Mi fán terem a fekete antiszemitizmus?

Mint lapunk is megírta, a nemrég megtartott washingtoni Izrael-barát tüntetésen megjelent egy fekete férfi, aki a jelenlévőknek azt kiabálta: „Heil Hitler! Mindegyikőtökkel végeznie kellett volna!” A korábbi, Izrael-ellenes tüntetéseken készült videókon is jól lehetett látni, hogy az arab és fehér woke figurák mellett feketék is szép számmal voltak képviselve. A kérdés: létezik-e „fekete antiszemitizmus", és mik ennek a viszálynak a gyökerei Amerikában?

A jelenséget egyesek „fekete antiszemitizmusnak" nevezik, noha ez egy leegyszerűsítő kifejezés, amely nem veszi figyelembe az amerikai fekete közösség sajátos történelmi és társadalmi helyzetét. Ennek ellenére nyilván vannak fekete antiszemiták, s tevékenységük jelentős részben az Iszlám Nemzete csoporthoz köthető, ami egy 1930-ban alapította fekete muszlim közösség, s aminek korábbi neves vezetői és tagjai között volt Elijah Muhammad és Malcolm X. 

Számos antiszemitizmus-figyeléssel foglalkozó intézet, mint a Rágalmazásellenes Liga is, antiszemita szervezetként tartják számon a közösséget.

Sorai, miszerint „bármilyen szükséges eszközzel” küzdeni kell a faji elnyomás ellen, a woke transzparenseken feszítenek. A Malcolm Little néven született Malcolm X a börtönben hallott először Elijah Muhammad (1897-1975) muszlim hitszónok Iszlám Nemzetéről (Nation of Islam), mely az iszlám és a fekete nacionalizmus sajátos keveréke volt. Muhammad saját magát nevezte Allah küldöttének, azt tanította, hogy a fehér ember maga az ördög, és hogy az iszlám a feketék vallása.

Mindezt erős szociális üzenettel és nem kevés antiszemita demagógiával fűszerezte meg: vallásának egyik központi tétele volt, hogy a fehér fajt a bibliai Jákob, máshol a zsidók alkották meg, hogy pusztítást végezzen a földön. Az Iszlám Nemzetének hívei polgári vezetéknevüket – melyeket általában a felmenőiket felszabadító fehér családtól örököltek – X-re cserélték, mely ősi, elveszett afrikai családnevükre utalt.

Malcolm X, bár munkássága összetett és érdekfeszítő, s halála előtt nem sokkal erősen rasszista nézeteivel is szakított,

1964-ben így írt „Cionista logika” című cikkében:  „Ha az izraeli cionisták úgy vélik, hogy az arab Palesztina jelenlegi megszállása a zsidó próféták jóslatainak beteljesedése, akkor vallásos meggyőződésük szerint Izraelnek azt az »isteni« küldetését is teljesítenie kell, hogy minden más nemzetet vasrúddal irányítson, ami csak az elnyomó uralom más formáját jelenti, még rosszabbat, mint a korábbi európai gyarmatosító hatalmaké.” 

1963-as beszédében arról szónokolt, hogy a zsidók vannak a fekete üzleti vállalkozások „90 százalékának” birtokában, 1965-ben tartott zavaros beszéde során pedig azt fejtegeti, hogy a nácik zsidók voltak.

Korábban Barack Obama feleségéről került elő fotó, amelyen Louis Farrakhan feleségével szerepelt együtt, idén januárban pedig kiderült, hogy létezik egy 2005-ös fotó, melyen maga Obama pózol együtt Farrakhannal, ám ezt „fekete törvényhozók nyomására” eltussolták – írta a Há’árec.

Később Keith Ellisonnak, Amerika első muszlim kongresszusi képviselőjének kellett magyarázkodnia, amikor kiderült, hogy 1995-ben az Iszlám Nemzetének tagja volt, és a Final Call (kb. Utolsó hívószó) újságukat is árusította. A Final Callt többször támadta a Rágalmazásellenes Liga, példának okáért 2012-ben, ugyanis a lap egyik száma „démonizálta” a zsidókat, elvitatta a zsidók jogát Izraelhez, és arra biztatta a fekete ifjúságot, hogy „szakadjanak el” Izrael életükre gyakorolt hatásától. Ellison ma főügyész Minnesotában, demokrata színekben.

és ennek megállapításához nem is kell a ’90-es években tett kijelentéseiig visszanyúlnunk. „A keresztény jobboldal vakon viszonyul a gonosz Izrael államhoz” – jelentette ki 2006-ban. Arról is beszélt: „Hogy lehet szent föld az, ahol melegfelvonulások vannak… Azt a földet vérrel fogják megtisztítani!”

 2010-ben az Iszlám Nemzetének vezető lelkésze egy könyvet mutatott be, melynek 

mely elsősorban feketéket és muzulmánokat érintett. „A zsidók saját forrásai alapján mutatjuk be népünknek a zsidók és feketék közötti kapcsolat igaz képét. Ezek a tudósok, rabbik és történészek bemutatják a zsidók valódi fekete-ellenes viselkedését, mely a transzatlanti emberkereskedelemmel kezdődött, a rabszolgatartással és a rasszista törvényekkel folytatódott . . . [így] használták ki népünket egészen a mai napig”. Farrakhan ezen beszédeinek részletei, illetve további idézetek megtalálhatóak a Southern Poverty Law Centre oldalán. 

Amellett, hogy történelmi tény, hogy egyes amerikai zsidóknak komoly szerepe volt a rabszolga-kereskedelemben, nyilván ez egy leegyszerűsítő értelmezés, melynek célja nem a megismerhető történeti igazság feltárása, hanem a gyűlöletkeltés. 

 Természetesen nem minden amerikai fekete osztja a fenti nézeteket, a legkevésbé sem beszélhetünk „fekete antiszemitizmusról",

Gondoljunk csak arra, hogy az egyébként nem baloldali Kanye West volt idén januárjában a Simon Wiesenthal Központ szerint az egyik legantiszemitább ember a világon (az más kérdés, hogy egy ilyen értékelés a Hamász támadása után milyen visszhangot kelt az olvasóban). Viszont Malcolm X ellentmondásos emlékezetének ápolása, legradikálisabb szövegeinek hivatkozási alappá válása a woke baloldalon, illetve a Farrakhannal való kapcsolattartás egy demokraták részéről megmutatja, hogy az amerikai progresszív mozgalomnak súlyos problémákkal kell szembenéznie az baloldal megváltozó céljait és értékeit, illetve Izraellel való viszonyát tekintve.

Nyitókép: Képernyőfotó