Közel-Kelet 2023-ban: jönnek és mennek a migránsok

Kibocsátó és befogadó egyben: a Közel-Kelet bonyolult térségeit igyekeztünk feltérképezni, s azt, mit művelt vele ez a 2023-as év. Lássuk hát sorban!

A Közel-Keletnek nevezett hely az egyik legnagyobb migránsbefogadó térség. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 2022 közepén csaknem 2,5 millió menekült élt itt, ebből Libanonban 835 ezer, Jordániában meg 715 ezer, elsősorban a polgárháború elől elmenekült szírek – a törökök, nem a szűkebb értelemben vett térség lakói ennél jóval több, összesen 3,5 millió szírt fogadtak be.

Libanonban a lakosság 80 százaléka küzd a szegénységgel, amiért sokan a szíreket okolják. Törökországban az idei választások kampánya is megmutatta, hogy milyen feszültségeket okoz a menekültek jelenléte. 

Szíriába nincs visszaút, szokás mondani – a kormány törvényekkel, ingatlan-elkobzásokkal és véletlenszerű letartóztatással gátolja azt –,

Érdemes figyelembe venni a régióba történő afrikai beáramlást is: bár a Közel-Keletet alapvetően kibocsátó térségnek írják le, ez elsősorban északi és nyugati irányban igaz. Afrikából ugyanakkor jelentős tömegek érkeznek évről évre a térségbe; és korántsem csak a kulturálisan közelinek számító Egyiptomból és Marokkóból. Ők elsősorban vendégmunkásokként érkeznek, így számos összesítésben és statisztikában nem szerepelnek, mégis érdemes megemlíteni az elsők között Etiópiát, ahonnan elsősorban képzetlen munkások érkeznek a Közel-Keletre, csakúgy, mint a konfliktusok sújtotta Szudánból, Szomáliából, az elnyomó rezsim által sújtott Eritreából, Nigériából és Kenyából, Tanzániából vagy éppen Ugandából. A célországok pedig főként az Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait, Katar és Bahrein.

Dél-Ázsiából és Délkelet-Ázsiából is megfigyelhető egy masszív beáramlás: a Kafala-rendszernek köszönhetően, amely a vendégmunkások státuszát meghatározza az arab országokban, a zömük indiai, pakisztáni, filippínó, bangladesi, indonéz és nepáli. 

A vendégmunkások és migránsok aránya több helyen az őslakosságét is meghaladja, noha ez a gazdag öbölállamok sajátja, ahol féltékenyen őrzik az őslakosság hegemóniáját.

Mint lapunknak Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatója elmondja, emellett 2023 trendjeit elsősorban a romló gazdasági helyzet határozta meg. „A két fő kibocsájtó országban Szíriában és Afganisztánban rég elhallgattak a fegyverek, a gazdaság viszont romokban hever. Szíriában a lakosság 90 százaléka a létminumum alatt él,

Afganisztánban a tálibok hatalomátvétele óta szintén romlott a gazdasági helyzet, hiszen az új kormány külkapcsolatai erősen korlátozottak” – sorolja. 

Hozzáteszi, rossz a helyzet Tunéziában is, ahonnan idén 70 ezren akartak eljutni Európába. Nekik nagyjából harmaduk helyi, a többiek jellemzően fekete-afrikaiak. „Kaisz Szaíd elnök idén év elején a »nagy népességcsere« elméletet helyi viszonyokra adaptálva kijelentette, hogy a feketék megváltoztatják tunézia arab és muszlim karakterét. Ezt követően az addig is parázsló fekete-ellenesség fellángolt, és több helyen migránsokat lincselnek. Azóta az országon áthaladó afrikai migránsok igyekeznek a lehető leghamarabb hajóra szállni” – írja le a helyzetet a kutató.

Ami az izraeli-Hamász konfliktust jelenti, a kutat szerint „közvetlen módon aligha lesz hatással a migrációra. Az emberek ugyanis egyszerűen nem tudnak kijutni Gázából”.

Ha Egyiptom ezen változtatna is, akkor sem jöhetnének tovább, mivel Kairó eleget tesz az EU-nak és egyes európai országoknak tett vállalásainak és szigorúan őrzi a tengeri határait – fűzi hozzá. „Ami gondot okozhat, ha a háború elhúzódik és emiatt tartósan visszaesik Jordánia és Egyiptom turizmusa, illetve ha a harcok átterjednek Libanonra. Ezeknek az országoknak a gazdaságai már így is rossz bőrben vannak, a további romlás a mostanihoz képest is megnövelné a migrációs kedvet”.

