Dráma: csecsenekre lőttek a Putyin oldalán harcoló észak-koreai katonák, többen meghaltak
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
2023 végére állóháború alakult ki Ukrajna ezer kilométeres frontszakaszán. Egy évvel ezelőtt az oroszok az elfoglalt területeken masszív védvonalrendszert építettek ki, amelyet az ukrán hadsereg nem bír áttörni.
Nyár elején nagy várakozás övezte a sokszor beharangozott, régóta várt és végül meginduló ukrán ellentámadást, de három héttel az offenzíva megkezdését követően az ukrán és az amerikai elemzők elkezdték hűteni a csodavárást. Kiderült, hogy az ukrán (és a nyugati) hírszerzés nem mérte be pontosan a 2022 vége óta kiépített orosz védvonalrendszer erősségét – igazán erős lett.
A gyors áttörés terve az aknazárak, a többszintű védelmi vonal miatt megvalósíthatatlannak bizonyult. Az ukrán erők átálltak a lassabb, biztonságosabb felőrlő harcmodorra, de fél év elteltével az eredmények azt mutatják, hogy az arcvonal visszaszorítása sokkal lassabb, mint azt akár a legszerényebb forgatókönyvek is sejteni engedték.
Ennek elsődleges oka, hogy a várható támadási irányok kiszámíthatók voltak, és tavaly novembertől az oroszoknak több hónapjuk volt ezekben az irányokban erődítési munkákat végezni. „Két-három állásrendszert, harckocsiárkokat, aknamezőket, lövészárkokat, oldalazóállásokat építettek ki több sor, esetenként hetven kilométer mélységben” – mondja lapunknak Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.
Úgy látja, emellett az ukránok nem kaptak olyan mennyiségű nyugati fegyvert, amennyivel áttörést lehetett volna elérni: nem volt elég korszerű harckocsi, gyalogsági harcjármű, harci helikopter, vadászbombázó. A légierő hiányát drónokkal próbálták helyettesíteni, de a harcok megmutatták, hogy a hagyományos haditechnikát e szerkezetek nem képesek pótolni. „Az orosz légierő tízszeres mennyiségi fölénye nem tette lehetővé, hogy összhaderőnemi művelet kezdődjön, hiszen egy ilyen műveletet a támadó félnek a levegőből jócskán támogatnia kell.” Kaiser szerint arra sem volt elegendő idő, hogy az ukrán katonák a nyugati technika kezelését készségszinten elsajátítsák. Az utolsó tényező, hogy egy hatékony támadáshoz háromszoros élőerőfölény kell, de ez a két ország és a két hadsereg méretbeli különbségei miatt szintén nincs meg az ukrán oldalon.
December közepén beállt az ukrán sztyeppe zord időjárása: a hóviharok, a sár és a fagy miatt a nehéztechnika mozgatása körülményes, így a nagy támadó hadműveletekkel az ukránok végeztek.
A déli, herszoni frontszakaszon van még ukrán támadásra utaló jel, de az Kaiser Ferenc szerint csupán erőlekötés, az orosz tartalékokat próbálják ott tartani, hogy a keményebb harcszíntereken enyhítsék az orosz nyomást. Az ukránok egy dandárméretű erővel átkeltek a Dnyeperen, de a folyó helyenként egy kilométer széles, a partszakasza pedig mocsaras, így nehéztechnikát nem tudnak átvinni rajta, és még ha lenne is elegendő pontonhídjuk, vízi szállítóeszközük, az oroszok keményen bombáznák a műveletet.
Az orosz légierő tízszeres mennyiségi fölénye nem tette lehetővé, hogy egy ukrán összhaderőnemi művelet kezdődjön”
A középső, zaporizzsjai frontvonalon Robotinénél keletkezett egy kis ukrán beékelődés, de miután az ukrán offenzíva kimerült, az oroszok most megpróbálják visszanyomni. Nagy harcok dúlnak minden négyzetméterért.
A szomszédos donecki frontszakaszon az oroszok Avgyijivkánál október vége óta támadó műveleteket folytatnak, nagy erőkkel nyomják előre az arcvonalat, próbálják elfoglalni az ottani ukrán kiszögellést. Bahmutnál viszont az ukrán alakulatok próbálják áttörni a mélységi, többrétegű orosz védvonalrendszert, ott állóháború alakult ki, az orosz zár egyelőre kitart. Az oroszok ott is próbálkoznak ellentámadással, de nekik sem sikerül beljebb nyomniuk a harcállásokat. Az északi, harkivi frontvonalon Kupjanszk és Kreminna között az orosz erők folyamatosan támadnak, de az ukrán védelem állásait nem tudják feltörni.
Nem lesz ukrán támadás télen, mert nincs rá kapacitásuk, és nem akarnak felesleges emberveszteséget szenvedni – mondja a közeljövő lehetséges hadműveleteit firtató kérdésünkre Kaiser Ferenc. A szakértő szerint egy újabb ukrán ellentámadáshoz sokkal nagyobb nyugati harcászati támogatás kellene, ám az láthatóan akadozik. Az EU tagállamai vitáznak a következő támogatási csomag elfogadásáról, az amerikai kongresszusban pedig a republikánusok vétózzák a kormányzat Ukrajna-csomagját.
„A téli átmeneti hadműveleti szünetet mindenki ki fogja használni, a front nagy részén nem várható támadás” – fogalmaz az NKE docense. Úgy véli, a lehetséges támadási irányokban a télen mindkét oldal erődítés- és védelmiállás-építésbe kezd.
A feleknek óriási kihívást jelent, hogy a harcok hosszú, ezer kilométeres frontszakaszon zajlanak. Ezt emberanyaggal és haditechnikával az orosz hadsereg tudja jobban menedzselni, az orosz utánpótlás bírja jobban, emiatt az oroszoknak van nagyobb mozgásterük arra, hogy manővereket akár veszteség árán is kockáztassanak. Nem véletlen, hogy most is leginkább orosz támadások zajlanak.
Az oroszok minimális célja, hogy a Donbaszt elfoglalják, ez a gyakorlatban a Donecki és a Luhanszki terület bekebelezését jelenti a közigazgatási határig. Ha ezt sikerülne végrehajtani, azt a Kreml háborús győzelemként tudná kommunikálni az orosz lakosságnak, és erre szüksége is van Vlagyimir Putyinnak, hiszen márciusban elnökválasztást tartanak Oroszországban.
Az ukrán nagy cél a déli áttörés lehet, vagyis hogy a krími és a donbaszi megszállt területeket kettévágják egy Azovi-tengerig kiérő hadművelettel – ez azonban nem valószínű. Ha a Dnyeperen át tudnának is tenni egységeket az orosz fennhatóságú frontrészekre, azok az erők könnyen csapdába kerülhetnek, az orosz túlsúly felmorzsolhatja őket.
Nyitóképen: ukrán katona behavazott lövészárokban november végén. Fotó: AFP / ANADOLU / Ozge Elif Kizil