A jövő ismeretlen, a múlt átértelmezhető

„2002 tavaszán derült égből villámcsapásként sújtott le ránk a választások elveszítése, aztán 4 évig bizakodtunk a 2006-os győzelemben, ami elmaradt. Amikor pedig már azt hittük, örökre a nyakunkon maradnak a balliberálisok, és kezdtünk belezuhanni a teljes letargiába, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése megfordította a közhangulatot, ami azóta sem változott. Érdekes, hogy a rendszerváltás nem volt elég az elsöprésükre; ’56 emléke, a megannyi elkövetett bűnük, a tönkre tett gazdaság mind-mind kimagyarázhatónak bizonyult. Az állampárti utódok eladták magukat reformernek, szakembernek, még a pufajkás Horn is nyerni tudott, de Gyurcsány őszödi önleleplezése akkora jobbegyenest vitt be nekik, hogy azóta sem bírnak magukhoz térni.

Amennyire a rendszerváltás nem volt előre megsejthető, majd annak bekövetkezése után a visszarendeződés sem volt szükségszerű, az Őszöd óta tartó jobboldali diadalmenetet sem borítékolhatta senki.

Ha feltételezzük, hogy 2024-ben csak az előre látható események következnek be (tehát nem lesz természeti katasztrófa, járvány, aszteroida becsapódás vagy Krisztus urunk második eljövetele), akkor is lesz két alapvető fontosságú nemzetközi és egy hazai választás. Az amerikai elnök személyén múlhat, marad-e a globalizmus további erőltetése, a szuverenitások elleni támadás (Biden) vagy a másokat alapvetően békén hagyó (Trump) tér-e vissza. Az EP-választáson eldőlhet, merre tart az Unió, míg idehaza az önkormányzatok sorsa a tét, különösen Budapesté.

Az illegális bevándorlás kifutására és az orosz-ukrán háborúra nem tippelnék, mert bármi lehet; nincs papírforma, de ha van is, egyáltalán nem biztos, hogy bejön.

Ritkán hallani arról, hogy futball szakembernek volt telitalálata a tipp mixen, a politika még talán a focinál is többféle végeredményt kínál. Történelemtanárként megmaradnék tehát az eredeti gondolatnál: a múlt értelmezése a jövendőmondás helyett.”

***

Nyitókép: UNION EUROPEENNE / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP