Nem kéne erőltetni az Oroszország és a Hamász közötti párhuzamokat – olyan messze vannak ezek egymástól, mint Luhanszk Jeruzsálemtől

Van-e értelme erőltetni a párhuzamokat Oroszország és a Hamász között? Ez a kérdés logikusan felmerülhet, hiszen, mint a Mandiner is megírta, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök párhuzamot vont Oroszország Ukrajna elleni inváziója, valamint a Hamász terroristaszervezet izraeli betörése között.

„Ugyanaz a gonoszság, az egyetlen különbség az, hogy ott egy terrorszervezet támadta meg Izraelt, itt pedig egy terrorista állam támadta meg Ukrajnát” – mondja Zelenszkij a NATO koppenhágai parlamenti közgyűléséhez intézett videóbeszédében. „Az egységünknek meg kell állítania, és meg is tudja állítani a gonoszt” – fogalmazott Zelenszkij sajtóértesülések szerint.

Hogy Castel C. Robert biztonságpolitikai szakértőt idézzem az ukrán-palesztin párhuzam kapcsán: az ilyen analógiáknak megvan a maga propagandaértéke, de mint a tanulás, illetve a megértés eszközei, talán nem a leghasznosabbak. 

Minél pontosabban sikerül megfogalmaznunk egy helyzet valódi természetét, annál hatékonyabb módokat leszünk képesek kidolgozni a hasonló helyzetekkel való megbirkózásra. A fenti párhuzam remek példa arra, hogyan ne végezzük el a helyzetmeghatározást, ennek kapcsán érdemes egyfajta „szájbarágó” keretében végigvenni az alapvető különbségeket, amelyek értelmetlenné teszik a párhuzamot.

Oroszország összehasonlítása a Hamásszal bizonyosan több fronton is problémás, mert teljesen eltérő entitások, saját célokkal, szerkezettel és szereppel a globális színtéren. Politikai státuszát tekintve Oroszország szuverén nemzetállam (alapvetően) nemzetközileg elfogadott határokkal, kormánnyal, és székkel például az ENSZ-ben. Súlycsoportban sem összehasonlítható a Hamásszal, hiszen egyike a világ vezető hatalmainak, komoly katonai és gazdasági súllyal a világpolitikában.

A Hamász eközben egy 35 éve létrehozott politikai és katonai szervezet, melyet a Nyugat nagy része terrorszervezetként tart nyilván és nem fogad el legitim játékosként. A Hamász vezeti ugyan a Gázai övezetet, ám uralma még helyi szinten is vitatott, hiszen 2007-ben előbb egy választással, ám később politikai (palesztin) riválisainak kiirtásával szilárdította meg hatalmát a terület felett. Ugyan létezik politikai és szociális szárnya, ám a szombati események után talán nem kell vitatni, hogy

vagy rabszolgasorba taszítja, az utolsó főig, származástól függetlenül (gondoljunk csak a kapával lefejezett filippínó munkásra!).

Oroszország ideológiája sokszínű és változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, nem is szeretnék belemenni, hiszen nem vagyok szakértője. Azonban ezt a fajta komplex történelmet, amely egy vezető hatalom különböző külpolitikai céljaival párosul, nem lehet összevetni a Hamász céljával, mely alapító nyilatkozata szerint deklaráltan nem más, mint „felemelni a dzsihád zászlaját az elnyomók előtt”, „küzdelem a zsidók ellen”, Izrael teljes elpusztítása és egy „iszlám állam” létrehozása „Palesztinában”.

Történelmi léptékben Oroszország területi integritását akarja visszaállítani (vagy legalábbis azt állítja, hogy ezt csinálja), ami mellett bizonyos esetekben demográfiai érvek erősítik, más esetekben ezek az érvek nem szólnak mellette. Narratívájában viszont bizonyosan jelen van, hogy fellép az orosz kisebbség megvédése érdekében (aztán hogy az idézett atrocitások az oroszok ellen véltek vagy valósak, megint más kérdés). A Hamász esetében erről szó sincsen; nem azért mentek be Kfar Ázába vagy Beeri kibucba, hogy megvédjenek palesztinokat, hanem eleve az az intenció vezette őket, hogy házról házra lőjenek agyon (lehetőleg videóra véve) férfiakat, nőket, időseket és gyerekeket, egészen a legkisebbekig bezárólag. Hozzá kell tenni, míg az orosz oldal, érthető okokból, rejtegetni próbálja a hozzá köthető atrocitásokat, addig

Összefoglalva: bár mind Oroszország, mind a Hamász jelentős szereplők a saját kontextusukban, közvetlen összehasonlításuk értelmetlen – főleg egy ilyen érzelmekkel és sokkhatással terhelt időszakban – természetük és szerepük miatt. A fentiek érthető kommunikációs lépést jelentenek Zelenszkij részéről, még ha nem is segítik a helyzet megértését.

Eközben néhány magyar publicista és politikus is megkísérelte a kormány világos pro-Izrael állásfoglalását gúnyosan összevetni az ukrán helyzettel (nem mintha a magyar kormány nem adna humanitárius segélyt Ukrajnának és ne ítélné el az orosz agressziót minden fórumon). A Hamász viszont intencióját és szerepét tekintve sem összevethető az alapvetően konvencionális eszközöket alkalmazó orosz-ukrán háború aktoraival, a hasonlat tehát szakmai alapon elemzők és újságírók számára is kerülendő és egyébként könnyen is cáfolható.

(Nyitókép: Pixabay)