A baloldali lap elemzője jobbratolódástól tart a lengyel választások kapcsán, Magyarországot is emlegetve.
Európában minden szem Lengyelország megosztó választási harcára szegeződik, de az nem annyira szép – ezzel a címmel jelentetett meg elemzést a lengyel választási kampányról a szélsőbaloldali Guardianben Simon Tisdall, aki szerint
a kemény jobboldali varsói kormány elmozdításáért folyó elkeseredett harc egy nagyobb európai harcot vetít előre”.
Lengyelországban október 15-én tartják a választásokat. A Jog és Igazságosság (PiS) 38 százalékon állva vezet a felmérésekben a 30 százalékon álló, Donald Tusk-féle Polgári Koalícióval szemben, de kérdéses, hogy amennyiben nem szerez abszolút többséget, kivel tudna koalíciót kötni.
Tisdall felidézi, hogy Lengyelország a sok elnyomó hatalom és mostani szomszédai között mind történelmileg, mind a mai helyzetben egyedül érzi magát, és a „nacionalista” PiS 2015-ös kormányra kerülése óta „harcol az EU-val bírósági, médiaügyi és emberijogi” ügyekben.
Természetesen a baloldali elemző kiaggódja magát amiatt is, hogy „tágabb értelemben attól tarthatunk, hogy a PiS zászlóvivővé válik a hasonló gondolkodású, tekintélyelvű, rendszerellenes és populista pártok között, beleértve Magyarországot, Szlovákiát, Nyugat-Európát és a jövő júniusi európai parlamenti választásokat.
Együtt meggátolhatják az EU szerkezetátalakítására és bővítésére vonatkozó döntő fontosságú terveket.”
„Képzelje el ezt a rémálomszerű forgatókönyvet – írja Tisdall –: a PiS uralma alatt álló Lengyelország, az EU hatodik legnagyobb gazdasága váltja a magyar Orbán Viktort a Brexithez hasonló, az EU-t megbénító harcban Európa kemény jobboldalának élén. Kaczyński azt mondja, hogy ellenzi a Polexitet. Ennek ellenére gyakorlatilag lehetetlenné válhat, hogy Lengyelország a jelenlegi feltételek mellett maradjon.”
A kampánytémák közt ott van a nemzeti szuverenitás és identitás, a klímaszkepticizmus, az ukrajnai háború, a woke ideológia, a baloldali elemző szerint jellemző a kampányra az „összeesküvés-elméletek és a dezinformáció”, a „karaktergyilkosság, illetve mindenek felett a migráció elleni szigorúbb fellépésre felszólító törekvések.”
Ha pedig a PiS-nek koalíciós partnerre lenne szüksége, akkor az „EU- és Ukrajna-ellenes” Konföderáció csak méginkább jobbra húzná.
Tisdall szerint természetesen Donald Tusk „középjobb” Polgári Koalíciója visszavezethetné Lengyelországot a „politikai fősodorba”. Csakhogy – teszi hozzá – a fősodor jobbra tolódik.
Ezt is ajánljuk a témában
Marad-e a hatalomban a nyolc éve kormányzó Jog és Igazságosság, vagy legyőzi sokszínű ellenzéke: nyitott a lengyel választás kimenetele a kampány utolsó heteiben. Kohán Mátyás írása.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Amikor jobbos újságírók mentek Orbánnal, akkor szánalmas, elfogult talpnyalók nyalták fényesre a miniszterelnök sejhaját.
Az Ansage cikke szerint kulcsszerepet kapott a folyamatban Donald Tusk miniszterelnök, külügyminisztere Radoslav Sikorski, valamint a varsói székhelyű VSquare nemzetközi oknyomozó portál hálózata is.
Kínos jelenetekről, túlzó politikai szimbólumokról és infantilis gesztusokról írt a lengyel sajtó.
A magyar kormányfő beszélt a V4-ek jövőjéről, az ukrajnai háborúról és az európai biztonságról.
Szimbolikus látogatásról beszélnek.
Magas szintű magyar delegáció utazik Donald Tuskékhoz.
Kocsis a javaslatot a „tanácsköztársaság első szellemi termékének” nevezte.
A párt ezzel ismét közelebb került az önálló kormányalakítás esélyéhez.
