Wilders javaslata nem újkeletű – a múltban Izrael is többször világossá tette, hogy számára is elfogadható megoldás volna, ha a palesztin arabok a környékbeli arab országokba települnének át. Ez azonban az arab világ heves ellenállásába ütközik – részben politikai, részben gazdasági okokból. A Hamász október 7-i terrortámadása után kitört konfliktus kapcsán is elmondta a szóba jöhető két arab ország, a Gázával szomszédos Egyiptom és a Ciszjordániával határos Jordánia, hogy ilyesmiről szó sem lehet.
Abdel Fattah El-Sziszi egyiptomi elnök szerint Izrael ebben a háborúban nem csak a Hamásszal harcol, hanem a harc egyúttal „egy próbálkozás is arra nézve, hogy a civil lakosságot az Egyiptomba való bevándorlásra szorítsák rá”, ami tönkretehetné a régió békéjét.
II. Abdullah jordán király még egyértelműbben fogalmazott: „Nem lesznek menekültek Jordániában, nem lesznek menekültek Egyiptomban.”
Ennek politikai oka egyszerű: a szomszédos arab országok nem kívánnak asszisztálni ahhoz, ami szerintük Izrael részéről etnikai tisztogatás. Az 1948-as, Izrael létrejöttéhez és megszilárdulásához vezető háború során hétszázezer palesztin kényszerült elhagyni a mai Izrael területét (ezt hívják ők Nakbának), az 1967-es háborúban pedig további háromszázezer. Ciszjordániában, Gázában, Libanonban, Szíriában és Jordániában leszármazottaikkal együtt ma közel hatmillió menekült él.
Az ő visszatérésük minden béketárgyalás során szóba kerül, de Izrael mindig kategorikusan elzárkózik ettől – nemes egyszerűséggel azért, mert a menekültek visszatelepülésével megszűnne Izraelben a zsidó többség, azaz nem lenne a Közel-Keleten többé zsidó nemzetállam, ami a zsidóság biztonságának garanciája. Az konfliktus egyállami megoldása már a Gázában és Ciszjordániában ma élő arabok létszáma mellett is lehetetlen, hiszen Izrael és a palesztin területek egyesítésével, az ott élők egyenlő állampolgárságával a zsidóságot fenyegető arab többség jönne létre.