Baj az abaja – avagy újra beindult a nagy francia kultúrharc

A Le Figaro augusztus végén számolt be arról egy kormányzati dokumentumra hivatkozva, hogy a francia állami iskolákban az előző tanévben 

 – amely egyébként 2020 szeptemberében, a történelem–földrajz tanár Samuel Paty lefejezése után indult emelkedésnek.

Már a szekuláris oktatás témáját egyébként óvatosan kezelő tanárszakszervezetek is jelezték a kormányzatnak, hogy az abaja, ez a közel-keleti országokban elterjedt, egész testet elfedő ruhadarab divatossá vált a muszlim lányok körében, egyre többen hordják, főleg a gimnáziumokban, de a kamisz nevű, térdig vagy bokáig érő férfiviselet is nagy népszerűségnek örvend. Az előző oktatási miniszter, Pap Ndiaye tavaly ősszel elismerte, hogy létező problémáról van szó, de elutasította, hogy túlságosan részletekbe menő módon értelmezzék a 2004-es törvényt, amely az állami iskolákban tiltja a vallási jelképek vagy ruhadarabok viselését – mondván, a szigorú öltözködési előírásokat úgyis kijátszanák. Az iskolaigazgatók egyértelmű direktíva hiányában viszont magukra maradtak azzal a nehezen megoldható dilemmával, hogy mely ruhadarabokat tekintsék vallási viseletnek.

Baj az abaja

A 2004-es, sok vitát kiváltó törvény tiltotta meg az állami iskolákban a női hajat eltakaró fátyol, a hidzsáb viselését, ami már a nyolcvanas évek óta a francia közbeszéd tárgya volt. Jacques Chirac célja a törvény kidolgozásával az volt, hogy véget vessen a hidzsábviselés körüli, indulatos társadalmi vitának, amely végső soron a Nemzeti Front malmára hajtotta a vizet. Az értelmiség egy része – mint Jack Lang korábbi kultuszminiszter, Élisabeth Badinter feminista filozófus vagy a lapunkban korábban bemutatott Régis Debray radikális baloldali filozófus-újságíró – kiállt a törvény mellett, érdekes módon viszont például Nicolas Sarkozy belügyminiszter kételyeit fejezte ki. (A testet és az arcot is elfedő női öltözék, a nikáb, illetve a szemet is ráccsal takaró burka viselése közbiztonsági okok miatt 2010 óta tiltva van a franciaországi közterületeken.)

De vissza az abajaügyhöz. Pap Ndiaye júliusban távozott az oktatási miniszteri székből, utódja, Gabriel Attal pedig – jelezve a változó kormányzati hozzáállást – már júliusban egyértelművé tette, hogy az abaja vallási viseletnek számít. Az iskolaigazgatóknak kiküldött, augusztus 31-ei levelében arról írt, hogy az abaja és kamisz típusú öltözetek terjedésére az oktatási intézményeknek „világos és egységes” választ kell adniuk egész Franciaországban. A diákokkal való párbeszéd prioritást élvez, ez azonban nem jelenthet „egyezkedést”: ha a párbeszéd nem vezet eredményhez, fegyelmi eljárást kell indítani a renitens tanulókkal szemben. Attal a levélhez csatolta a szülőkhöz és a diákokhoz intézett felszólítását is, amelyben kifejti: a szekuláris alapelvek nem egy konkrét vallás ellen irányulnak, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. A miniszter hangsúlyozta: az abajadivatnak leginkább kitett intézményekben „a szekuláris elvek és a köztársa­sági értékek felett őrködő” szakemberek fogják felügyelni a törvény betartatását, és a tanárokat is védik az esetleges fenyegetéssel szemben. „El kell kerülni azt a helyzetet, hogy ha egy ember belép egy tanterembe, első pillantásra felismerhető legyen, melyik diáknak mi a vallási hovatartozása” – magyarázta egy tévéinterjúban.

Vissza az egyenruhához?

A francia baloldal domináns ereje, a szélsőséges Engedetlen Franciaország vezetője, Jean-Luc Mélenchon – akit gyakorta ér az a vád, hogy a kisebbségi szavazatokra apellálva összejátszik az iszlamistákkal – élesen támadta az abaja tiltását, s hogy 

Mathilde Panot, a párt nemzetgyűlési frakcióvezetője „öltözködési rendőrségről” írt a Twitteren, s Attal muszlim nőkkel kapcsolatos „megszállottságát” emlegette. Ugyancsak bírálta az abaja tiltását az Európai Környezet – Zöldek párt, képviselője, a harciasan woke szellemű nyilatkozatairól el­híresült Sandrine Rousseau szerint a kormányzat társadalmi kontrollt kíván gyakorolni a nők és fiatal lányok teste felett, s a döntést azzal vetette össze, hogy egyes oktatási intézmények az előző tanévben megtiltották a lányoknak a teljes hasat szabadon hagyó crop top viselését. A szigorú szekuláris elvekhez ragaszkodó szocialista képviselők, illetve a klasszikus baloldali politika felé orientálódó Francia Kommunista Párt elnöke, Fabien Roussel viszont üdvözölte az oktatási minisztérium direktíváját. Ami a muszlimok franciaországi szervezetét illeti: ők tagadják, hogy az abaja valláshoz kapcsolódó öltözék volna, szimpla divatjelenségként tekintenek a ruhára, s a diszkrimináció veszélyére figyelmeztetnek.

