkitermelő létesítményt, és a károk miatt a királyság kénytelen volt felfüggeszteni nyersolaj-kitermelésének a felét.

A bizonytalanságkeltés, a nyomásgyakorlás igazából egy országnak és szövetségeseinek lehet az érdeke, ez pedig Irán. A síita hatalomnak nem érdeke közvetlen fegyveres konfliktusba kerülnie sem Izraellel, sem a nyugati erőkkel, de szövetségeseivel keményen beleállt a gázai háború nyomán fellángoló összetűzés-sorozatba. Libanoni szövetségese, a Hezbollah lövi Észak-Izraelt, Szíriában és Irakban Teherán­hoz hű milíciák és amerikai katonák között robbant ki lövöldözés, az utóbbi napokban pedig iráni rakétatámadás ért egy iraki kurd, majd egy pakisztáni célpontot.

Az ősz óta tartó háborús eszkaláció veszélyes szakaszába érkezett: az iráni proxierők közvetlen fegyveres összetűzésben állnak amerikai egységekkel, a támadások pedig nem tartják tiszteletben sem az államok területi integritását, sem a nemzetközi jogot. Ha pedig a háborús pszichózis belső logikája kezd érvényesülni, könnyen lángba borulhat a Közel-Kelet.

Nyitóképen: Húszi harcos egy felvonulás fölött az ország fővárosában, Szanaában. Fotó: AFP / Mohammed Huwais