Máté Gábor: Én Pesten született zsidóként holnap visszamehetek Tel-Avivba, de a Jeruzsálemben született palesztin barátom még látogatóként sem utazhat be – ez képtelenség

Interjút adott a 444.hu-nak Máté Gábor, a világhírű kanadai-magyar pszichológus.

A beszélgetésben szó esett a kapitalizmusról, a traumákról, illetve a jelenlegi izraeli-palesztin helyzet okairól is. Ez utóbbi kapcsán Máté elmondta: a zsidó nép rengeteg szenvedésen ment keresztül Európában, szüksége volt egy hazára, ami egyébként is, de a XX. század borzalmai nyomában érthető volt. „Néptelen földet a földtelen népnek” – szólt a jelszó, csakhogy nem volt néptelen föld: a mai Izrael területén laktak már évezredek és évszázadok óta a palesztin arabok.

„A gázai lakosság 70 százalékát Izrael mai területéről üldözték el, és soha nem térhettek vissza. Én Pesten született zsidóként holnap visszamehetek Tel-Avivba, és kérvényezhetem az állampolgárságomat a right of return joga alapján, de a Jeruzsálemben született palesztin barátom még látogatóként sem utazhat be - ez képtelenség” – jelentette ki Máté, ugyanakkor leszögezve: amit a Hamász elkövetett, háborús bűntett, kegyetlenség volt, amire semmilyen mentség és értelmes emberi magyarázat nincs.

„Megérteni is alig lehetséges, ám ha legalább megkíséreljük felfogni, látnunk kell, kik a palesztinok és min mentek keresztül. Ciszjordániában jártam tavaly, ahol olyan nőkkel dolgoztam együtt, akiket izraeli börtönökben kínoztak meg, elviselhetetlen volt látni, milyen szenvedést kellett megélniük. A legbrutálisabb erőszakot kell elszenvedniük. Gáza, jártam ott, még annál is pokolibb hely. Ahogy Baruch Kimmerling, a jeruzsálemi Héber Egyetem egykori szociológiaprofesszora, mondta: »Gáza a világ legnagyobb koncentrációs tábora.« Tömegek élnek évtizedes elnyomás alatt és kiszolgáltatottságban, éheznek, szenvednek a víz és az egészségügyi ellátás hiányától. Nem lehet eltekinteni, semmibe venni a szenvedésüket, mert annak ilyen borzalmas és elviselhetetlen következményei lehetnek” – mesélte a pszichológus.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet kitörni a kollektív traumák újratermelődéséből, Máté azt válaszolta, hogy túlzott mértékben azonosítjuk magunkat származásunkkal és identitásunkkal, az identitásaink foglyul ejtenek bennünket, ahogy az is, ha csak a múltunkkal, történelmünkkel és azon keresztül sérelmeinkkel azonosítjuk magunkat.

„Amikor cionista voltam fiatal koromban, egyféle szemüvegen keresztül láttam a világot; csak egyféle szenvedésre voltam érzékeny. Fogalmam sem volt arról, hogy az igazságnak van másik oldala is. De a tapasztalataimnak köszönhetően képes voltam megváltoztatni az álláspontomat.
Az ilyen helyzetben a tudatosság és éberség segít a legtöbbet. Nyitottnak kell lennünk erre. Ezzel nem adjuk fel magunkat, és azt, ahonnan jövünk, csak megértjük a másik álláspontját” – mesélte el saját történetét Máté.

A teljes interjú előfizetéshez kötött, a 444 cikke itt érhető el.

Nyitókép: MTI/EPA/Mohamed Szaber