A baloldali lap elemzője jobbratolódástól tart a lengyel választások kapcsán, Magyarországot is emlegetve.
Európában minden szem Lengyelország megosztó választási harcára szegeződik, de az nem annyira szép – ezzel a címmel jelentetett meg elemzést a lengyel választási kampányról a szélsőbaloldali Guardianben Simon Tisdall, aki szerint
a kemény jobboldali varsói kormány elmozdításáért folyó elkeseredett harc egy nagyobb európai harcot vetít előre”.
Lengyelországban október 15-én tartják a választásokat. A Jog és Igazságosság (PiS) 38 százalékon állva vezet a felmérésekben a 30 százalékon álló, Donald Tusk-féle Polgári Koalícióval szemben, de kérdéses, hogy amennyiben nem szerez abszolút többséget, kivel tudna koalíciót kötni.
Tisdall felidézi, hogy Lengyelország a sok elnyomó hatalom és mostani szomszédai között mind történelmileg, mind a mai helyzetben egyedül érzi magát, és a „nacionalista” PiS 2015-ös kormányra kerülése óta „harcol az EU-val bírósági, médiaügyi és emberijogi” ügyekben.
Természetesen a baloldali elemző kiaggódja magát amiatt is, hogy „tágabb értelemben attól tarthatunk, hogy a PiS zászlóvivővé válik a hasonló gondolkodású, tekintélyelvű, rendszerellenes és populista pártok között, beleértve Magyarországot, Szlovákiát, Nyugat-Európát és a jövő júniusi európai parlamenti választásokat.
Együtt meggátolhatják az EU szerkezetátalakítására és bővítésére vonatkozó döntő fontosságú terveket.”
„Képzelje el ezt a rémálomszerű forgatókönyvet – írja Tisdall –: a PiS uralma alatt álló Lengyelország, az EU hatodik legnagyobb gazdasága váltja a magyar Orbán Viktort a Brexithez hasonló, az EU-t megbénító harcban Európa kemény jobboldalának élén. Kaczyński azt mondja, hogy ellenzi a Polexitet. Ennek ellenére gyakorlatilag lehetetlenné válhat, hogy Lengyelország a jelenlegi feltételek mellett maradjon.”
A kampánytémák közt ott van a nemzeti szuverenitás és identitás, a klímaszkepticizmus, az ukrajnai háború, a woke ideológia, a baloldali elemző szerint jellemző a kampányra az „összeesküvés-elméletek és a dezinformáció”, a „karaktergyilkosság, illetve mindenek felett a migráció elleni szigorúbb fellépésre felszólító törekvések.”
Ha pedig a PiS-nek koalíciós partnerre lenne szüksége, akkor az „EU- és Ukrajna-ellenes” Konföderáció csak méginkább jobbra húzná.
Tisdall szerint természetesen Donald Tusk „középjobb” Polgári Koalíciója visszavezethetné Lengyelországot a „politikai fősodorba”. Csakhogy – teszi hozzá – a fősodor jobbra tolódik.
Ezt is ajánljuk a témában
Marad-e a hatalomban a nyolc éve kormányzó Jog és Igazságosság, vagy legyőzi sokszínű ellenzéke: nyitott a lengyel választás kimenetele a kampány utolsó heteiben. Kohán Mátyás írása.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője.
Nyíltan beszélt erről az orosz külügyminiszter-helyettes.
Radoslaw Sikorski szerint nem a Nyugatnak kell aggódnia az esetleges összeütközéstől Oroszországgal, hanem fordítva.
Rishi Sunak bejelentette, hogy az Egyesült Királyság 2030-ig a GDP 2,5 százalékára növeli védelmi kiadásait.
Az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója szerint „veszélyesebbé vált a térségünk”.
Az Oroszország elleni harcban a hardver és a szoftver is fontos.
Ami Nyugaton „történelmi siker”, az ebben a régióban őrültség.
A kormánypárt 50.000 aktivistája mindenkit megkeres ebben a kampányban.
Az amerikai hadiipar is jól jár: minden eszközt ők gyárthatnak le.
