Olvashatunk benne továbbá olyan triviális megállapításokat, hogy a szülőnek igenis meg kell szabnia bizonyos határokat, átgondolva, hogy mi az, amiben viszont nyugodtan engedhet vagy ahol egyenesen fölösleges korlátoznia a kamaszt, valamint hogy nem jutalmazáson/büntetésen alapuló kontrollt kell gyakorolni, hanem a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot kell kiépíteni.
Használj énközléseket, ne kritizálj, légy jelen, ne szakítsd félbe, tudj bocsánatot kérni, ne kapd fel a vizet az ellenvetéseken – ilyesféle „romboló” tanácsokat kap a szülő a tizenévessel folytatandó kommunikációhoz.
A nemi diszfória lehetőség szerinti feloldásához az eltörlésre ítélt kiadvány javasolja az egész diszfória okainak és előzményeinek feltárását (ideértve az esetlegesen elszenvedett traumákat és a pornófogyasztást), valamint a másokkal való összefogást – például megkérve egy nagynénit vagy keresztanyát, hogy időnként szervezzen közös programot a kamaszlánnyal és próbáljon ő beszélgetni vele, hátha neki könnyebben megnyílik, skandalum – és egy olyan pszichoterapeuta felkutatását, akinél a terápia kimenetele nem kizárólag a nemváltás lehet, hanem akár a saját test elfogadása is.
Ez volna tehát az a súlyos füzetecske, amely a zöld Családügyi Minisztérium cenzorhivatala szerint hasonlóan képes veszélyeztetni a gyermekek fejlődését vagy későbbi társadalmi beilleszkedését, mint egynémely tömeggyilkosos-nemierőszakos thriller vágatlan verziója.
A szövetségi kormány queermegbízottja örömmel üdvözölte a (nők által zömében lányos anyáknak írt) segítő kiadvány betiltását.