A bevándorlók nemegyszer döntöttek már el választásokat. Németországban a 2013-as voksolás idején legalább minden tizedik választó bevándorló hátterű volt, így csaknem hatmillió migráns szavazhatott. Minden párt külön a bevándorlókat célzó kampányt indított, a migrációs hátterű jelöltek száma megnőtt. A legmesszebb a baloldal ment el, amely minden Németországban élő bevándorlónak választójogot ígért és könnyítette volna a vízumszerzés szabályait is. 2021-ben a németországi választók csoportja már mintegy 7,4 millió nemzetközi gyökerű állampolgárt foglalt magában. Ez a választók 12 százalékát jelenti, ráadásul az újonnan külföldről érkező több millió ember nem is szavazhatott még.
Hollandiában 2017-ben a török származású állampolgárok mintegy fele segítette az újonnan alakult DENK párt három mandátumhoz jutását a parlamentben,
bejutásuk hozzájárult holland parlament széttagoltságának további fokozásához. 2021-ben a DENK megszilárdította három parlamenti mandátumát. További aggodalomra ad okot, hogy a pártban erős az antiszemitizmus, deklarált céljuk a kisebbségvédelem, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a muszlim bevándorlók érdekeit képviselik.
Franciaországban a lakosság 6 százalékát tették ki a 18 év feletti muszlimok 2016-ban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szavazók 6 százalékát képviselik, valójában az ottani muszlimok nem feltétlenül francia állampolgárok. Már a 2012-es francia elnökválasztás második fordulójában a francia muszlimok 93 százaléka a baloldal jelöltjére, Francois Hollande-ra szavazott, aki már 2012-ben szavazati jogot ígért a bevándorlók bizonyos csoportjának, és az illegális migráció legalizálását szorgalmazta. A legutóbbi választáson pedig a muszlimok 92 százaléka Emmanuel Macronra voksolt.
Nagy-Britanniában a bevándorlók jelentős többsége a Munkáspártot támogatja.