Putyin bosszújától retteg Lengyelország: mindent beárnyékol a háború eszkalációjának veszélye
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
Hova futhat ki az ukrajnai és a gázai háború, valamint a növekvő csendes-óceáni feszültség? Milyen hatalmak és milyen struktúrákban állhatnak a Globális Dél élére? A világrend-átalakulásról kérdeztük a biztonságpolitikai szakértőt a Világrend legújabb adásában.
1991 után a Szovjetunió szétesésével megszűnt a bipoláris világrend, és eljött az „unipoláris pillanat”, amikor az Egyesült Államok a világ legerősebb, rivális nélkül maradt állama lett egy évtizedre.
„A globalizáció legnagyobb nyertesei nem a nyugati államok, hanem leginkább Kína”
– értékelt a beszélgetés elején Kaiser Ferenc, hozzátéve, hogy Kína az 1970-es években egy mélyszegénységben lévő államból lett a gazdasági reformok által 2020-ra gazdaságilag, katonailag és politikai befolyását tekintve hasonló erővé vált, mint az Egyesült Államok.
A nagyhatalmi egyensúlyi rendszer megváltozott, Kína vezető hatalom lett, de India például hasonló lépést tett, az 1945 utáni világrend intézményei mégsem követték le esetében a befolyásváltozást: a másfél milliárd fős atomhatalom továbbra sem tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának.
A biztonságpolitikai szakértő szerint a világban folyamatos átrendeződés zajlik, amely
nem annyira a multipoláris, mint inkább a bipoláris világrend felé mozdul el: Kína tör fel a másik hatalmi központként.
Az egyetemi docens elmondta: a következő évtizedekben India gazdaságilag utol fogja érni Kínát, mivel demográfiailag hanyatló tendenciát mutat már most a vezető ázsiai nagyhatalom.
„Az Egyesült Államok is, ha kell, hajlítja a nemzetközi jogot” – utalt Kaiser Ferenc az Egyesült Államok afganisztáni és iraki beavatkozására, hozzátéve azt, hogy Oroszország „nagyságrendet lépett az Ukrajna elleni invázióval, az USA nem nem kívánta magához csatolni sem Afganisztánt, sem Irakot”. Úgy vélte, hogy
Moszkva egy hódító háborút folytat, amely visszatérés a Molotov-Ribbentrop-paktum idejéhez.
A nyugati dominanciájú világrend előnye, hogy vannak szabályok, amelyet a nyugati hatalmak nagy vonalakban betartanak, és vannak intézmények, amelyekben a vitákat le tudják folytatni, más keleti államok – Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea – azonban eleve „fütyülnek az egészre, ami veszélyes példa”. Az NKA docense kifejtette, hogy a jelenlegi nemzetközi jogrend Kínának sem akkora tragédia, mivel ez szabályozza a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat, és Peking ebből a rendszerből rendkívül jól profitál.
A gázai háború a Nyugat számára azért probléma, mert ez Izrael részéről „egy vegytiszta bosszú”, másrészt egy olyan államberendezkedést tart fenn, amelyben kisebbségek jogfosztott állapotban élnek.
„Rúgjuk fel a mostani nemzetközi jogot, tojjunk rá. Jön az, hogy az erősebb lenyomja a kicsit? Mi jön helyette? Van egy rendszer, úgy ahogy, működik, ilyen-olyan, de mi jön helyette? Jön az, hogy megtámadom, elveszem, kiirtom?” – kérdezte a Világrend adásának vendége, hozzátéve, hogy a Globál Dél vezető
bizonyos államaiban „hullanak az újságírók, átnevelő táborok vannak, a politikailag másként gondolkodók kiesnek az ablakon,
nőket agyon lehet verni az utcán, ha nem viselnek hidzsábot”. „Tényleg ezek az államok mondják meg, hogy milyen legyen a világ?” – folytatta Kaiser Ferenc.
Mint a szakértő megállapította, a Globális Dél még nem intézményesült, ráadásul például a BRICS-államokon belül is több állam vitában áll egymással: például Kína és India között területi viták állnak fenn, India és Pakisztán egymás ellen fegyverkezik, Irán és Szaúd-Arábia ellenfelek. Nagy olajkitermelők, de az árat nem verhetik fel, mert annak nemcsak a Nyugat, hanem Kína és India gazdasága is a vesztese lesz.
„A Globális Nyugat a világ GDP-jének 60 százalékát adja”
– folytatta Kaiser Ferenc, aki szerint nemcsak a gazdasági, de az innovációs fölény is még a nyugati oldalon van, a Globális Nyugat erőfölényét egyelőre nem veszélyezteti a fragmentált Dél.
A katonai egyensúly-módosulás kérdésére a Világrend vendége elmondta: a katonai kiadási számokat alapul véve még mindig óriási a különbség az Egyesült Államok és Oroszország között.
„Az Egyesült Államok 800 milliárd dollárt költ védelmi célokra, amíg az oroszok – úgy, hogy háborúznak – még 200 milliárdot sem”
– jelentette ki Kaiser Ferenc, hozzátéve, hogy ezen beruházások nagy része „elég a fronton”. Kína az amerikaiak sarkában van a hadászati költségeket tekintve, de míg Amerika katonai szövetségesei a legnagyobb védelmi költségvetéssel rendelkeznek, addig Kína partnereiről ez nem mondható el. A szakértő úgy értékelte, hogy minél inkább fegyverkezik Kína, annál inkább fognak a szomszédai is.
A tajvani konfliktussal kapcsolatban Kaiser Ferenc kijelentette: „hivatalosan egy Kína van, de valójában kettő.” Mint fogalmazott: Kína „okosabb annál”, hogy háborúval szerezze meg Tajvant – az erős tajvani hadsereg miatt csak úgy tudná elfoglalni, ha porig rombolná, de az kiszámíthatatlan világgazdasági válságot eredményezne, hiszen Tajvanon gyártják a világ chip-jeinek túlnyomó hányadát.
„Marad ez a befagyott helyzet” – értékelt az NKE docense, aki úgy vélte, hogy
Kína a tajvani lakosságot háborús pszichózisban tartja, és van ideje és türelme is, hogy lassan kebelezze be a tajvani területet,
gazdaságilag és kulturálisan akarja azt bedarálni.
Kaiser Ferenc beszélgetés végén az izraeli-arab konfliktusról elmondta: az arab országok öt nagy háborúban próbálták megtörni Izraelt, amelyet „a legtöbb muszlim egy gennyes sebnek tart az arab világ testén”, de ha lesz is tűzszünet a felek között, a feszültség ott fog maradni. Irán nem akar nyílt konfliktust, de proxyjai révén támadásokat indít, miközben „eljátssza az előkelő idegent”, a térségben pedig a saját pozícióit akarja megerősíteni.
--
A Világrend adásának vendége Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt.
--
A beszélgetést itt nézheti meg:
--
Nyitókép: Hszi Csin-ping kínai elnök beszél a kivetítőn a Kommunista Párt Múzeumában Pekingben 2023. március 3-án (forrás: Greg Baker / AFP)