A kutató szerint releváns kérdés, hogy mindeközben „miképpen szervezi ki Európa egyre inkább a határvédelmét az észak-afrikai országoknak”. Szerinte mindenképp meg kell említeni Giorgia Meloni olasz miniszterelnök tunéziai tárgyalásait, amelyek épp erre irányultak. 

A szakértő szerint van némi álszentség is abban, hogy 

Példákkal is szolgál. 

Július elején Tunéziában, Szfaksz kikötővárosában összetűzések alakultak ki a helyi lakosok és afrikai illegális migránsok között. A tunéziai hatóságok válaszul több száz afrikait gyűjtöttek össze és szállítottak a líbiai határ menti sivatagba. NGO-k szerint nem ez volt az első ilyen alkalom. Bár az esetet követően számos emberi jogi szervezet hangot adott aggodalmainak, sem az Európai Unió, sem az európai kormányok nem reagáltak hivatalosan.

akik rendszeres bántalmazásnak vannak kitéve a polgárok és a hatóságok részéről. A parti őrség az elmúlt hat évben 120 ezer migránst tartóztatott fel, a hajókra gyakran éles lőfegyverrel tüzelnek. Idén júliusban például a parti őrség rálőtt az SOS Mediterranée nevű NGO egyik mentőhajójára.

A befogadóközpontokban rendszeres a bántalmazás, a körülményeket pedig sokan egyenesen koncentrációs táborokhoz hasonlítják. Egy 2023 áprilisában kiadott ENSZ-jelentés szerint 

A líbiai törvények értelmében ugyanis a nem regisztrált külföldiek meghatározatlan ideig tarthatók fogva, egy Kaddáfi-korszakból megmaradt törvény szerint pedig a líbiai állampolgárok díj ellenében kihozhatnak a börtönből illegális migránsokat, akiket munkába állíthatnak és ellenszolgáltatás nélkül dolgoztathatnak, lényegében rabszolgaként.

Az afrikai partnerek olykor európai területen végzik el a piszkos munkát, mutat rá a kutató. Málta 2019 novemberében kezdte meg tengeri együttműködését a Kelet-Líbiát uraló Haftar tábornokkal. A máltai fél arra biztatja a líbiai parti őröket, hogy saját felségvizeiken túl, Málta övezetén belül is folytassák tevékenységüket. 2023 júliusában 250 illegális bevándorlót kísértek vissza ily módon a máltai vizekről.

Eközben a korábban gyermekekben bővelkedő, brutális népességrobbanást átélt Közel-Kelet demográfiája is átalakulóban van. Mint Sayfo Omar kifejti: bár a közel-keleti társadalom alapvetően fiatal, a 30 éven aluliak lakosságon belüli aránya minden országban meghaladja az 50 százalékot, azonban mára „a népszaporulat jelentősen lecsökkent, a korábbi 4-5 helyett már inkább 2-3 gyerek jellemző. A nem olajtermelő országok gazdaságai azonban máig nem tudtak mit kezdeni '90-es és 2000-es évek népességnövekedésével, így a fiataloknak hozzávetőleg harmada munkanélküli”. 

Rámutat: az Arab Barometer 2022-es felmérése szerint 

Az arány különösen magas Tunéziában Libanonban és Jordániában, ahonnan csaknem kétharmaduk távozna. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindannyian útra is kelnek – teszi hozzá –, de azt igen, hogy a kormányokra nagy nyomás nehezedik.

Ez pedig bizony azt jelenti, hogy e térség saját fiataljai számára sem képes jó ideje megtartó erőt felmutatni, pláne nem a rajta keresztülvándorló tömegeknek; eközben a térség gazdag olajállamai milliószámra foglalkoztatnak vendégmunkásokat, jogilag szigorúan szeparáltan saját állampolgáraiktól, úgy, mintha nem lenne holnap.

S vajon lesz így?

Nyitóképünkön egy libanoni menekültiskola és kulturális központ egy zavargás után. Forrás: Houssam Shbaro / Anadolu Agency