Tessék szépen odafáradni a határhoz, szívni és táncikálni, hátha másodjára meghatja a Hamászt

„Nem fér a fejembe, hogy kevesebb mint három héttel egy emberi ésszel fölfoghatatlan vérengzéssorozatot követően valaki hogy képes papírra vetni a következőket. »A fiatal nő békeaktivista volt, izraeli és német kettős állampolgár, nem vonult be a hadseregbe, elutasította az öldöklést, egy zenei fesztiválon éltette a szabadságot, a békés egymás mellett élést, a gázai övezet közelében. Már hallom az áldozathibáztató kérdést, amit a toxikus maszkulinitás fogadatlan prókátorai ilyenkor feltesznek: ‘Minek ment oda?’«

Merő kegyeleti okokból a hozzám hasonlóak egy szót sem szóltak eddig az eseményről, de ha egyeseknek ebben a helyzetben is a »toxikus maszkulanitás« a legfontosabb jelenség, akkor kénytelen vagyok megjegyezni, hogy igenis, a világ egyik legfelelőtlenebb dolga a gázai fal tőszomszédságában rave partyt rendezni.

Azt persze értem én, hogy mindez kikezdi azt a kényelmes elfojtástechnikát, amelyet »áldozathibáztatás« címszóval azokkal szemben alkalmaznak, akik szerint a realitásokból kéne kiindulni, mérlegelni, arányokkal foglalkozni, és nem lehet azt követelni, hogy a világ legyen olyan veszélytelen, mint a biobolt és a jógaszalon közti járdaszakasz, ahol a legnagyobb probléma, hogy füttyög-e a nők után a kézműves pékség segédje. »Márpedig legyen« – sipít ilyenkor az az elitista, illiberális uszításfolyam, amely metoo mozgalomként vonult be a nyugati felső középosztály poptörténetébe.

Valójában ez az affektáló szépelgés semmi mással nem foglalkozik, csak magával. Hamis altruizmusa az önzést palástolja, képviselői azt ventilálják megállás nélkül, hogy érezhessék magukat minden helyen és időpillanatban ugyanolyan komfortosan, mint azt a Starbucks-kávéjuk mellett megszokták, a többi ember feladata vigyázni rájuk. Rendben, tessék szépen odafáradni a határhoz, szívni és táncikálni, hátha másodjára meghatja a Hamászt. Esküszöm az Élő Istenre, hogy egyszer nem fogja a számat elhagyni, hogy minek ment oda.”

Nyitókép: MTI/AP/Ariel Schalit