Helyzetkép a festői Dauphinéből: a busz nem jár, a csapból is drog folyik, migránsbandák tombolnak-gyújtogatnak – de hál' istennek a lakbér alacsony

Kezdenek kirajzolódni a részletek, hogyan is történt a hétvégi tömeges késelés a történelmi Dauphiné vidékén, a Markotabödögéhez és Máriakéméndhez hasonló méretű Crépol község téli bálján,

bár több francia hírportál is csupán „csetepatéként” kezelte az esetet, amelyről egy balos elemzőnek a Gombháború című 1962-es francia vígjáték jutott eszébe – vidéki tinédzserek közötti szokványos viszálykodás, lapozzunk, mintegy.

A France24 hírcsatorna cikkének címe szerint a szélsőjobboldal szít viszályt, amikor rögtön fehérellenes rasszista támadást lát a 16 éves Thomas életét kioltó „végzetes késszúrásban”; a hatóságok mindenesetre azóta megerősítették: a falusi táncmulatságon előre megfontolt szándékkal, késekkel felfegyverkezve jelent meg záróra tájékán tucatnyi hívatlan fiatal, akik

A csendőrség szóvivője visszautasította, hogy itt fiatalok közötti csetepatéról lett volna szó: „Csetepaté az, amikor két csapat fogja magát, és megküzd egymással. Itt nem ez volt a helyzet”: a bál egyik szervezőjének elmondása szerint a támadók azért érkeztek betontömbökkel és 20-25 centis késekkel, mert ölni akartak; a támadás végére pedig a helyszín „úgy festett, mint egy mészárszék”.

Kilenc gyanúsítottat hallgattak ki, köztük három kiskorút; heten már 500 kilométerrel arrébb, Toulouse-ban jártak, Spanyolország, illetve Észak-Afrika felé menekülve, amikor elfogták őket.

Többségük már helyben, Franciaországban született, francia állampolgár, büntetett előélettel: Thomas húszéves gyilkosa nem egész két hónapja kapta kézhez a határozatot, miszerint két évig nem birtokolhat és nem hordhat magánál fegyvert. Ami azonban különösen érdekes (főleg azoknak, akik szerint ne vicceljünk már, legfeljebb néhány nagyvárosban akadnak gondok; a vidék ugyanolyan idilli, mint régen, préselgetik a reblochont és érlelik a chardonnay-t), az az, hogy

„A kollégáink nem mindig tudnak bejutni oda” – sóhajt fel a bűnüldöző hatóság tagja, egy helyi lakos pedig hozzáfűzi: „mindenhol drog van. Négy hónapja, a zavargások alatt mindent romboltak, gyújtogattak. Ha nem lenne ilyen alacsony a lakbér, nem maradnék itt, túl veszélyes, az ember fél. Ide senki nem jön már, se rendőr, se politikus”, noha 40 évvel ezelőtt ez a negyed még a társadalmi csoportok bizonyos „vegyülésének” volt szimbóluma.

– egy nemrégiben készült helyszíni beszámoló szerint Romans-sur-Isère-ben számos bolt azóta se nyitott ki újra; a buszok viszont olykor már azelőtt is terelve jártak, akár hónapokon keresztül, öt megállót is kihagyva az úgynevezett „neveletlenségek” miatt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a környéken közlekedő járatok ablakait rendszeresen dobálták be kővel.

A „kapcsolódó hírek” linkekre rákattintva kiderül az is, hogy a békésebbnek minősülő közeli Valence több negyedében már 2020 elején is előfordult, hogy a sofőrök és az utasok biztonsága érdekében felfüggesztették az esti, azaz 17 óra 30 perc utáni buszközlekedést.

A francia belügyminiszter a mostani tömeges késelésről elmondta: azt, hogy emberek odamennek máshonnan, erőszakkal megpróbálnak bejutni egy ünnepségre, ahol aztán késelnek, „barbarizálódásnak” nevezik, ami a „társadalmunk általános kudarca”.

Emmanuel Macron annyiban értékelt másként egy polgármestereknek szervezett szerdai rendezvényen, hogy ő nem barbarizálódásként, hanem decivilizációként, azaz a civilizáció lebontásának tendenciájaként definiálta az országban tapasztalható erőszakot.

(Nyitókép: MTI/AP/Eric Gay)