A Le Pen-féle Nemzeti Tömö­rülés, illetve a Köztársaságiak várható módon üdvözölte az abaja tiltását, a konzervatív véleményvezérből politikussá lett Éric Zemmour pedig kihasználta az alkalmat, hogy felelevenítse korábbi kampányígéretét az iskolai egyenruha újbóli bevezetéséről. Sébastien Chenu, a Nemzeti Tömörülés alelnöke – utalva arra, hogy nem könnyű pontosan meghatározni, mi számít abajának – ugyancsak az egyenruha visszahozásával biztosítaná az állami iskolákban az oktatás szekuláris jellegét. A párt egyébként már az év elején benyújtott egy törvényjavaslatot az ügyben, de a nemzetgyűlés nem fogadta el. Gabriel Attal most úgy nyilatkozott: nem gondolja, hogy az egyenruha varázsütésre megoldaná a problémákat, de nem zárja ki, hogy azokban az iskolákban, ahol a tanári testület ezt kérvényezi, kísérletezzenek vele. (Egy tavalyi interjúban a korábban pedagógusként dolgozó Brigitte Macron is megtámogatta az ötletet.)

A tanév kezdete előtt a közösségi oldalakon a muszlim diákok körében eszmecsere alakult ki azzal kapcsolatban, hogyan lehetne kicselezni a tiltást – mások demonstratív abaja- és kamiszviselést terveztek az első napra. Attal szeptember 5-én arról tájékoztatott, hogy hétfőn 298 tanuló jelent meg abajában az állami iskolákban, közülük 67-en tagadták meg, hogy átöltözzenek.

Szerény divat

Az abajadivatban fontos tényező az úgynevezett modest fashion térnyerése. A testet takaró, visszafogott, de stílusos ruhák marketingje nem nyíltan vallásos motívumokra épül: a Paris Modest Fashion Weeket – többek közt a Reuters hírügynökséggel együttműködésben – megrendező Modest Fashion France vezetője, Sabrina Parnanzone „inkluzív” öltözködési stílusról nyilatkozott, amelyet egy­aránt indokolhat kulturális, filozófiai, vallásos vagy másféle meggyőződés. Mások azt emelik ki, hogy a szemérmes ruhák jótékony takarásában sokkal felszabadultabban érezhetik magukat az önképzavarral küszködő kamasz lányok, illetve azok a nők is, akiknek nem a hagyományos szépségsztenderdeknek megfelelő testi adottságaik vannak.

Azt nem nehéz kitalálni, hogy a nyugat-európai országokban ki a célközönsége a divattrendnek, amelyet egyesek egyenesen a szaúdi, közel-keleti soft power eszközeként értelmeznek (nota bene: 2018-ig Szaúd-Arábiában kötelező volt a nőknek az abaja viselése). Ma már a fast fashion nagy áruházai is egyre több szemérmes öltözéket illesztenek kínálatukba, nem csupán a muszlim országokban működő üzletekben. (Emlékezetes eset volt, amikor a Decathlon 2019-ben futóhidzsábbal rukkolt elő, hogy aztán a felháborodott reakció hatására visszavonja a terméket, a Dolce & Gabbana pedig már 2016-ban piacra dobta hidzsáb- és abajakollekcióját.)

A közösségi médiában se szeri, se száma a szemérmes ruhákban fotózkodó, az öltözködési stílus előnyeit méltató influenszereknek. A divattrendet – mint Florence Bergeaud-Blackler antropológus rámutat – szalafista és a Muzulmán Testvériséghez köthető imámok tevékenysége egészíti ki, akik WhatsAppen, Instagramon és TikTokon keresztül figyelmeztetik a lányokat arra, hogy nem tesznek eleget a vallási előírásoknak azzal, ha a hajukat fátyol takarja, de mellé farmert öltenek. Az abaja „identitás- és vallási jelölő”, viselői az állami hatóságokat tesztelik, hogy milyen messzire mehetnek el a köztereken a vallási hovatartozásuk kinyilvánításában – hangsúlyozza Bergeaud-Blackler. Vélekedése szerint az iszlamista propaganda a neoliberális marketing progresszív szólamait felhasználva fejti ki hatását.

Nyitókép: Abaját viselő lány és más diákok Nantes-ban
Forrás: AFP/Loic Venance