Löwenstein szerint Orbán azzal indokolta a fentebb említett pálfordulást, hogy a 2008-as NATO-csúcs elutasította az ukránok és a grúzok felvételét. „Mivel úgy tűnt, hogy a Nyugat elfogad egy ütközőövezetet, Orbán Viktor elérkezettnek látta az időt, hogy közeledjen az oroszokhoz.”
A német szerző megjegyzi, Orbán pályafutása első 20 évében kifejezetten oroszellenesnek számított. „Első kormányfői mandátuma idején Moszkva még a nagykövetét is hazarendelte egy időre.”
„2009 óta a miniszterelnök átlagban minden évben találkozott Putyinnal, leszámítva a járvány időszakát. De Ukrajnáról már 2014-ben úgy beszélt, ahogy Oroszország szokott” – olvasható a cikkben. Löwenstein szerint az volt a csúcs az ukránellenes retorikában, amikor az év elején „Afganisztánhoz hasonlította a szomszédos országot és a senki földjének nevezte”.