„És szinte egyetlen dolognak köszönhetjük mindazt, hogy különféle balos, betolakodási kísérleteket még sikerült visszaverni: annak, hogy a világegyház tengelye egészen egyszerűen eltolódott a hagyományos délre. Ha mai napig igaz volna az, ami évezredeken keresztül igaz volt, magyarán, hogy a nyugat vagy észak, nevezzük ahogy akarjuk élvezi a szinte korlátlan befolyást az Egyházban, akkor már rég nem az lenne a legnagyobb gondunk, hogy Pachamama-totemet állíthattak fel a Szent Péter székesegyházban. Indirekt módon – hiszen nem hiszem, hogy Ferencnek ez lett volna az oka minderre, főleg, ha elnézzük a törekvéseit – azzal, hogy egyre több és több érsek kerül ki a harmadik világ országai közül, illetve, hogy ezzel egyidőben nem csak a politikai súlya csökken az Egyházban a nyugatnak, de a népességcsökkenés miatt a valódi is, gyakorlatilag döntően az az akarat érvényesül, amit a Dél akar. Azt talán nem kell mondanom, hogy a Dél enyhén szólva máshogy gondolkozik, mint Észak. Továbbra is tartom, hogy a vulgáris támadások Ferenc ellen, amelyek időnként az alapvető teológiai felkészültséget is nélkülözik, illetve az olyan megjegyzések miatt átkozódások irányában, amelyek minden eddigi Szentatyától is elhangzottak – vö., miket mondott a menekültek befogadásáról mondjuk Szent II. János Pál pápa -, dőreségek, feleslegesek, magyarázhatatlanok.