Egy anyuka arról ír, hogy néhány éve Sümegen élnek, és 14 éves gyerekének keres Sümeg vagy a Balaton környékén élő német ismerősöket,barátokat, és várja mások jelentkezését, örül bárkinek.
Bejelentkezik egy családjával hosszú világutazást folytató férfi is: két éve hagyták el Németországot 6 és 9 éves gyermekükkel, hosszú hónapokat éltek Közép-Amerikában. Aztán visszatértek Európába, Portugáliában laktak, és következik Magyarország, konkrétan Balatonföldvár.
Az is a terveik között szerepel, hogy esetleg hazánkat választják tartós letelepedésre.
Felejts el mindent, ami fáj
Rendre előkerülnek viszont a politikai témák is, és különös a kontraszt a mondjuk a német közmédiából folyamatosan sugallt Magyarország-kép és a köztünk élő németek tapasztalatai között, amiknek az itteni germánok rendre hangot is adnak.
Egy hölgy megosztja az ünnepnapi, fellobogózott Budapest fotóit – egy idősebb német férfi alá is kommentálja: „Egy ország, amely meg meri mutatni a lobogóit, én vettem az unokámnak egy sapkát a címerükkel.”
„Itt büszkék az országukra és a kultúrájukra. Egy olyan politikus, mint a Merkel, aki a zászlót sarokba hajítja, Magyarországon elképzelhetetlen, az öngyilkosság lenne” – szól egy vélemény.
Tűnődsz, de nincs okod
Előkerül a cigányság témája is, és egyébként a magyar kommentelőkhöz képest is példamutató módon, pro és kontra szélsőségek nélkül próbálják megvitatni egymás között, hogy érdemes-e németként beköltözni egy város – történetesen Pécs – cigányok lakta környékére.
A vita során többen is megírják, hogy
ők romák lakta környékeken élnek, és velük még nem történt soha semmi.
„Eleinte mi is bizonytalanok voltunk, de itt nincs semmi. A szomszédok barátságosak, mindenki köszön és integet a faluban, nem úgy mint Németországban. Én persze nem vagyok félős, és nincs is gondom a cigányokkal. Csak bátran” – írja egy német nő. Egy másik nő azt kommenteli: „Mi egy kis faluban élünk, és eddig nem történt semmi, bár nekünk sokan mesélnek rossz dolgokat. Mindig minden attól függ, hogyan viselkedsz a más emberekkel.”