Balul sülhet el, hogy a nyugat-európai baloldal a migránsokra épít

Összeállítást készített a Magyar Nemzet arról, hogy a nyugat-európai baloldal – miután az elmúlt években több országban jelentős mértékben veszített szavazóbázisából – milyen módon erősíti a muszlimok politikai befolyását a kontinensen, hiszen a beáramló migránsok voksaira építve igyekszik visszaszerezni korábbi erejét.

A bevándorlás és a politikai integráció kérdését újra a figyelem homlokterébe állítja az október 7-én kezdődött brutális támadás Izrael ellen, illetve az, hogy ezt követően Európa több fővárosában szimpátiatüntetéseket rendeztek a terrorakció mellett helyi palesztinok, illetve más muszlim hívők, valamint bevándorlók és migrációs hátterű állampolgárok.

A lap azt írja, 

és kezdetben a leendő szavazók beáramlásának valószínű haszonélvezőinek tűntek, hiszen e bevándorlók többsége baloldali pártokra szavaz, az érdekeiket általában a szocialista és szociáldemokrata pártok látszottak támogatni. Viszont az európai muszlim lakosság számának növekedése Nyugat-Európában számos politikai és társadalmi problémát vet fel. 

A bevándorlók nemegyszer döntöttek már el választásokat. Németországban a 2013-as voksolás idején legalább minden tizedik választó bevándorló hátterű volt, így csaknem hatmillió migráns szavazhatott. Minden párt külön a bevándorlókat célzó kampányt indított, a migrációs hátterű jelöltek száma megnőtt. A legmesszebb a baloldal ment el, amely minden Németországban élő bevándorlónak választójogot ígért és könnyítette volna a vízumszerzés szabályait is. 2021-ben a németországi választók csoportja már mintegy 7,4 millió nemzetközi gyökerű állampolgárt foglalt magában. Ez a választók 12 százalékát jelenti, ráadásul az újonnan külföldről érkező több millió ember nem is szavazhatott még. 

bejutásuk hozzájárult holland parlament széttagoltságának további fokozásához. 2021-ben a DENK megszilárdította három parlamenti mandátumát. További aggodalomra ad okot, hogy a pártban erős az antiszemitizmus, deklarált céljuk a kisebbségvédelem, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a muszlim bevándorlók érdekeit képviselik.

Franciaországban a lakosság 6 százalékát tették ki a 18 év feletti muszlimok 2016-ban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szavazók 6 százalékát képviselik, valójában az ottani muszlimok nem feltétlenül francia állampolgárok. Már a 2012-es francia elnökválasztás második fordulójában a francia muszlimok 93 százaléka a baloldal jelöltjére, Francois Hollande-ra szavazott, aki már 2012-ben szavazati jogot ígért a bevándorlók bizonyos csoportjának, és az illegális migráció legalizálását szorgalmazta. A legutóbbi választáson pedig a muszlimok 92 százaléka Emmanuel Macronra voksolt.

A ’70-es és ’80-as években több mint 80 százalék volt a támogatottságuk, ez mára némileg csökkent. 2015-ben körülbelül négymillió migránsháttérrel bíró szavazhatott az Egyesült Királyságban, egyharmaduk indiai vagy pakisztáni. Olaszországban körülbelül 1,5 millió honosított olasz élt 2020 elején. 2018-ban Olaszország volt a második vezető uniós ország, ami a kiadott állampolgárságok számát illeti (112 500). Olaszország már nem az új bevándorlók országa, így a bevándorló etnikai kisebbségek politikai integrációja fontos kérdéssé vált. A külföldiek jelenlétének stabilitása ellenére az olasz politikai rendszer erősen korlátozónak tűnik.

A muszlim hátterű szervezeteknek az Európai Parlamentben is komoly a lobbiereje. A baloldalon lehetőséget látnak a bevándorlás elősegítésére, miközben a jobboldali pártok óvatosabb vagy korlátozó bevándorláspolitikát folytatnának.

Nyitókép: Az olaszországi Lampedusára érkeztek a migránsok/VALERIA FERRARO / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP